Cím: After the rain

Alkotó: _TheyCallMeIdol_

Párosítás: VKook/Taekook - BTS Jungkook x BTS Taehyung

Besorolás: 16+

Műfaj: AU, dráma, romantikus

Figyelmeztetés: 18+-os jelenetek, trágár beszéd, depresszió, BL

Összefoglaló: A jövő mindent megadott Jeon Jungkooknak. Szerető családot, jól fizető állást és kiegyensúlyozott életet, viszont azért, hogy kapj valamit, cserébe el kell engedned egy olyan részed, mely valóban te voltál. Egész életében más volt, mint amilyennek mutatta magát, de még magának is nehezére esett bevallania, nemhogy másnak.
Mindennapjai fenekestől felfordulnak, mikor előléptetik kiváló munkája miatt. Egy olyas valakit kell szárnyai alá vennie, kivel kapcsolata törékeny és tökéletlen.

____________________________________

____________________________________

Jungkook korán reggel kelt, feleségével együtt, hogy még időben el tudjanak készülni, ugyanis eljött a hétvége, azaz hazalátogatnak a lány szülővárosába, Busanba. A hír hallatára, Jungkook megforgatta a szemeit, de nem azért mert nem kedvelte az idős házaspárt, hanem egyszerűen nem volt kedve hozzájuk. Rendes emberek voltak, gazdagok - ami mondjuk mellékes, de ennek köszönhetően befolyásuk is volt. Hatalmas előnyre tettek szert azzal, hogy a Jeon és a Kim család egyesületek egymással. A két cég partnerséget kötött, unokáik születtek, viszont az összes nyomorúságos a férfi vitte el. Boldogtalanság napról napra elviselhetetlenebbé vált, hiszen nem lehetett az, aki ő valójában. A munkában órák hosszát koptatta a laptopja billentyűzetét, míg mások éltek és élvezték az életet. Neki gyerekeket kellett nevelnie, fenn kellett tartson egy családot, de ez volt a legkisebb gond, hiszen segítség volt bőven. De rajta ki segített? Barátai nem voltak, csak ismerősei, a pszichológusa pedig már fejvesztve rohangált mikor meghallotta a férfi nevét. Tudta, miken megy keresztül a fiatal apuka, de nem segíthetett rajta. Ezen a fajta depresszión csak és kizárólag ő lehetett önmaga megmentője.

- Mindent bepakoltál? - kérdezte a szőke feleség, mire Jungkook némán bólintott egyet. A kisebbik csemete sok figyelemre éhezett, éppen ezért szinte minden játékát és ruháját el kellett pakolni, különben egész hétvégén hallgatni lehetett a folyamatos sírást, amit egyikőjük sem szeretett volna. A hétvége arról szólt, hogy kikapcsolódnak, nem akartak még a gyerek miatt is aggodalmaskodni. Ezért léteztek a nagymamák, akik előszeretettel óvták és gondozták a gyermekeket. - Akkor indulhatunk is Taehyungért. - mosolyodott el a nő vidáman, hiszen annak ellenére, hogy minden nap látta öccsét, örült, hogy részt akar venni különböző családi programokon.

- Várj, micsoda? - háborodott fel picit Jungkook, mert fogalma sem volt arról, hogy a sógora is velük fog utazni. - Taehyung mindig vonattal utazik, mi változott? - kérdezte kíváncsian, ugyanis meglepődött. Úgy érezte, hogy a fiatal közeledni akar felé, de közben rettegett is, hogy mindez ellene fog fordulni.

- Az, hogy felajánlottam neki. - vont vállat a nő, majd karjai közé vette a kisebbik fiút és elindult a kocsihoz. Jungkook sóhajtott egyet és zsebre tette a kocsi kulcsait, hogy utána segíthessen KiJungon, aki ezúttal is fordítva vette fel a cipőjét.

