Cím: After the rain

Alkotó: _TheyCallMeIdol_

Párosítás: VKook/Taekook - BTS Jungkook x BTS Taehyung

Besorolás: 16+

Műfaj: AU, dráma, romantikus

Figyelmeztetés: 18+-os jelenetek, trágár beszéd, depresszió, BL

Összefoglaló: A jövő mindent megadott Jeon Jungkooknak. Szerető családot, jól fizető állást és kiegyensúlyozott életet, viszont azért, hogy kapj valamit, cserébe el kell engedned egy olyan részed, mely valóban te voltál. Egész életében más volt, mint amilyennek mutatta magát, de még magának is nehezére esett bevallania, nemhogy másnak.
Mindennapjai fenekestől felfordulnak, mikor előléptetik kiváló munkája miatt. Egy olyas valakit kell szárnyai alá vennie, kivel kapcsolata törékeny és tökéletlen

- Taehyung -

Jungkook tagadhatatlanul makacsnak bizonyult. Nem volt hajlandó egy cseppet sem elhanyagolni a nagyfiú szerepét, aki mindent magának akart, titkolózott és az igazat sem volt hajlandó elmondani. Szóval ezúttal nekem kellett Sherlockosat játszanom, hogy kiderítsem mégis miben sántikál, s mi az a dolog, amit ennyire rejteget. Azt még nem tudom, hogyan fogom kivitelezni, de már csak idő kérdése. Természetesen, ha Jungkook nem volt hajlandó megírni a dalom, akkor képtelen voltam beköpni őt Sunnak, de az én szívem sincs kőből. Ajánlatot tettem neki, az, hogy ő nem fogadta el, már nem az én bajom.

Reggel, meglepően korán keltem fel semmi akadály nélkül, sőt. Kipihentnek éreztem magam, úgy gondoltam képes leszek ma minden munkát végrehajtani. Ma van a napja, hogy Jungkookkal nekiállunk az új dalnak, már ha hajlandó lesz beszállni a bizniszbe.

Magamra kaptam egy sötétkék pólót és egy fekete farmert, illetve a bőrdzsekimet, hiszen úgy látom ma nem lesz valami szép idő, végül pedig fekete tincseimet igazítottam meg a tükör előtt. Nem ártana már egy nyiratkozás, borzasztóan hosszú és ez zavarja a szemeimet is.

Magam után bezárva az ajtót, felvettem a maszkom és fülhallgatóval a fülembe indultam el az ügynökséghez. A buszon nem voltak sokan a korai időnek köszönhetően. Csak idős nénik és bácsik ültek itt, akik valószínűleg a piacra indultak. Még csak most kezdődik el az életem, s már azt kívánom, hogy nyugdíjas legyek. De komolyan. Nem kellene semmit sem csinálni egész nap, csak unokázni, pletykálni és néha sétálni a barátnőkkel. Kár, hogy nekem csak Chanyeol jutott, rajta kívül senki sem beszél velem. Mindenkinek szokott lenni egy első benyomása, az emberek pedig hatalmas ívben elkerülnek, s hogy miért? Arra még én sem tudok választ adni, de viszonylag visszautasítok mindenkit. Nekem nincs szükségem olyan emberekre, akik átvernek és csak a pénzem miatt állnak szóba velem. Az ismeretségi köröm széles, de csak Dumbót nevezhetem igaz barátomnak. Benne mindig is megbízhattam, őszinte velem, annak ellenére, hogy sokszor Jungkook pártját fogta. Nem mondom, hogy nincs igaza, de közben mégis kiállok magamért, mert ilyen vagyok én, ilyen a természetem, akinek pedig nem tetszik, annak nem muszáj eltűrnie maga mellett.

Az ügynökséghez érve, azonnal a gyakorló terembe mentem, hiszen Jungkook valószínűleg ott fog tartózkodni, nekünk pedig lesz néhány elintézni valónk. Mosolyogva rontottam be, a férfi komoran figyelt néhány haszonatalnnak tűnő lapokat, s kicsit sem érdekelte reakciója, kivettem azokat a kezéből és hangosan olvasni kezdtem.

