Akihiro szemszöge

Mikor magamhoz tértem a váratlan sokból azt vettem észre hogy egy ágyban fekszem és már be sötétedet, ekkor hirtelen azt kezdtem érezni hogy az urnőm nagyon közel van de nem csak ezt hanem azt is hogy a kezem valami nagyon puhán van, egy kicsit meg markoltam mire egy halk nyögést hallottam ekkor oda néztem és Gabriella feküdt mellettem de... MEZTELENÜL?!

-Nocsak de eleven valaki pedig csak most ébredtél fel. -Mondta csábító hangon.

-Gabriella te meg mit keresel itt és egyáltalán hol vagyunk?

-Ez itt a főnix osztag bázisa és én azért vagyok itt hogy gondoskodjak rólad. -Mosolyodot el.

-Várj azt mondtad a főnix osztag bázisa?

-Igen azt, miután el ájultál ide hoztunk téged.

-Akkor ezért érzem ilyen közel Keiko urnőt.

-Ezzel most ne törögy inkább hagyjad hogy gondoskodjak rólad. -Mászot rám majd fel gyürte pólómat és melleit neked nyomva feküdt rám.

-A... Azta...

-Na hogy tetszenek a melleim?

-Na... Nagyon puhák és nagyok.

-Szeretnéd máshol is érezni öket? -Ekkor már nem bírtam tovább és el löktem magamtól a sötét angyalt és gyorsan ki szaladtam a szobából.

-Basszus ez nem sokon múlott még egy perc és biztos hogy el vesztem az eszem.

Gondoltam magamban ahogy próbáltam összeszedni magam kellet egy kis friss levegőt ezért ki mentem a hátsó udvarba, az éjszakai levegő tényleg segített de mikor meg fordultam hogy vissza menjek a házba akkor jött szembe Ryuko egy háló ingben.

-Ryuko te meg mit csinálsz itt ilyen későn?

-Láttam hogy itt állsz és azt hittem hogy baj van.

-Nos fogjuk rá.

-Akihiro.

-Igen?

-Mond te... Szereted a nagy melleket? -Mikor ezt meg kérdezte éreztem hogy arcom tiszta vörös lett.

-Nos hát izé... Nem azt mondom hogy nem.

-Akkor... Én... Meg engedem hogy megfogd az enyémet.

-Ho... Hogy mi?!!

-Vagy talán az enyémek nem elég nagyok neked? -Szöktek könnyek a szemeibe.

-Nem, nem erről van szó.

-Akkor kérlek. -Nézet rám könnyes szemekkel.

-A... Aranyos, ah annyira más mint Gabriella.

Gondoltam magamban és kezeim lassan meg mozdultak és gyengéden meg érintettem a melleit amitől egy apró halk nyögés hagyta el a száját, még a ruha darabon keresztül is éreztem mennyire puhák a mellei.

-Ha szeretnéd közvetlenül is meg érintheted. -Pirult el az arca.

-Biztos hogy jó ez így?

-Igen azt tehetsz velem amit akarsz.

-Akkor ha megbocsátasz...

-Igen. -Háló ingje vál pártjait el húztam és így szabaddá téve felső testét majd kezeim újra Ryuko melleire tapadtak de most úgy éreztem hogy kezeim majd el olvadnak annyira puha és sejmes volt az érintése.

-Oh szóval ide rohantál el. -Hallottunk egy hangot mire gyorsan el vettem kezeimet Ryuko meg el takarta a melleit és mikor oda értünk Gabriella állt ott de most volt rajta melltartó és bugyi.

-Te meg miről beszélsz? -Kérdezte Ryuko.

-Arról hogy ez a kis madár ki repülőt a szerelmi fészkemből. -Jött oda hozzám fújt bele a fülembe.

-Ez igaz Akihiro?

-Ez nem úgy volt ahogy gondolod, mikor fel ébredtem Gabriella már mellet feküdt az ágyban meztelenül. -Mondtam.

-És történt valami köztetek?

-Csak annyi olyan pajkosan markolászta a melleimet és csak egy kicsit kellet volna hogy ez csődör magáévá tegyen. -Mondta Gabriella minek hallatán Ryuko szemeiből meg indultak a könnyek és sírva el szaladt.

-Ryuko várj. -Mentem utána be mielőtt utólértem volna be ment a szobájába.

-Ne is törögy vele inkább velem kéne foglalkoznod. -Jelent meg Gabriella.

-Hagyjál békén. -Mondtam idegesen majd be mentem a szobámba és el aludtam, reggel mikor felébredtem megint éreztem hogy van mellettem valaki és arra számítottam hogy Gabriella lesz de mikor oda néztem az akit meg láttam az Ryuko volt amin meglepődtem.

-Azta még alvás közben is nagyon aranyos, ő már tényleg olyan mint egy angyal.

Gondoltam magamban majd ki söpörtem arcából arany színű haját és tettem arcára a kezem, ekkor Ryuko mocorogni kezdet és kezét az tette majd nyitotta ki zafír kék szemeit amikben úgy éreztem el tudnék veszni.

-Jó reggelt Akihiro. -Mosolygot rám.

-Jó reggelt Ryuko, figyelj ami az éjszaka történt az... -Nem tudtam be fejezni mert hirtelen ajkait az enyémhez tapaztotta amin teljesen meglepődtem majd vált el ajkaimtól.

-Sajnálom hogy úgy el szaladtam csak váratlanul ért, de nem fogok veszíteni Gabriella ellen.

-Mi? Ezt meg hogy érted?

-Úgy hogy nem fogom hagyni hogy az a sötét angyal az ujjai közé csavarjon téged, ezért kérlek fogadd el a szerelmemet. -Mászot főlém és nézet a szemembe majd lassan el hajolt de mi előtt ajkaink újra egymásra találtak volna hirtelen ki nyílt az ajtó.

-Ryuko te utánozó nő személy, hogy volt képed le nyúlni az én módszeremet?! -Lépet be Gabriella.

-Szerelemben és háborúban mindent szabad Gabriella. -Mondta Ryuko ahogy fel egyenesedet.

-Te kis...

-Hé mi folyik itt korán... Reggel? -Jelent meg egy lány.

-Ne is törödj velünk Mikan csak menny ahová indultál. -Mondta Gabriella.

-Hát oké de ugye azt tudjátok hogy ha Keiko ezt meg látja akkor bajban lesztek? -Erre mint a hárman meg ijedtünk.

-Most hogy így bele gondolok van egy kis dolgom szóval később. -Ment el Gabriella.

-Nekem is mennem kell. -Mondta Ryuko majd ki mászot az ágyból és ment ki a szobából.

-Wáu ennyire tartanának az urnőmtől? -Kérdeztem.

-Nos gondolom Gabriella attól fél hogy vissza zárják a Mennyország kaelrdjába, Ryuko meg attól hogy Keiko be árulja Keiichi nagyúrnak aki lehet eléggé ideges lenne. -Mondta Mikan.

-Értem.

-Nos akkor én megyek reggelit csinálni. -Ment el ő is majd gyorsan fel öltöztem és mentem le, ahogy le értem az urnőm volt ott karjai közt egyik gyermekével.

-Jó reggelt kívánok urnőm. -Mentem oda.

-Jó reggelt Akihiro jobban vagy már?

-Igen urnőm köszönöm kérdését.

-Ennek örülök, egyébként miért érzem rajtad Gabriella és Ryuko illatát?

-Na basszus most baj van, ha az urnőm meg tudja hogy mi folyik a háttérben annak biztos nem lesz jó vége.

Gondoltam magamban és próbáltam ki találni valamit de hiába agyaltam nem jutott eszembe semmi, végül nem volt tenni el mondtam neki mindent ami történt meg hát csak nem hazudhatok az urnőmnek.

-Értem szóval erről van szó.

-Most mit akar csinálni urnőm?

-Nincs mit tenni meg kell kérnem a Mennyország kardját hogy mutassa meg hogy ki illik hozzád a legjobban.

-Vagyis nem kerülnek bajba?

-Nem sőt örülök hogy ezt el mondtad nekem, lehet ha nem mondod el akkor el szabadult volna itt a pokol reggeli után sort keritünk erre.

-Ahogy jónak látja urnőm. -Ezek után mindenki meg érkezett és mentünk reggelizni.