- Apu. - kezdett bele a gyermek, aki Jungkook teljes mása volt. Nem is olyan régen, az édesanyja küldött neki képeket kis kori önmagáról, és mikor a család meglátta kettejük közt a hasonlóságot, megdöbbentek, de persze jó értelemben. - Tae is velünk fog utazni? - kérdezte csillogó szemekkel apját.

- Ezek szerint igen. - válaszolta, picit sem élvezve a dolgot. A gyerekek legalább annyira imádták a nagybátyjukat, mint amennyire Taehyung őket. Rengeteg alkalommal hívták őt át, hogy vigyázzon a gyerekekre, ami gyakran előfordult a sok munka miatt. Sokszor volt féltékeny a fiatalabbikra, hiszen a gyerekei sokszor figyelembe sem vették őt. Persze, megvolt köztük az a bizonyos gyerek-szülő kapcsolat, de nem érezte a szeretetet. Fájt neki, hogy ő nem volt Kim Taehyung, hiszen őt mindenki szerette, s soha nem mondtak rá egy rossz szót se.

Miután felöltöztette a fiút, megfogta apró kezét és gondosan bezárta a ház ajtaját. KiJung beült öccse mellé, a hátsó ülésekre, Jungkook pedig a sofőr ülésen foglalt helyet. Felesége mosolyogva nézte a férjét, habár agyában zűrös gondolatok vihara söpört végig. Bajban volt a házasságuk, amióta megszületett második gyermeke, KiBum. Tudta, hogy Jungkook nem csak fáradt, hanem ennél sokkalta rosszabb dolgok gyötrik őt. A baj viszont ott kezdődött, amikor nem akart beszélni róluk. Folyton azt hajtogatta, hogy jól van, minden rendben. Ám hazugságnak minősült minden egyes őszintének szánt szó, már a 'szeretlek' sem volt egy szent dolog. Csak mondták egymásnak, mert ez így volt normális. Viszont Yong-sun tiszta szívből szerette az idősebbiket. Ugyanabba az iskolába jártak, s már akkor felnézett a jéghercegre. Lenyűgözőnek találta, amint az összes lány képes lett volna térdre borulni előtte. Be kellett vallania, ő is pontosan ilyen volt fiatal korában, egészen a mai napig. Megérintette az isten lábát Jungkook mellett, viszont a kis ördög a vállán folyton azt súgta, hogy bűnhődjön, mert nála sokkal jobbat érdemelt.

Ott volt Jin: jóképű, intelligens és vicces férfi, ráadásul kiskoruk óta ismerik egymást. Persze, a szórakozásnak sosem mondhattak nemet, de Yong-sunnal ellentétben, SeokJin hamar beleszeretett a szőke hajú nőbe. Számtalan randira hívta már el a nőt, de a vége mindig a visszautasítás volt, s mikor megházasodott, abbahagyta a zargatást. Úgy volt vele, hogy inkább elengedi őt, s ha érzései egy nap viszonzásra találnak, akkor örömmel fogadja a őt vissza. A gyerekei sem voltak kivétel, hiszen bájosak voltak, viccesek, aranyos csemeték, akik két gyönyörű szülő leszármazottjai voltak. Jin hiába nem jött ki jól Jungkookkal, elismerte, ha szépet látott, Jungkook pedig az volt. Fekete acél tekintete, porcelán fehér bőre és ízlésesen beállított, éjsötét haja egyszerűen csodássá változtatta a férfit. Ezek mellett pedig egyértelműen látszott, hogy vigyáz magára. Izmos volt, folyton fitt, és ha régebbi felvételeket néztek róla, lehetett mondani, hogy egy évet sem öregedett debütálása óta.

