Legolas szemszöge:
Apám azt mondta, azonnal keressem meg Ariadneét, nehogy valami baja essen. Magamtól is elmentem volna, hiszen a tündék egyszer lesznek szerelmesek, de akkor megtalálták az igazit. És én Ariadneét mindennél jobban szeretem.

Mikor kimentem az amúgy gyönyörű, virágzó erdőbe szó szerint leblokkoltam. Hogy miért? Egy.: az erdő tele volt orkok hulláival, és elképesztően büdös volt. Kettő.: sikeresen észrevettem Icet, ám hirtelen megálltam és képtelen voltam tovább menni. Ariadneé hátából egy csonka kard állt ki, két kezét véresre tördelte a bilincs, de mégis két méterrel a föld fölött lebegett, szeme tiszta fehér, ruhája hosszú, és cafatos volt, fejét mégis ragyogó glória vette körül.

Ariadneé szemszöge:
Amikor befejeztem a varázslatot, ijedten néztem végig magamon. Mégis, hogy nézek ki??? A ruhám olyan volt mint egy zombié, a hátamban még mindig benne volt a kard, és a kezemen is ott volt az az  Âkvä verte bilincs.

Oldalra pillantottam, hogy felmérjem a károkat, mire megláttam Legolast ahogy lefagyva bámul. Mérgesen néztem rá, hogy jöjjön már ide, és segítsen, de nem tudtam befejezni, mert összeestem.

A világos, Bakacsin Erdei szobámban ébredtem fel. Mellettem Leggy ült, egy indákból szőtt széken, a kezemet szorongatva, a tölgyfaajtóban pedig Thranduil állt. Amint meglátták, hogy kinyitottam a szemem, az ágyamhoz léptek. Legolas arca végtelen aggodalmat, és örömöt tükrözött, míg a királyé maradt a méltóságteljes, fennsőbbséges arckifejezés.

-Mióta vagyok itt?-kérdeztem nagynehezen.
-Három napja.-felelt apja helyett Legolas, és a hangja kicsit megremegett.-Attól féltünk, meghaltál.
-Hercegnő,-kezdett bele Thranduil.-kérdezhetek valamit?
-Persze.-válaszoltam.
-Az hogy lehet, hogy felségednek hófehér a vére?- finoman felvonta vastag szemöldökét.
-Hát.-kuncogtam.-Ez egy elég bonyolult történet... Kiskoromban egyszer leestem a palota egyik tornyából.-közben természetesen figyeltem a reakciójukat.-És meghaltam.-erre mind a két tünde olyan sápadt lett, hogy a Havas Puszta is elbújhat mögöttük.-A Negyedik Birodalomba kerültem, ott azonban Âkvä, aki nálunk mindenek istene, visszaküldött és azt mondta, hogy nekem adja a halhatatlanságot, így túléltem. Ám a többi Isten is adott nekem egy-egy dolgot. A tűz istennője, nekem varázslást adta, a víz istene a teleportálást, a föld istene az állatok idomítását, míg a levegő istennője a gyógyító hatású, fehér véremet, ami bármilyen sebet begyógyít.

-Most viszont-mondta Thranduil.-egy nagyon fontos dolgot kell megbeszélnünk. Középfölde hatalmas bajban van. Gondolom hallott már, felség-itt felém pillantott.-az Egy Gyűrűről. Folyamatosan pusztítja Középföldét, és ha így halad, megállíthatatlan lesz. Egy küldetést adok nektek. Nem kötelességetek teljesíteni, ám ha jót akartok Középfölde,  még szabad népeinek, akkor a legjobb lenne ha teljesítitek. A küldetést Lórienben kell elkezdenetek.
Most magatokra hagylak titeket, hogy döntsetek.-azzal kifordult a szobából.

-Nos Legolas?-kérdeztem kuncogva.-Megyünk a halálba?-
Ránéztem mosolyogva majd megcsókoltam. Persze visszacsókolt, majd ő is elvigyorodott.
-Menjünk.-

Sziasztok Egy Gyűrűk!
Remélem tetszett az új rész. Ha igen akkor jöhet a vote meg a komi!
Pls follow me!
Xoxo
Mesy