Az Adria hullámain

Kinéztem az autóbusz ablakán. A táj csak úgy suhant mellettünk. Dombok, völgyek majd egy kis síkság után elértünk a kopár Velebit-hegységig, ahol pár sötét alagutat hátrahagyva végre megláttam a tenger mámorító kékjét. Még bő fél órának kellett eltelnie, hogy megérkezzünk a hídhoz, ami átvezetett a kicsi lapos szigetre.
Az utunkat egy ideig mediterrán szúrós kinézetű bokrok szegélyezték, majd megérkeztünk Vir városába. Kis kanyargós utcákon gurultunk tovább, végül kikanyarodtunk a tengerpartra, ahol lélegzetem is elállt a víz színétől. A part szélét fehér habok nyaldosták, majd ahogy mélyült a víz, úgy fordult át a fehér egyre kékebbre, egyre sötétebbre.
Ahogy kiszálltam a klimatizált buszból, megcsapott a forró levegő, amit abban a pillanatban kicsit hűsített a tenger felől érkező enyhe szél.
Az apartman kicsi volt, csak a legszükségesebb bútorok voltak benne, a nappali kis erkélye a tenger felé nézett, egy kis asztallal és két székkel. Pár percig nem tudtam elszakadni a látványtól, a korlátra támaszkodva néztem a hullámzó tengert, a távolban elsikló kis hajókat és a víz felett keringő sirályokat.
Ki sem csomagoltam, csak kitúrtam a bőröndből a fürdőruhámat, a naptejet és a nagy pálmafa levelekkel dekorált törölközőmet, szaladtam is le a partra, már nagyon vágytam a tenger hideg vizére, sós ízére. 
Este egy kis közeli éttermet szemeltem ki a vacsorához. Az étlap egyszerű volt, pár sült tengeri herkentyűvel, szokásos csevap kolbászkákkal és pizzával. Épp elmélyülten tanulmányoztam a desszerteket, amikor érzékeltem hogy a pincér megállt mellettem. Egy sötétbarna szempár nézett rám olyan tekintettel mintha meztelen lennék. A férfi kicsivel volt idősebb nálam, haja olajozottan, kacéran kunkorodott az arca körül. Fehér-kék csíkos matrózpólója szinte világított a napbarnított bőrén, lerítt róla hogy idevalósi. Sötétkék térdig érő nadrágja kiemelte a férfias,izmos testét.
Próbáltam nem bámulni, de egyszer- egyszer elkapta a pillantásom, a másodiknál rám kacsintott. Húztam a vacsorát, élveztem a helyzetet, hogy végre egy férfi flörtöl velem.
Kértem a számlát, bólintott és egy pár perc múlva hozta is a  digitálisan nyomtatott papírdarabot, amin észrevettem hogy a hátuljára tollal írtak valamit.
"Holnap szabadnapos vagyok, találkozzunk a strandon! Reggel 9.00-kor várlak a szörfdeszkák mellett. Max"
Ott állt mellettem, amíg elolvastam. Amikor kifizettem a számlát, mosolyogva bólintottam. Egy újabb kacsintás, azután sietett a dolgára.
Este még sokáig ültem az erkélyen, egy pohár bor társaságában. Szívem vadul zakatolt, a holnapi randi gondolatára, úgy éreztem magam, mint a gimiben, pillangókkal a gyomromban.
Reggel kicsit fáradtan keltem az esti izgalomtól, morcosan néztem az enyhe karikákat a szemem alatt. Vállat vontam, napon úgysem lehet hordani sminket, így inkább a ruházatomra koncentráltam. Bikinit választottam, ami kicsit  kevesebbet takart, mint amihez hozzászoktam, de pont erre a célra vettem. Büszke voltam a karcsú alakomra, amit eddig sok mozgással tudtam karban tartani. Imádtam a természetet, ezért is jöttem a tengerpartra nyaralni, mivel az élővilága mindig is vonzott. Hosszú hajam lófarokba kötöttem, a szalmatáskámba naptejet, törölközőt és egy jógamatracot tuszkoltam. Elégedett voltam a látvánnyal a tükörben: egy kalandokra éhes fiatal, fehér bőrű lány nézett vissza, csillogó szemekkel.
