-Legolas, már egy fél órája itt kóválygunk, de még mindig nem jutottunk el a palotába!-nyavalyogtam. Legolasnak is furcsa lehetett a helyzet, hiszen ő itt nőtt fel. Vagyis ezt állítja.

-Nyugalom Ariadneé, jó úton haladunk.-bizonygatta, bár látszott rajta, hogy most aztán tényleg nem tudja, hogy merre kellene mennünk.

-De Legolas nincs nyugalom, mert ezt a fát már harmadszorra látom!-kiáltottam, majd egy felettünk nyújtózkodó, vastag, göcsörtös, öreg fára mutattam.

-Ssshhhh-hallgattatott el a herceg.-Itt óriás pókok is vannak, és nagyon nem szeretném, ha pont belefutnánk egybe!

Na jó, itt vesztettem el a türelmemet, és a bátorságomat.
-Óriás pókok????-kérdeztem remegve.-Mégis mekkorák??!! És ezt eddig miért nem mondtad el??!!

-Nyugodj már le Ice!!-mondta.-Ha csendben maradsz,nem vesznek észre. Viszont nem látom az ösvényt. Meg kellene keresni... Na várjunk csak egy percet!-kiáltotta.-Ariadneé, emlékszel amikor a hajamra való cuccokat elteleportáltad?? Minket nem tudnál?

Na, erre már én is fejbe csaptam magam. Hogy én erre nem gondoltam!
-Persze!-ujjongtam.-Csak ahhoz egy kicsit össze kell szednem az erőmet, mert embereket, vagyis egy tündét, és egy jéghercegnőt, még nem teleportáltam.-

-Oké.-sóhajtott fel Legolas is, majd egy vastag törzsű fa alá ült.-Akkor megkérlek siess.

-Miért, Legolas?-kérdeztem felvonva a szemöldökömet. -Valami baj van?
Őszintén szólva, eléggé berezeltem Leggy fura, aggódó hangjától, és szememet becsukva, összpontosítottam.

-Á!-mondta Legolas, de hallottam, hogy nagyon nem csak egy "á"-ról van itt szó.-Azon kívül semmi, hogy egy hatalmas pók igyekszik felénk.

Hirtelen kipattantak a szemeim, és be kellett látnom, hogy a fiúnak igaza van. Egy óriási pók futott felénk, csattogó csáprágókkal.

-Legolas!-kiáltottam. -Fogd meg a kezem!-
Legolas megfogta én pedig koncentráltam... Épp jókor, ugyanis abban a pillanatban, amikor eltűntünk, egy hatalmas csáprágó csattant a helyünkön.

Egy eléggé nagy szobában ébredtem és vajon ki ült mellettem??? Hármat találhattok! Hát persze hogy Legolas!

-Végre felébredtél!-ujjongott, majd megcsókolt.-Az első teleportálás tényleg kimerített.-

Viccesen elfintorodtam, majd kipillantottam az ablakon.
-Hol vagyok?-kérdeztem, mert fogalmam sem volt, hogy most az Erdei Királyság egyik szobájában vagyok, vagy pont rosszul időzítettem, és fincsi pókvacsik lettünk, és már a Negyedik Birodalomban* vagyok.

-Itt vagy a Bakacsin Erdőben.-mondta Legolas.-Jah, és apám hivat téged.-fintorgott.

-Mire számítsak?-nyeltem egyet, mivel nagyon kevés infót tudtam meg Thranduilról, és azok sem voltak túl biztatóak.

-Nyugi Ice.-kezdte.-Apám a hercegnőkkel mindig is a legfigyelmesebben bánt, és ha megtudja miféle hercegnő is vagy te...-kuncogta.-Akkor biztos kiváltságokban fog részesíteni!

Felsóhajtottam, majd a szekrényhez léptem és mohón feltéptem. Jól van már, kíváncsi voltam a tünde-trendekre!Viszont arra, hogy ilyen szépen megmunkált darabok lesznek benne, na arra nem számítottam.

Kiválasztottam egy ezüstös darabot, majd a jégkoronámat a fejemre idéztem, és máris készen voltam.

Kilibbentem az ajtón, majd félve megindultam abba az irányba, amit Legolas mutatott. Belépve a hatalmas trónterembe, elámultam a gyökerek kesze-kuszaságán és szépségén. Majd a trónra, és onnan a trónon ülő alakra vetettem pillantásomat.

Hosszú, platinaszőke haja volt , mint Legolasnak, csak az övé nem volt befonva. Bíborvörös palástja alól kilátszódott ezüst ruhája. Rideg, kék szemét rám emelte, ajkát mosolyra húzta.
-Már vártalak Ariadneé de Saint Sevrin...

*=Ariadneé világában három Birodalom van. A Fény Birodalma, a Tűz Birodalma és az Ariadneé által uralt Fagy Birodalma, ami a legerősebb mind közül. A három Birodalom nemesei haláluk után a negyedik Birodalomba, Rëîlbäba kerülnek. Ez a mennyországnak felel meg.