- A szerelem egy útvesztő... - néztem a férfire, majd elébe ültem, az egyik kitűzött helyre. - Amelyben könnyen elveszhetünk. Nem mondod, Jeon. - nevettem fel, arcomat pedig tenyerembe temettem. - Ennél még KiJung is jobbat ír, mi van veled? - kérdeztem, habár nem igazán érintett meg az ok, amiért ilyeneket ír.

- Megmondtam, hogy nem vagyok hajlandó dalokat írni neked. - válaszolta.

- Én pedig mondtam, hogy mindent elmondok a nővéremnek. - vontam vállat egyszerűen. - Ha azt akarod, hogy kitudódjon, mekkora seggfej vagy, hogy titokban a "leszbikus" - mutattam idézőjelet - barátnődet látogatod, akkor valóban nem kell csinálnod semmit. Dőlj hátra, s élvezd a műsort, amit a saját kezeddel hoztál létre. - magyaráztam.

- Amióta csak ismerjük egymást, csak a legrosszabb formádat mutatod nekem, mikor közben fogalmad sincs, mi történik a kibaszott színfalak mögött! - emelte fel a hangját, amit eddig talán csak nagyon ritkán hallhattam.

Jungkook az a tipikus ember, aki inkább befogja a száját, minthogy kiállna magáért, de úgy látszik, ha valami olyanról van szó, ami sérti a becsületét, akkor azonnal képes buldózer-módba alakulni. Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy félek tőle, vagy nevetnem kéne. Bunkóság lenne tőlem kinevetnem őt, de közben egyáltalán nem félelmetes, hiszen csak rá kell nézni. Harminc éves férfiről van szó, ám egy ránc sem csúfította nyuszi-szerű arcát, sőt. Bármennyire is fáj bevallanom, egy jóképű férfiről volt szó, s ezt úgy mondom, mint egy meleg férfi és egykori rajongója. Nem is tudom mit kellene tennem, vagy mondanom, ezért inkább tereltem a témát.

- Adj egy olyan számot, amit nem tudtál elénekelni. - ajánlottam fel, mire hangosan felsóhajtott, s az asztalhoz vágta az írószerét. Picit túlléptem a célon. - Figyelj, úgysem fogsz már soha a büdös életben fellépni, akkor miért reagálsz ilyen hevesen? - kérdeztem kíváncsian, mert valóban nem értettem, mégis miért háborodott fel ennyire. Gyerekei vannak, családja, ami egyenlő azzal, hogy többé már nem lehet idol. Az egy íratlan szabály, amit ő nem tud belevésni abba a piciny kis agyában, de majd én beleverem. - Csak egy szám Jungkook, s megígérem, hogy az a kis titok örökké eltörlődik, emiatt nem kell aggódnod. - húztam közelebb székem, s kinyújtottam kezem, ám ő ellökte azt és kirohant a teremből.

Nevetve vetettem hátra a fejem és megráztam azt, hiszen a férfi baromira gyerekesen viselkedett. Bevallom, én sem játszottam tisztán, de ez volt az egésznek a lényege. Jungkooknak meg kellett értenie a valamit valamiért helyzetet, s az, hogy ő inkább tönkreteszi a házasságát, ahelyett, hogy nekem adna egy dalt, sokat elmond róla.

