14. Irány a Bakacsin Erdő!
Ariadneé szemszöge :
-Legolas, ezzel mi a probléma?-kérdeztem félve, és a hangom egy kicsit megremegett.-A hangok nem tudnak mozogni, támadni, élni... Ugye?-őszintén szólva, nagyon reméltem, hogy a válasza egy határozott nem lesz.
-Az a probléma, drága Ariadneém, hogy-itt vett egy mély levegőt-ez a hang, nem csak egy sima hang volt.Ez a hang az Egy Gyűrű sötét hangja, és ez a nyelv mordori feketebeszéd. Ezt nem használják, csak az Ellenség földjén.
Nos, ekkor láttam jónak közbeavatkozni.
-De hát akkor ennek az Ellenségnek, miért az én fejemben kellett megszólalnia?-tettem fel a létfontosságú kérdést.
-Nem tudom.-mondta az én hercegem.-De azt viszont tudom, hogy nagyon hamar Középföldén, és azon belül is, a Bakacsin Erdőben kell lennünk, különben az Ellenség hamar le fog csapni.
-Akkor cselekedjünk.-kiáltottam.- Legolas, csak a szükségeseket!!!
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Egy fél óra múlva már ott álltunk a suli bejárata előtt, minden cuccal felszerelkezve. Csak volt egy kis probléma. Legolas táskája dögnehéz volt.
-Legolas, az összes Birodalomra, mi van abban a táskában?-kérdeztem dühösen, majd rápillantottam az említett tárgyra.
-Nyugi, Ice.-hívott Leggy az új becenevem.- Csak a legszükségesebbek.
-Na mindjárt megnézem!-kiáltottam, és egy mozdulattal kikapcsoltam a táska csatjait. Legalább tizenöt flakonnyi hajlakk, öt elefántcsont fésű égy egy tükör potyogott ki belőle, le a márványlépcsőkre.
Legolas elpirult, majd magához húzott, és megcsókolt.
-Tudod, Ice-kezdte egy csábos félmosoly kíséretében- ezek kellenek a szépségemnek.
Megforgattam a szemeimet, majd rámutattam a kupacra, -amit Legolas a cuccaiból rakott- és lassan ökölbe szorítottam a kezem. A flakonok, fésűk és minden egyéb kellék halványodni kezdett, majd hó formájában eltűnt.
-Ariadneé! Ezt miért kellett?-kérdezte kétségbeesve Legolas.
-Figyelj ezeket elküldtem abba a Bakacsin micsodába, majd ha megérkezünk, ott fognak várni rád.
Leggy végre megnyugodott, és indulhattunk.
A lemenő Nap fényében, mint fehér vándorok, elindultak Középfölde felé.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro