Az érzés, amikor felkelsz és rájössz, hogy nem vagy sem félvér, sem egy elveszett kisisten/főisten, nem fogod megmenteni sem a világot, sem Zeusz rasszista seggét, nem Hádész az apád, de még csak nem is egy tisztán látó halandó vagy, és inkább úgy döntesz, hogy felvágod az ereidet, de végül a szobád sarkában találod magad egy pléd-takaró kombóba csomagolva, XL-es fagyit zabálva, miközben Percy Jackson könyveket olvasol világvége-fejjel.