Cím: After the rain

Alkotó: _TheyCallMeIdol_

Párosítás: VKook/Taekook - BTS Jungkook x BTS Taehyung

Besorolás: 16+

Műfaj: AU, dráma, romantikus

Figyelmeztetés: 18+-os jelenetek, trágár beszéd, depresszió, BL

Összefoglaló: A jövő mindent megadott Jeon Jungkooknak. Szerető családot, jól fizető állást és kiegyensúlyozott életet, viszont azért, hogy kapj valamit, cserébe el kell engedned egy olyan részed, mely valóban te voltál. Egész életében más volt, mint amilyennek mutatta magát, de még magának is nehezére esett bevallania, nemhogy másnak.
Mindennapjai fenekestől felfordulnak, mikor előléptetik kiváló munkája miatt. Egy olyas valakit kell szárnyai alá vennie, kivel kapcsolata törékeny és tökéletlen.

____________________________________

____________________________________

Hazaérkezésük után, Jungkook összepakolta az edző felszerelését és el is ment otthonról. Nem szeretett hirtelen eltűnni, hiszen a hétvégéje általában szabad szokott lenni, s ilyenkor általában időt töltött a gyerekeivel, de sajnos ma nem tudott. A mai napját a pszichológusának szenteli, hogy kibeszélje mindazt, ami a szívét nyomja, s általában bőven volt témája, főleg azután, hogy az utóbbi pár napot Taehyunggal töltötte. Kínosan érezte magát a fiú közelében, miután konkrétan megmentette őt egy kellemetlen bokaficamtól. Nem azért, mert jót tett, félreértés ne essék, hanem szimplán amiatt hogy még ezek után sem volt másképp kezelve a férfi. Persze, nem várt el tőle túl sokat, de jól esett volna, ha picit nyit felé.

Izzadtan, fáradtan és lihegve indult a zuhanyzóhoz, a nehéz kardió után. Szeretett edzeni, nehezéket emelni és szaladni vagy biciklizni. Ezek voltak azok a pillanatok, mikor másra sem gondolt, csak arra, hogy hogyan formálja magát tökéletesre. Ugyan, már nincs szükség arra, hogy karban tartsa magát, hiszen énekesi pályafutása már rég véget ért, de ettől függetlenül jobban érezte magát így, mint elhízva, s legalább ennyivel kárpótolhatja a feleségét, hiszen ő két gyerek után is ragyog, akkor kicsoda ő, hogy lehúzza őt a mélybe? Legalább ugyanazt a színvonalat kell hoznia, mint a neje, máskülönben lenézik őt.

A víz lassan csordogált Jungkook izmos karjain. A bepárásodott üvegen túl nem láthatta senki meztelen testét, ami talán jobb is volt így, mert Jungkook a szégyenlősök csapatát erősítette. Sokszor kapta már meg azt, hogy nem kéne annak lennie, hiszen bárkit is megkaphatna, de ő nem így gondolja. A teste nem egy olyan dolog, amivel nagyzolhat, hanem egyszerűen valami, amiért ő megdolgozott. Tudta, hogy jól nézett ki, ilyen szempontból mindig is önbizalommal büszkélkedhetett, de sosem akarta mások szemére hányni. Inkább csak bíztatni másokat, hogy legyenek ők is egészségesek, egyenek és igyanak sokat, illetve legalább egy órát mozogjanak minden egyes nap. Szeretett segíteni az embereken, főleg a dalain keresztül. Rengeteg üzenetet kapott a rajongóktól, miszerint megmentette az életüket, ez pedig mindig boldogságot csalt Jungkook szívébe. Szeretett volna támasza lenni azoknak, akiknek szükségük volt valakire, kinek vállán ki tudták sírni magukat. Egy menedék akart lenni az összetörteknek, s sikerült is. Csak reménykedik abban, hogy vannak olyan emberek, akik még nem felejtették el őt.