Taehyung már legalább öt perce várta a családját, közben pedig legjobb barátjával társalgott. Chanyeollal egy iskolába jártak, azóta pedig elválaszthatatlanok. Ő volt az első személy, akinek bevallotta, hogy meleg. Ő volt az egyetlen ember, aki minden apró, mocskos titkát tudta. Ő volt az egyetlen barátja, akiben ilyen szinten megbízott. Ezúttal Jungkook volt a téma, amiből Channak már réges-régen elege lett. Elmagyarázta nem egyszer a legjobb barátjának, hogy ez így nincs rendben, s értelmetlen a gyűlölködése, hiszen tisztán emlékszik azokra a napokra, mikor torka szakadtából ordította a férfi számait. Még mindig benne él az a kép, ugyanis Taehyungnak egyszer sikerült vennie jegyeket az egyik koncertjére. Állítása szerint, az volt élete legrosszabb éjszakája, de mindketten tudták, hogy imádta a férfit, s valószínűleg még mindig rajong érte. Valamilyen szinten megértette őt is, de mikor már null huszonnégyben ugyanazt hallgatja az ember, lassan elege lesz az egészből. Taehyungnak fel sem tűnt, azt hitte a barátjáról, hogy bármit elmondhat neki, ezért sosem hagyta abba az idősebbik ócsárolását. Megérdemelt minden csepp gyűlöletet, csak azért, mert bántani merte a nővérét.

Az utca csendjét egy autó dudája szakította félbe, ugyanis a Jeon család megérkezett. Kifejezéstelen arccal indult meg a nagy jeep felé, viszont mikor beült a hátsó ülésre és meglátta unokaöccseit és a felhőtlen görbületet arcukon, azonnal mosolyt varázsolt pofijára. Egyetlen gyengesége volt, mégpedig a gyerekek. Egynek sem tudott ellenállni, főleg az apró óvodásoknak sem, akik ráadásul a rokonjai voltak. Szerencsésnek érezte magát és úgy gondolta, nála jobb báty nem is létezik.

- Nővérem. - üdvözölte testvérét, majd áthajolt az ülésen és nyomott egy puszit a nő hibátlan arcára. - Sógor. - elhúzta a száját, majd visszaült az ülésre, hogy bekösse magát. Úgy érezte, hosszú útnak néznek elébe, hiszen Busan nem itt van, hanem legalább két órára a nagyvárostól.

Idő közben elvolt ő a kicsikkel, meséket néztek a tabletten, játszottak a fiú telefonján, illetve ismertebb számokat is énekeltek. Taehyung kellemes, mély hangja nagyon tetszett Jungkooknak. Megnyerte a főnyereményt vele, a munkatársai pedig valószínűleg féltékenyek, mert ő bízik abban, hogy egy nap Taehyung lesz a legnagyobb sztár az egész ügynökségben.

Végül egy hosszú, kimerítő út után megérkeztek a Kim család házához. A férfi izgult, mint általában mindig, pedig nem értette, hogy miért, hiszen mindenki szerette őt - sógorát leszámítva. A tenyere izzadt, a szíve hevesen zakatolt, pont mint legelőször. A jó benyomást nem csak első találkozásnál kell bemutatni, hanem később is, mikor már a család részévé válik az ember. Mindig attól félt, hogy nem lesz elég jó, hogy el fog szúrni valamit, pedig sosem volt gond vele.

- Hát itt vagytok. - jelent meg az alacsony anyós, és azonnal Jungkookhoz rohant. Úgy tekintett rá, mint a saját fiára. Nagyon szerette, s le sem tagadhatta, hogy jóképű fiatalembert sikerült szereznie a lányának. - Jungkook, napról napra jobban nézel ki. - simította meg arcát, mire a férfi lágyan elmosolyodott.

- Köszönöm szépen, Kim asszony. Ön pedig fiatalabb lett, használja a krémeket, amiket vettem? - kérdezte büszkén. Az anyósával mindig jó viszonyt ápoltak, de tudta hogy furfangos nőről van szó. Lehet, hogy a mindig vicces és aranyos oldalát mutatja, de volt neki egy sárkány része is. Tipikus női vonás.