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el idebent, de telefonom jelezni kezdte, hogy tánc próba következik. Semmi kedvem nem volt a többi gyakornokkal egy szobában izzadni, de nem igazán volt más választásom. Ha most elmentem volna, akkor a lehetőségem el is úszott volna. Idol akartam lenni minden áron. Ez egy olyan álom volt, ami csakis Jungkook miatt jött létre. Ha a férfi nem lépett volna bele az életembe, akkor most orvosnak vagy ügyvédnek tanulnék az egyetemen. A szüleim mindig, mindenben támogattak, legyen szó bármiről. Ha én kiskoromban balettet akartam táncolni, akkor megtehettem, ezáltal már korán kiderült, hogy inkább a fiúk érdekelnek, nem pedig a lányok. Persze, volt sok lány az életemben meg középiskolában, de figyelmemet egy bizonyos férfi vette el, akiről már évek óta nem hallottam. Ő volt az iskola rosszfiúja, akiért mindenki olvadozott. Gyönyörű, fehér bőr, szálkás test és tehetsége volt mindenben, amibe csak belekezdett, amolyan koreai Superman. Irigyeltem is, de egyben nagyon vonzott, de végül nem lett belőle semmi. Nagyon párom nem is volt, csak alkalmi partnerek, kiknek nevét másnap el is felejtettem.

Hátizsákomból előszedtem a cuccaimat, amelyekben nyújtani, majd táncolni fogok. Az edző nénit semmi kegyelemmel nem áldotta meg az ég, sőt. Szigorú volt velünk, s legtöbb pillanatában rettenetesen mogorva. Megértem, hogy egy bizonyos szintet be kell bizonyítsunk, de emberek vagyunk, nem pedig állatok. Mellesleg itt van ez a diéta is, aminek meg kell felelni, s így minden erő és energia eltűnik. Örülök, hogy még nem haltam bele.

- Jó reggelt. - intettem mindenkinek egyszerre, majd kinéztem egy sarkot és ott kezdtem neki a rutinomnak. Először a nyakamat, karjaimat és lábaimat intéztem el, utána hajolgattam, s végül a földre ülve nyújtottam ki mindenemet. Az ajtó nyitódott, s belépve rajta megjelent a hölgy is, háta mögött Jungkookkal, kinek papírok voltak a kezében, s valamit nagyon tárgyaltak egymás között. Végül a tánc tanár a terem közepébe lépett, s figyelmet kért a társaságtól. A lányok külön edzettek a fiúktól, ezért nem voltunk olyan sokan, s mindenki gyorsan elcsendesedett.

- Ma látogatónk van. - mutatott a háta mögött lévő Jungkookra, aki lágy mosollyal köszönt mindenkinek, kivéve nekem. A szemtelen, most nagyon sikerült megbántania. - Bizonyára mindenki ismerik Jeon Jungkookot, ezért kérlek titeket tisztelettel bánjatok vele, mert ő fog osztályozni titeket. - lépett a körbe a fekete hajú is, akin csak most veszem észre, hogy melegítő cuccok vannak. Ez érdekes lesz így.

- Nem kell félnetek, ezek a pontok csak azt bizonyítják, hogy mennyit fejlődtetek az utóbbi hónapban, szóval hajrá. - emelte fel öklét, ezzel sok sikert kívánva, majd félre húzódott, s hagyta, hogy elkezdjük a táncot.

Először közösen léptünk fel az egykori idol előtt, aki árgus szemekkel figyelt minket, próbálta kinézni a hibáinkat, de nem igazán sikerült neki. Szerencsére, a srácokkal elég jó szinkronban voltunk, s ezalatt a pár hét alatt sikerült tökéletesíteni a koreográfián. A tanárnő elismerően bólintott, mikor látta, hogy minden sínen ment. Úgy tűnt, mintha tartanának Jungkooktól, pedig ő maga mondta, hogy csak azért jött felügyelni, hogy lássa, mennyit fejlődtünk az elmúlt időben, ezért nem értettem a hiába való izgulást. Magam miatt nem aggódtam, hiszen itt mindenki egyéni személy volt, s annak is volt számon tartva. Mindenki magáért küzdött, s nem akarok beképzelt lenni, de szerintem én vagyon mindenki közül a legjobb.

Miután a zene elhalkult, Jungkook firkálni kezdett valami a papírra, aztán újból megtisztelt tekintetével, ami semmit sem változott az elmúlt öt percben. Viszont, nem sokkal később tekintetét az egyik fiúra szegezte, s innen tudtam, hogy jönnek a gondok.