Miután mindent gondosan elpakolt, s frissebb állapotba rendezte magát, elindult a megbeszélt időpontban, a kijelölt helyre. Még bőven volt tíz perce, de igazából a konditerem pont szemben állt a klinikával, így lehetetlen volt a késés. Sietősre vette a lépteit, hiszen megszokásból csinálta már, illetve félt attól, hogy valamelyik ismerőse meglátja őt errefelé ólálkodni. Szerencsére, időben érkezett, s már csak az orvosra várt, hogy ajtót nyisson, ám valami - habár jobban mondva, valaki - megakadályozta őt abban, hogy megmozduljon.

- Te mit keresel itt? - kérdezte meglepetten, mikor megpillantotta Taehyung alakját. A férfi nem tudta, mit kellene mondjon azért, hogy elzavarja innen, hiszen Kim Taehyungról van szó! Egy szavát sem fogja elhinni, és ez volt az, ami igazán irritálta. Még ha az igazat is mondaná, Taehyung nem hinné el, s valami teljesen más ötletet generálna az agyában.

- Szerintem, kettőnk közül én kérdezek, Jungkookie. - túrt dús, holló fekete tincsei közé, tekintetét pedig végig az előtte álló férfin tartotta. - És most, ha nem akarod, hogy ebben a pillanatban felhívjam a nővéremet, akkor elmagyarázod nekem, mit keresel te egy pszichiátriai klinikán. - mosolyodott el a fiú ravaszul, szinte őrülten, mert boldog volt: elkapta őt, s végre van bizonyítéka arra, hogy mit is titkol valójában.

Jungkook lefagyott. A levegő a tüdejében rekedt, a hangja elhagyta őt, s végtagjai is tábort vertek a talajban. Csak el akart menni, de egy perc nyugta sem volt az előtte állótól, aki már a telefonját is elővette, hogy elmondjon mindent, amit csak látott. Taehyung bosszúja végre elérkezett, nyeregben érezte magát és a győzelem íze már ott csücsült az ajkain. Büszke volt magára, mert végre meg tudta védeni a nővérét egy olyan alaktól, aki meg sem érdemli őt.

- Taehyung, kérlek... - nézett a férfi az alacsonyabbik szemeibe, melyekben semmi mást nem vélt felfedezni, csak puszta megvetést, ám szíve mélyén valahol tudta, hogy nem annyira kegyetlen, mint amennyire mutatta magát.

- Jungkook! Üdvözöllek, fáradj beljebb. - jelent meg egy nő az ajtó túloldalán. Haja elegáns kontyba volt tűzve, szemüvege pedig édesen ült aranyos orrán. Ő volt Jungkook pszichológusa, ki mindent tudott a férfiről. A legsötétebb titkától, egészen a legszebb emlékéig, mindent.

SooJin ott dolgozott, ahol Jungkook debütált. Már akkor felkereste a hölgyet, aki hatalmas segítségére volt az évek során, mondhatni legjobb barátok lettek, ám kapcsolatukról senki sem tudott. Miután Jungkook családapa lett és a karrierje lebomlott, SooJin nem látta értelmét annak, hogy továbbra is ott maradjon, így nyitott egy magán klinikát, és ott folytatta tovább munkásságát. A férfi viszont azóta folyamatosan látogatja őt, mint valami hűséges puli kutya. Jungkook tehernek érezte magát a nő vállán, amit már nem egyszer megemlített neki, de olyankor mindig le lett szólva, hiszen közel került pszichológusa szívéhez, s megígérte mindkettejüknek, hogy segíteni fog, még akkor is ha évekig fog tartani a rehabilitáció folyamata.

- Mostmár mindent értek. - forgatta meg szemeit a fiú, majd hangosan felnevetett. - Tudtam, hogy egy féreg vagy, de nem hittem volna, hogy képes lennél megcsalni a nővéremet. - tapsolta meg az idősebbet. Büszke volt magára, ám egyben félt. Tönkretenné a családot csak azért, hogy ő jól érezze magát? Önző dolgot készül megtenni, de valahogy be kell bizonyítsa Jungkook romlottságát. - Biztosra veheted, hogy Yong-sun tudni fog erről a kis incidensről, neked pedig befellegzett. - mondta fenyegetően, mire a hölgy összeráncolta szemöldökét. Egyből felismerte a fiút, hiszen nem először látja, illetve hallja. Jungkook életének egyik főszereplője a sógora volt, éppen ezért nem volt nehéz rájönnie, kihez is van szerencséje.