- Hát persze, hiszen a fiamtól kaptam! - nevetett fel hangosan, de mosolya azonnal eltűnt arcáról, mikor megpillantotta a vér szerinti gyermekét, ki Jungkook háta mögött kényelmesen kifigurázta a két családtagot. - És itt a hálátlan fiam is. Kinek képzeld te magad, hogy arcokat vágsz, huh!? - háborodott fel az asszony és jó erősen megcsapta fia karját, kinek eddig mókás mutrái, fájdalommal telivé váltak. - Több tiszteletet! Nem parasztnak neveltelek. - lett dühös egyik pillanatról a másikra, s ez volt az az oldala a nőnek, amit ritkán mutatott, de létezett.

- Neked is szia, anya. - masszírozta karját a fiú, majd tovább állt, míg mindenki köszön mindenkinek. Nem szeretett hazajönni túl gyakran, mert tudta, ha ő jön, akkor ezek ketten is itt lesznek. A nővérét öröm volt látni, hiszen a nagy korkülönbség ellenére, ők jól kijöttek egymással. A szülők ugyanúgy kezelték őket, ugyanannyi mennyiségű szeretetet kaptak, sosem volt harc, csak enyhébb viták. De Jungkook, hát ő egy egészen más tészta volt. Féltékeny volt rá, mert anyja és apja sokkalta fiukként tekintettek a férfire, aki semmi mást nem hozott ebbe a családba, csak és kizárólag szomorúságot. Ettől függetlenül, Taehyung úgy tűnt mint aki kézben tartja a dolgokat, de belülről utálta az egészet s legszívesebben hazament volna. 

Amint véget ért a hosszú üdvözlés, leültették őket az asztalhoz ebédelni. Az anyuka ezúttal is hétfogásos, megpakolt asztallal várta a népet, aminek a fele általában megmaradt. Látta a lányán, hogy lefogyott, a férjének pedig kell az energia, hogy eltartsa a családot. A gyerekeknek kelleni fog az energia, így Kim asszony mindenre gondolt. 

- Apa? - kérdezte Yong-sun kíváncsian, hiszen ő az apjával való találkozást várta leginkább. Kiskoruk óta, a gyerekek be voltak osztva a szülőknél. Míg Taehyung anyuci pici fia volt, addig Yong apja lánya maradt. Ennek eredménye a későbbiekben meg is látszott, hiszen Tae elörökölte anyja kötöszködős oldalát, míg nővére maga volt az akaratosság megtestesítője. Annak ellenére, hogy két különböző emberről van szó, ők nagyon közel álltak egymáshoz, és baj esetén egymás támaszaik voltak. 

Például Taehyung coming out-ja után, egyből a nővéréhez rohant, aki eleinte meglepődött, de szíve mélyén mindig is tisztában volt öccse szexualitásával. A szülei azonnal elfogadták a másságát és ugyanolyan emberként kezelték a fiút, mint azelőtt, így szerencsére a család sem hullott szét. Visszatérve, Taehyung Chanyeolnak mondta el először, de a nővéréhez sietett akárhányszor tanácsra lett volna szüksége, és ezt sosem fogja tudni meghálálni. 

- A hátad mögött. - hallatszott fel egy mély, férfi hang, s mikor konstatálták az idős ember jelenlétét, azonnal megörültek. Kim úr mindig is példamutató egyén volt, hiszen fiatalon indította el a saját vállalkozását, ami azóta csak virágzik és növekszik. Ezek mellett pedig kiváló apa volt, s mindenre megtanította gyermekeit, amire csak szükségük lesz az életben. Vele már hamarabb lerendezték a köszönést, így elkezdődött az ebéd is, ezek mellett pedig a családi viták és drámák sorozata.