Már akkor nagyon erősen sütött a nap, így kezemet a szemem fölé téve kémleltem a szörfdeszkák környékét. Ő már ott állt és egy másik férfival beszélgetett. Mikor már közelebb értem, súgott valamit a másiknak, kezet ráztak és az elment.
Angolul próbáltunk beszélgetni, ami sokszor nevetésbe fulladt, közben bekentük magunkat naptejjel.  Intett hogy forduljak meg, és finoman bekente a hátamat, játékosan cirógatva a bőröm. Viszonoztam neki a segítséget, addigra felforrósodott hátán finoman elkentem a krémet. Felkapott a mellette lévő napozóágyról két fura maszkot, amiről derengett hogy egy tv reklámban láttam és  sznorkel maszkok voltak. Megmutatta hogy vegyem fel,majd segített megigazítani a hajguminál. Megcsapott a férfias parfümös -sós tenger illata,amire pillangók újra táncra perdültek a gyomromban, a vér csak úgy lüktetett az ereimben.
A vízbe merülve egy csodálatos világ tárult elém, amit a hullamok addig eltakartak. Úgy éreztem magam mint a kis hableány a mesében, amerre úsztunk kis halak rebbentek szét, a sziklák között, a homokban rákocska araszolt. Kicsit távolabb piros csillag húzodott a szikla árnyékába. Maxnek egy kis szivecskét formáltam az ujjaimból, mutatva mennyire tetszik a látvány. Intett hogy ússzak utána.
Egy kis védett öbölben úsztunk ki a partra,  leheveredtünk a meleg homokba,majd belefeledkeztünk a napfénybe, a tengerbe, a csókokba.
A következő napok mintha egy romantikus regény lapjain íródtak volna. Max beosztásához igazodtunk: ha dolgozott, akkor városnézéssel és bazári mütyürök vásárlásával töltöttem az időmet, a szabad óráiban pedig szeltük az Adria hullámait. Sznorkelezésen kívül szörfözni is megtanított, deszkán egymás mellett szeltük a habokat a titkos öbölig, ahol belevesztünk egymás karjaiba, sokszor naplementéig maradtunk, hogy kéz-a-kézben nézhessük végig ahogy a színjátszó égen a  nap alámerül a tengerbe.
Az utolsó nap esett az eső. Az időjárás követte a hangulatomat, ő is sírt velem együtt hogy nemsokára itt kell hagynom ezt a földi paradicsomot. Maxxel nem beszéltünk róla, de tudtuk mindketten, hogy kapcsolatunk nem tart a nyaralásomnál tovább. Nem tettünk egymásnak felelőtlen, üres ígéretet, csak élveztük az együtt töltött időt.
Az indulás előtti éjszakán órákon át öleltük egymást. Kimondatlan szavak lógtak a levegőben. Nagy nehezen elaludtam, és reggel amikor felkeltem már nem volt ott. Egy fényképet hagyott az asztalon, rajta feküdt a karkötője. Egyszerű kis bőr karkötő volt, telítve a férfi bőrének jellegzetes illatával. Mélyen beszippantottam.
A buszon majdnem elsőként foglaltam el a helyem és miközben vártam hogy mindenki felszálljon elővettem a telefonomat. Miközben megnyitottam rajta a fotókat a szemem a csuklómon lévő karkötőre tévedt. Megszagoltam, hogy érezzem illatát, ami már akkor hiányzott.
Rengeteg képünk volt: fagyizós, strandolós, esti összebújós, és a kedvencem, ahogy együtt ringatózunk egy hatalmas gumimatracon az Adria hullámain.
Hirtelen egy alak állt meg mellettem. Felpillantottam és a legszebb barna szempár nézett le rám.
-Nem hagyom, hogy az én gyönyörű hableányom csak úgy elússzon! -Válláról levette a hátizsákját és kezében a jegyével leült mellém a buszon. Tovább ringatóztunk, de most már az élet tengerén.