- Várjunk, maga azt hiszi, hogy én... - mutatott először magára. - ...és ő... - majd az előtte álló feketére. - szeretők vagyunk? - kérdezte, a legfiatalabbik pedig határozottan bólintott. A nő hangos hahatozásba kezdett, amit mindkét férfi zavartan nézett, pedig egyértelműen így szeretett volna segíteni páciensén. - Én leszbikus vagyok. Jungkook egy régi jó barátom, s most ha megkérhetem, kérem hagyja el a területem, még mielőtt következmények nem lesznek. - rebegtette meg szempilláit, Taehyung pedig szégyenlősen, de végül elment. Persze, az egész csak kamu volt, hogy elzavarják őt onnan. - Tényleg szívós a gyerek...

- Nekem mondod? Ha megtudod, mi történt a hétvégén, leesik az állad. - kuncogott fel Jungkook, majd SooJin után ő is belépett a már jól ismert, otthonos házba.

Eközben a gyakornok idegesen sétált vissza a kávézóhoz, ahol pofátlan módon ott hagyta legjobb barátját. Konkrétan lesült a bőr az arcáról, s nem csak azért, mert most konkrétan megalázta magát ellensége előtt, hanem mert a semmiért menekült el Chanyeol elől, aki semmit sem tudott az egészről. Úgy érezte, teljes mértékben elhatalmasodott felette ez a folyamatos leleplezési vágy. Meg akarta mutatni nem csak Yong-sunnak, de az egész családjának is, hogy Jungkook nem az az ember, akinek mutatja magát. Bevallotta magának nem egyszer, hogy egykor ő volt a példaképe, de mára mindez már eltűnt, s nem lát mást, csak puszta gyűlöletet, s vörös ködöt, amikor meglátja az arcát. Régen bármit megadott volna annak érdekében, hogy találkozhassanak, de mostanra már elege lett a jelenlétéből.

Pedig Taehyung nagyon szerette őt, talán még az elsőszámú rajongója is volt. Minden albumát megvette, a képeit a szobája falára illesztette, azt ette, amit az idol szeretett s az ő számainak köszönhetően jött rá arra, hogy ki ő valójában. Miatta akart idol lenni, ő volt az oka annak, hogy elindult ugyanazon az úton, mint amelyiken Jungkook. Konkrétan kitaposta az utat, amit ő most emelt fővel jár végig. Ugyan, ezt már nem vallaná be saját magának, pedig ha másképp viselkedne a családjával, akkor talán semmi sem változott volna. Eleinte rettenetesen örült, hogy Jungkook a családja részévé válik, de idővel minden változik, nem?

A kávézóban, szerencsére kiszúrta legjobb barátját, aki szomorúan kortyolgatta az üdítőjét, Taehyung tejes kávéját pedig már rég kihozták. Szégyellte magát és bűntudatot érzett, hiszen nem így tervezte a mai napot, sőt. Ő ki akart kapcsolódni a hétvége után.

- Lám, lám, kit látnak szemeim. - forgatta meg említett szervét Chanyeol. - Mond, mi volt ezúttal még nálam is fontosabb? - vonta fel szépen ívelt szemöldökét, mire a fekete hajú csendben helyet foglalt előtte.

- Chan, kérlek ne haragudj rám. Egyszerűen csak muszáj volt. - tekintetét végig az asztalon tartotta, olyannyira félt az idoltól, hogy nem mert a szemeibe nézni. Inkább csendben tűrte volna az idősebbik szidalmát, minthogy elmondja, mi is történt valójában. Ő ezt sosem volt képes megérteni, hiszen ők ketten régebben együtt dolgoztak, s Chanyeolnak más volt a véleménye a férfiről, éppen ezért folyton eltértek egymástól, végül pedig veszekedésbe enyeledtek.

- Mi volt muszáj, Taehyung!? - követelte a férfi a válaszát, mire az előtte ülő nagyot sóhajtott és elég bátorságot gyűjtött azért, hogy végre meglesse a barátját.