Akárhányszor Jungkook és Taehyung egy asztalnál ültek, ott kő kövön nem maradt. A kisebbik elkezdte a nagyobbik ócsárolását, a nagyobbik pedig csendben tűrte a fejéhez vágott undorító állításokat. Sok minden volt már életében, de sógorán kívül még senki sem nevezte őt tehetségtelen anyaszomorítónak. Jungkook pedig túl nyugodt személyiségű volt, ezért egyik fülén bement az információ, de sosem hagyta őt el. Fájtak neki Taehyung szavai, de mit kellett volna tennie? Megverni az egész család előtt, abban a házban ahol nevelkedett? Nem, az egy elfogadhatatlan és erkölcstelen dolognak minősült, és a szülei nem erre tanították őt. 

- Fiam. - intézte szavait a kisebbik felé, aki felemelte fejét a tányér leveséből, s minden figyelmét apjának szentelte. - Hogy megy sorod? - kérdezte igazán kíváncsian, hiszen sok pénzébe került az, hogy művészetibe írassa egyetlen fiát, és nem szeretett olyan dolgokba belefektetni, amiknek nem volt értelmük. Taehyung csak akkor járhatott ének és táncórára, ha valóban akarta, mert erre tanította őket az apja: önállóságra, akaraterőre. 

- Remekül. - sóhajtott fel, egy hatalmas, hamis mosollyal az ajkain. Nem szerette azt az ügynökséget, ahol gyakornokoskodott. Azt hitte jó buli lesz, mert a nővérével is több időt tölthet, azzal viszont nem számolt, hogy sógora még mindig ott dolgozik. Próbálta azóta elfogadni a sors fintorát, de nagyon nehezen ment, ezen pedig dolgoznia kellett. De mi mást tehetett volna? Ki nem állhatta a nagyképű férfit, ezt pedig sosem titkolta. - Ugyanis, Jungkook a menedzserem. - forgatta meg szemeit, már ha csak kiejtette a nevét, rájött a hányinger, pedig ebben a házban tilos volt az effajta aktivitás. Kim anyuka csak egy dologra kérte meg a fiát, mégpedig arra, hogy soha ne hánytassa, illetve koplaltassa magát. Az étel nem ingyen volt, a gyenge fiának pedig szüksége volt a sok proteinre és a laktató kajára. 

- Ezt mos mért mondod így? - vonta fel a szemöldökét a nővére, mire a fiú majdnem képen röhögte az idősebbiket. 

- Mondjuk azért, mert egy seggfejhez mentél feleségül! - mutatott a fekete hajúra, ki békésen szürcsölte a levesét, de azonnal elment az étvágya, mikor rájött, hogy róla beszélnek. 

- Taehyung, fogd vissza magad! - csapott az apuka az asztalra, hiszen a gyerekek is ott voltak. Yong-sun felállt és karjai közé vette kisebbik fiát, a nagyobbiknak pedig a mancsát fogta meg. Már tudnia kellett volna, hogy ez lesz a vége minden találkozás alkalmával, nem értette miért próbálkozott továbbra is, hiszen ez volt a szokásos végkimenetele mindennek. 

- Ez az igazság, apa! Egy olyan férfit istenítetek, kinek semmi érzéke a nőkhöz, csak nézz rá. - nevetett fel. - Nem szereti Yong-sunt, sem a gyerekeit, se senkit, csakis önmagát. - köpte a szavakat az idősebbik felé, ki hirtelen kitolta maga alól a széket, majd elindult az ajtó felé, maga után hangosan becsapva azt. Ilyen még nem történt, hiszen Jungkook mindig csendben tűrt, elfogadta, hogy nem mindenki szeretheti, és meg is értette, de ezúttal jobbnak látta, ha beül az ajtóba és elmegy. Nem messzire, talán csak egy óra pihenés kellett neki, hogy kieressze a sok gőzt és terhet, amit Taehyung a vállaira akasztott. 

