„...One that's beautiful as you are sweet"

Ezer üzenetet írtam azóta Harry-nek. Pár napja viszont random sorokat küldtem el neki, amik eszembe jutottak, és egyre kezdett hasonlítani egy egész dalszöveghez, vagyis valami olyasmihez. Sosem válaszolt, pedig minden érzésemmel megtöltöttem az üzeneteimet.

Ábrándozásomból a telefonom csörgése zavart meg. Niall volt az.

- Két perc és ott vagyunk nálad! – mondta, és azonnal le is tette a telefont. Úgy is lett. Két perc múlva be is toppant a szobába, egy nagy köteg kottával.

- Mi ez a sok kotta, Niall? – kérdeztem vidáman, miközben megöleltem és egy puszit nyomtam szájára.

- Harry... elkezdett egy dalt, aminek csodás szövege van. Nézd! – nyomta a kezembe, és az én üzenetem sorait véltem felfedezni bennük. Nem értettem, Niall miért mutatja ezeket nekem.

- Miért mutatod ezeket nekem?

- Rólad szólnak! – mondta lágyan, a könnyeim pedig ebben a pillanatban eredtek el.

- Nem, Niall! Ezeket a mondatokat én írtam, neki, mivel rettentően hiányzik. Ezekből tette össze a dalt, persze kibővítve – fejemet lefele döntöttem, hiszen újabb könnyek kezdték ellepni arcomat. Hirtelen egy kéz fogta meg a vállamat és magához rántott.

- Ne aggódj, Emily! Harry most csak azt hiszi, ez a jó neki, de látjuk rajta, hogy nem. Meg fog békélni hidd el! – nagy nehezen, de rávett.

- Emily, szerelmem, kelj fel! – cirógatta egy lágy kéz az arcomat, majd egy csókot nyomott rá. Halkan nyögve nyitottam ki szemeimet, és megláttam Harry-t kisebb szívroham jött rám, hiszen nem tudtam, mit keres itt, a szakításunk után.

- Hogy-hogy itt vagy? – kérdeztem, és rátettem arcára kezem.

- Neked is jó reggelt! – mondta aranyosan, de szemöldökét összeráncolta. – Miért ne lennék itt?

- Szakítottunk! - ejtettem ki.

- Ezt hogy érted? Te szeretnél? – kérdezte kétségbeesetten.

- Nem! Dehogy is! Csak azt hittem...

-Tudom, hogy hülyeséget csináltam, de köztünk, nincs vége. Szeretlek Emily! Sosem tudnálak elhagyni! – mondta és megcsókolt a selymes ajkaival. – A dal, amit rólad írtam meg lett zenésítve. Én zenésítettem meg, zongorával és hegedűvel. Zseniális lett!

- Abban a dalban, az én szövegeim is benne vannak! – kötözködtem.

- Postosan, de csak az a pár mondat. A nagyját, én írtam. – nyújtotta ki a nyelvét. Sóhajtottam. – Megmutatod? – kérdezte kíváncsian. Elgondolkodott, de végül rábólintott. Nyomkodott pár gombot a telefonján, majd elindította a zenét, és már a srácok hangja is megszólalt benne.

- „Ha tudnék repülni, rögtön hazajönnék hozzád" – kezdte el énekelni, a szemeimbe pedig azonnal könnyek gyűltek. – „Csak a szemeid miatt, megmutatom a szívemet" – folytatta a leggyönyörűbb dalt a világon, én pedig ennél jobban, azt hiszem nem tudtam volna sírni.

A dal végén karjaiba bújtam és ott szipogtam tovább elcsendesedve.

- Ezt a dalt neked köszönhetem! – mosolygott, a szívem pedig, ha lehetséges, még jobban dobogott.

- Emily, hahó itt vagy? – rázta előttem Niall a kezeit. Bólintottam. – Szóval azt kérdeztem meg szeretnéd-e hallgatni a dalt – ismét bólintottam. Niall lejátszotta és a dal teljesen úgy hangzott, mint ahogy az előbb lejátszódott a fejemben. – Na, mit szólsz?

- Gyönyörű! – szipogtam!

- A Home helyett lesz az albumon. Annyira jó ez a dal, muszáj feltennünk az albumra, így azt levettük, de természetesen ki fogjuk adni azt a dalt is – mosolygott. Telefonom csipogása zavarta meg a beszélgetésüket. Harry írt Twitterre, és egy üzenetet is kaptam tőle.

Baba: Remélem tetszik a dal! <3 :P