- Láttam Jungkookot ott. - mutatott ki a klinikára, mire Chan csak zavartabb lett, így Taehyung végül magyarázni kezdett. - Azt hittem egy másik nővel találkozik, s megcsalja Yong-sunt, de kiderült, hogy ezek ketten csak barátok. Ki hitte volna, hogy annak a férfinek van valaki más is az életében, a kibaszott egóján kívül. - arcát a tenyerébe temette, s megdörzsölte szemeit. Fáradtnak érezte magát, pedig konkrétan semmit sem csinált.

- Őszinte leszek veled, s ezt úgy mondom, mint a legjobb barátod. - kezdett bele szigorú hangon az idősebbik, majd folytatta, mikor Tae rá figyelt. - Úgy viselkedsz, akár egy megszállott. Minden percben csak Jeon-nimről beszélsz, s konkrétan tönkre akarod tenni az egyetlen testvéred házasságát. Te felfogtad azt, amit teszel? - nevetett fel hitetlenkedve, s folytatta. - Belegondoltál abba, hogy itt gyerekek is vannak? Van két unokaöcséd, nem tehetsz tönkre egy házasságot, mert neked úgy viszket! - jelentette ki felháborodottan. Dühös volt a barátjára. Azt hitte, hogy idővel elmúlik ez a folytonos utálat, lenyugszik és a dolgok szebbik oldalát fogja nézni, de sajnos nem minden úgy történik, mint ahogyan azt ő akarja. De közben sajnálta is Taehyungot, mert próbált együttérezni vele, de nem tudott. Miért? Mert ő úgy ismerte meg Jungkookot, mint egy lélekkel teli ember, aki külseje ellenére hűséges marad a szeretteihez. Attól, mert nem mutatja ki a szeretetét, még törődik másokkal, még a sógorával is, ugyanis ha ő nem lett volna, akkot Taehyung búcsút inthetett volna az álmától.

- De, Chanyeol... - kezdett volna bele a fiatalabbik, de az idol nem volt hajlandó tovább hallgatni az ő rögeszméit. Inkább az asztalra tette a pénzt, amiből kifizette nem csak az ő, de Taehyung italát is, majd csak utána indult tovább. Ilyenkor nem merte bevallani, de ki nem állhatta a gyakornok ezen oldalát.

Ezalatt az idő alatt, az egykori idol már kényelembe helyezte magát, mit sem tudva arról, hogy milyen dráma történt a szemben lévő szomszéd kávézóban, mindez miatta, de igazából jobb is, mert valószínűleg magát hibáztatta volna.

- Szóval, ő a híres Taehyung... - tért egyből a tárgyra a doki, mire Jungkook bólintott egyet. - El sem hiszem, hogy azt hitte viszonyunk van. - nevetett fel. Igazából ez tényleg abszurd volt még Taehyung részéről is, aki amúgy ha tudná miért olyan amilyen, lehet, hogy megváltoztatná a véleményét róla. De minek is magyarázkodjon egy olyas valakinek, aki tiszta szívből utálja? Majd lassan el fogja őt engedni, s csak akkor beszél vele, ha nagyon muszáj. Ő nem akar több viszályt szítani.

- Mondjuk, én nem hibáztatom őt. - sóhajtott fel fáradtan a férfi, fejét pedig hátra vetette. - Yong-sunnal sem mennek jól a dolgok, már csak idő kérdése, hogy mikor fogok lebukni, és akkor végem. - dörzsölte meg szemeit. Olyan sokáig képes volt magába tartani mindazt, ami a szívét nyomta, de már fogalma sem volt arról, hogy mennyi ideig fogja tudni tartani a tempót.

- Erről nem te tehetsz. - mondta a nő, s a férfi elé tett egy bögre gőzölgő, forró teát. - Alapból el kellett volna fogadniuk téged olyannak, amilyen vagy. Ha nem erőltették volna rád ezt az egész házasságot, akkor még mindig koncerteznél. Járnád a világot és ki tudja. - álmodozott a nő. - Talán még az igaz szerelem is rád talált volna.