Ismerte jól Busant, itt nevelkedett ő is, ide járt iskolába, minden jó és rossz emlék ide kötötte, éppen ezért meg sem állt, míg el nem jutott a város széli erdőig. Nem volt nagy, még egy idegen is könnyen eligazolódott volna benne, de annál szebb volt. Kiszállt a járműből és felült az autó orrára, úgy nézte az előtte lévő tájat. Minden békés volt, gyenge tavaszi levegő túrt bele Jungkook fekete, dús hajába. Az ember örökké el tudná viselni. Legalábbis pillanatnyilag ezt gondolja. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy egy idő után valószínűleg ezt is megunná, és hiányozna már egy kis mozgalmasság. De ami igaz, az igaz. A zajos hétköznapokat ellensúlyozandó, mindenkinek szüksége van pár ilyen nyugodt percre, mikor elfelejtheti az összes gondját, elterülhet a friss fűben, és csak a természet szépségeinek élhet. A férfi keserűen elmosolyodott. Egy újabb nap telt el, ahogyan figyelemmel kísérte a vörös csillag nyugtát. Régen sokszor járt ide a gyerekkori barátaival, mostanra már egy sincs. Senkije sem maradt, önmagán kívül, az életét tönkretették, neki pedig csendben kellett szenvednie. Elfogadta szomorú sorsát, s könnyáztatta szemekkel pillantott vissza minden szomorú pillanatra, s azért imádkozott, hogy egy nap minden legalább olyan szépen ragyogjon, mint egykor. Várta azt a pillanatot, mikor újból önmaga lehetett, de addig tűrnie kellett. Addig csak azt válaszolta, hogy minden rendben van, még akkor is, ha hazugság volt, akárcsak a világ, amelyben élt. 

⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛

Köszönöm szépen mindenkinek, aki elolvasta. ♥️ A tegnapi nap folyamán, kaptam egy kihívást legjobb barátnőmtől, SanKookRiVane -től. Neked is köszönöm 🥺♥️♥️

1. ✔️✔️✔️

2. Mogyorós csokit xd

3. BTS, Arctic Monkeys, Mother Mother, stb.

4. Hát, nagyon nem nézek sorozatot vagy filmet, de ha egyet meg kell neveznem, az a Goblin.

5. One Piece 🥺

6. Kim Namjoon

7. Hát, nem tudom, biztos van, csak egy sem jut eszembe xD

8. Nem tudom, az üzenetük. Miattuk nem gyűlölöm magam, de még hosszú út áll előttem. Ezen kívül pedig, a személyiségük.

9. Nem támogatom, ellene vagyok és nem tűröm el a rasszista embereket. Szerintem, egy mentális betegség, akár a homofóbia.

10. Hát, nem igazán érdekli őket, hogy mit hallgatok XD

11. A vörös és a lila

12. Japán, Dél-Korea, Hollandia 🍃

13. A zacskós leves és a sushi xd

14. Illedelmes embernek tartom magam, ezért nem mennék oda üvöltve, hogy oppa sarange XD De belül biztos fanolnák, és kérnék egy aláírást.

15. Vannak, szerencsére ♥️

16. Hát akkor azt az embert hanyagolnám. Honey, rajtam kívül még legalább többezer embernek ugyanaz a biasa, mint neked xd

17. Nem nyilatkozom, a végén még elítéltek XDD

18. SanKookRiVane ; Nanacita1 ; macskanyelv93 ; lucym68

19. Hwasa, ő nagyon befolyásolja a szexualitásomat XD

20. Hmm, vagy nagyon dark academia témájút, vagy Tae-coreosat, mert imádom a stílusát, de nagyon nem tudom leírni, szóval hagyok képeket xd

De egy ilyenre se mondanék nemet xd

21. Nanacita1
cbismyparent
macskanyelv93
ParkSandraa
Lucablogger
SpoilerQueenie

És ennyi elég is volt belőlem. A következő részben találkozunk 🥰🥰