Amikor belépek az első,ami feltűnik a csend. Nem az a kínos csend, hanem az a nyugtató. Mindenki suttog, vagy halkan beszél, hogy ne zavarjuk a másikat az olvasásban vagy az elmélkedésebn.
Nagyot szippantok a levegőből. Az orromat azonnal átjárja a könyvek illata. Nem szaga. A régi könyveknek illata van. Az ezer ujj, ami hozzáért, a levegő, amit éveken át beszívott és most kilélegzik a teremben. Lapok, borítók, amik mennyit mesélhetnének?!
Lassan elindulok, figyelem a polcok szélén a jelöléseket. Kicsit bolyongok a sorok között, mikor megtalálom a gyerekrészleget. Azonnal kutyák, cicák és különféle más állatok vesznek körül, de engem csak az az egy érdekel. A mackó. És nem is akármelyik.
Mikor meglátom AZT a borítót, felcsillan a szemem.
Igazából nem is emiatt a könyv miatt jöttem, csak a bejáratnál jutott eszembe a mackó és aranyos barátai története és azok a szép rajzok.
Lekapom a könyvet, majd gyorsan megkeresem a másikat is, ami sokkal sötétebb, teljesen ellentétes ezzel a kedves kis mesevilággal.
Levágom magam az első üres székre az asztalnál, izgatottan nyitom ki a Micimackót.
Először megnézem ki rajzolta ezeket az egyszerű, de megkapó tusrajzokat. Próbálom megjegyezni a nevét, de tudom, hogy úgyis elfelejtem, így inkább lefényképezem. Izgatottan lapozgatom a könyvet, szemeim úgy isszák be a képeket, mint ahogy drogos szívja fel az anyagot. Elrepítenek nagyon messze, vissza az ártatlanság korába, ahol nem számít semmi, csak a barátság és a boldogság. Az összes szereplőt imádtam. Fülest, Nyuszit, Kangát, Tigrist, aki cuppogva falta a csukamájolajat. A reszkető fülű Malackát és a csacsi öreg medvét. Gyerekkoromban csak cuki állatok, ma már tudom, hogy a legjobb barátok. Kötelezővé tenném minden felnőttnek hogy elolvassa.
Nagyot sóhajtok, kibámulok az ablakon, hagyom hogy egy kicsit csillapodjanak az emlékek, a gondolatok rég elmúlt és új barátságokról.Majd Micimackót visszateszem a polcra. Nem érte jöttem, csak találkozni akartam velük.
A másik könyvet veszem a kezembe.
Fekete címlapon egy aranykalitka.
Élesváltás a gyermekkönyvről egy kimondott felnőttirodalomra, ami azonnal visszaránt a valóságba. Vagy mégsem. Mítikus lények, királyok, kincsek, ármány szex és szerelem élénken tálalva majd háromszáz oldalon. Az első oldalak után pirulva pillantok fel. Hétköznapi életben nem kimondható szavak itt feketén fehéren leírva, kimondva könyörtelenül. Megnyugodva térek vissza a könyvhöz, senki sem bámul rám felháborodva, mert csak én látom mi van ide leírva. Jó pár oldal után Idegesen pillantok az órámra. Mennem kell, de a könyv amit olvastam kiállt, hogy vigyem magammal.
Nem ellenkezem. Viszem is a pulthoz, ismét elpirulok, ahogy mutatom, de a hölgy unottan jegyzi fel, szinte fel sem néz és fordulok is ki az ajtón. Már tevezem az estét egy jó pohár bor mellett. Vissza akarok térni az aranykalitkába.
Fotó: Bing AI