Jungkook agyában néha még meg szoktak fordulni az ilyes fajta gondolatok, de semmi pénzért nem dobná el azt, amilye most van. Van két gyönyörű kisfia, akiket tiszta szívből szeret, jól fizető állása és tető a feje fölött. Büszke volt mindarra, amit a sors hozott neki, de közben mégsem. Tudta, hogy ő ennél sokkalta többet ért, viszont a világ nem látta ezt így.

- Lehet, könnyebb lenne, ha elválnánk. Annyi férfi néz utána az utcán, én ezzel nem tudok versenyezni, és őszintén nem is akarok. - mondta a férfi. Yong-sun egy gyönyörű nő volt, ezt ő is elismerte, de sokan udvaroltak neki, mikor már együtt voltak, ami ugyan nem zavarta őt, hiszen nem kötötte őket össze semmi más, csak a két gyerek.

- És mi lesz a fiaiddal? Szükségük van egy apára és egy anyára. - vágta rá SooJin. Ő Jungkook pártját fogta, ez egyértelmű, de közben a fiúkat is féltette. Ugyan, nem látta őket élőben, de a férfi folyton velük dicsekszik. Szerinte, nagyon aranyosak, s egy csepp szomorúságot sem érdemelnek az élet pofonjaitól. Bőven elég, hogy az apjuk oly sok mindenen ment már keresztül. Az utolsó dolog amit kívánna, az a két gyerek lelki traumája.

- Mit kellene tennem? Mondjam el nekik, hogy: "Hé, mától kezdve meleg vagyok. Igazából sosem voltam heteró, de a nagyi és a papi rám erőltették, így annak kellett lennem! Remélem Yong-sun, nem bánod, ha mától kezdve férfiakat hozok haza!" - hisztizett az idősebbik. - Ugyan kérlek, SooJin. Ezt ők nem érhetik meg. Alapból el kellett volna szöknöm otthonról, mikor még meg volt rá a lehetőségem. - rázta meg a fejét, majd felállt a kényelmes kanapéból. - Mára elég volt ennyi, jövő héten hívlak. - morogta a férfi, s magához ölelte egyetlen barátját. - Ne haragudj, hogy kiborultam, csak...

- Tudom, Jungkookie, de azért gondolkozz el azon, amit mondtál. - simogatta meg a hátát. - Megéri kockáztatni a saját boldogságod, vagy inkább szabadon élsz? - kérdezte halkan a nő.

- Viszlát, SooJin. - intett a férfi, majd idegesen kilépett a klinikáról.

A nő még szólította őt, de Jungkookot nem érdekelte. Csak ment előre, gyalog, a hatalmas szöuli forgalomban. Egy idő után az eső is eleredt, s miközben mindenki rohangált körülötte, ő nyugodtan követte útját. Senki sem ismerte fel, s ez valahol elszomorította, valahol pedig örvendett neki. Az emberek nem tudták kicsoda vagy micsoda, és ezzel nem csak hogy tisztában volt, de át is élte. Senki sem tudja, mi rejlik a maszk mögött, ahogyan Jungkook második személyiségét sem ismeri fel senki. A sötétebbik oldala, amit ha valakinek megmutat, félő, hogy ellene fordítják. A másik személye olyan volt, akár az eső: hideg, mégis életét adott, egy olyan életet, amiről csak álmodni merészelt. De akár az eső, úgy az élet is elmúlik egyszer, Jungkook legnagyobb vágya pedig ez volt: hogy az eső véglegesen elmúljon, mert ő már csak akkor élhetett igazán, mikor már holtan hevert a föld alatt.

⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛

❗OLVASS EL❗

Sziasztok, meghoztam a részt! Eldöntöttem, hogy ezentúl külön szemszögben lesz íródva mindegyik rész, illetve MINDEN PÉNTEKEN, legalábbis reményeim szerint, lesz az update.

Köszönöm szépen figyelmeteket és azt, hogy elolvastátok a részt. Véleményeiteket tárt karokkal várom, illetve elnézést a helyesírási hibákért! ❤️🥰