- Kérlek, állj a terem közepébe, s táncolj egyedül. - kérte meg a fiút. A francba, akkor most mindenkin sorba fog menni?

Jungkooknak megvolt az a furcsa tehetsége, hogy bármely pillanatban képes volt kiszúrni, ha valaki nem tudott valamit, vagy éppenséggel nem volt elég tehetsége hozzá. Több alkalommal is bebizonyította, hogy mennyi mindenhez ért, ezért itt sem volt semminek sem akadálya. Végül szegény srác bemutatkozott először, majd táncolni kezdett a férfinek. Ekkor a fekete hajú megállította, s megkérte, hogy pihenjen picit, míg áthalad mindenkin. Sorba vett minden kezdőt, a háttérben lévő számot már legalább húszszor meghallgattam, míg végül én érkeztem. Magabiztosan álltam Jungkook előtt, aki érzelem mentes arccal figyelte minden mozdulatom, melyek tökéletesnek bizonyultak, míg meg nem állított engem is.

- Ne szállj ennyire el magadtól. - figyelmeztetett, miközben felemelte ujját. - Oké, szóval sok munka lesz itt. Elsősorban, nem vagytok összhangban. Másodszor, mindenki a másikat nézi. Így hogyan akarjátok megtanulni az egész koreográfiát? - kérdezte picit felháborodva. Nem hiába, egykor profi volt. - Megmutatom, hogy kell. - állt ezúttal ő a terem közepébe, mire hangosan felnevettem.

- A táncot se tudod, mégis mit akarsz bebizonyítani nekünk? - mosolyogtam továbbra.

- Azt, hogy legalább olyan jónak kell lennetek, mint amilyen én vagyok. - válaszolt, s kérte a zenét.

Fáj bevallanom, de ámulva figyeltem egykoron kedvenc idolom, aki fél óra alatt betanult minden egyes mozdulatot. Tökéletesen eltalálta a ritmust, teste minden szegletét megmozgatta, s szabályosan érezte a zenét a talpában, mintha az ereiben csordogált volna a muzsika. Próbáltam nem túlságosan figyelni az idősebbiket, de mind hiába, egyszerűen csak megvett a mozgásával, s egy olyan szintet mutatott be, amit keveseknek sikerült. Tényleg megvolt az oka annak, hogy ennyire felkapott volt a maga idejében. Viszont, csak akkor kaptam össze magam, mikor tapsolt egyet és utunkra engedett mondván, hogy legközelebb is benéz hozzánk, s elvárja, hogy ez legyen a minimum, amit bemutatunk. Tekintetével engem keresett, majd a kijárat felé biccentett, így követni kezdtem, csak azt nem tudtam, hogy egyáltalán miért teljesítem azt, amire kér.

- Remélem jó okod van arra, hogy...

- Van egy számom neked, amit szeretnék a mai nap folyamán még eljátszani veled. Mikor lenne jó? - kérdezte, szemeim pedig kétszer akkorára nőttek. A diadal édes ízét már a számban érzem.

- Akár most rögtön is jó. - mosolyodtam el a mai nap sokadjára, mert végre megkaptam azt, ami már oly régóta kijárt nekem. Nem azt mondom, hogy hálás vagyok neki, mert egyáltalán nem vagyok az, de jól esett, hogy végül félre tette a makacságát, s teljes mértékben rám összpontosított. Elvégre, nem csak a mentoráltja voltam, hanem a titkainak őrzője. Már csak rajta állt, vagy múlt, hogy eljár a szám vagy sem.

________________
Sziasztok!
Egy nagyon hosszú kihagyás után végre úgy döntöttem, hogy visszatérek. 🥰
Ugyan, nem sokan, de azért a pár emberért írom ezt a könyvet, akik végig támogattak engem és nem felejtettek el. Köszönöm szépen nektek, de tényleg. ❤️
Nem tudom, mennyire rendszeresek lesznek a részek, de mindent beleadok annak érdekében, hogy jól érezzétek magatokat az oldalamon.
Puszi nektek 😘