,, Az idő (...) lehet, hogy minden sebre gyógyír, de isten tudja, némelyik seb igen lassan gyógyul."

Brooklyn idegesen nézett az éljeliszekrényén heverő órára. 04:38. Brook soha nem tartozott a jó alvók körébe és sokszor csak a plafont bámulta egész este. Fáradtan kimászott az ágyból és egyenesen a fürdőszobába indult, hogy vegyen egy frissítő zuhanyt. A jéghideg víz végig folyt a hátán amibe jólesően beleborzongott. Hiába vacogott ki akarta üríteni a fejét és arra koncentrálni, hogy hogyan fog nekiállni tanítani. Egy ponton amikor már nem bírta tovább a fagyoskodást elzárta a zuhanyt és gyorsan felkapott magára egy fekete köntöst. A tükörbe nézve nyugtázta, hogy hatalmas karikák vannak a szeme alatt ezért kénytelen volt alapozóért (nem tudom, hogy régebben így hívták-e) nyúlni. Amikor végre elviselhető volt az arca és pár rutinos mozdulattal egy szolid sminket készített magának a szeme megakadt a vörös rúzsán. Ritkán használta és kezébe véve méregette majd idegesen vágta vissza a neszesszerébe.

-Kinek akarom én kifesteni magam?-kérdezte ingerülten majd vizes haját egy törölközőbe csavarta és a szekrénye elé lépett.

A keze megállt az elegáns fekete talárjánál de egy fejcsóválással tovább nézelődött. Már az első napon Dumbledore tudatára adta, hogy ő nem hajlandó talárban járni a kastély falai között. Az igazgató végül egy fél órás veszekedés után elfogadta a tényt és nem fordított több szót a témára. Végül a választása egy ujj és gomb nélküli fehér blúzra, egy fekete, arany díszítésű, szoknyára és egy fekete magassarkúra esett. A fülébe egy apró arany fülbevalót rakott karjára pedig felcsatolt egy fehér órát. 05: 41. ~Ennyi ideig készülődtem?~

Haját kiszárította és első tincseit pedig hátra fogta. Végül megnézte a végeredményt és egy elégedett mosollyal hagyta el lakosztályát. A Roxfort folyosói kihaltak voltak a felkelő nap pedig besütött az ablakokon. Brook hamar megtalálta a Nagytermet amin saját maga is meglepődött és belépett az üres terembe. Végig sétált a hollóhát és a griffendél asztala között és helyet foglalt az egyik széken. A manók ebben a percben fejezték be az ételek kihordását és rögtön el is tűntek, hogy időben visszaérjenek a konyhába. Brooklyn töltött a forró kávéból és akaratlanul eszébe jutottak a előző napi történtek.

***

Éppen egy dobozt lebegtetett a lakosztályába amikor megjelent Piton az órarenddel a kezében. Idegesen tolta a képébe a hétfői napot mutatva.

-Ezt mégis hogyan akarja megoldani?-kiáltotta ingerülten-Nem taníthat ön és én is egyszerre egy tanteremben.

-Egy szóval sem mondtam, hogy hétfőn a bájitalterembe akarok tanítani.-mosolygott Brooklyn majd belépett az ajtón de még visszaszólt.-A terem azon az órán nyugodtan lehet az öné.-vágta be a bájitalmester orra előtt.

-Nem kértem az engedélyét.-kiáltotta majd nyomatékosítva Brook meglepetésére bele rúgott az ajtóba.

***

A terem ajtajában ekkor egy ismerős alak jelent meg. Nagy léptekkel haladt a tanári asztal felé közben szemét le sem vette Brooklynról. A lány balján foglalt helyet és a kávéért nyúlt de Brook megelőzte és így ő öntött neki.

-Jó reggelt!-eresztett el egy halvány mosolyt.

Piton egy morranással válaszolt és minden figyelmét a kávénak szentelte de végül mégis ő törte meg a csendet.

-Álltalában minden reggel az első szoktam lenni.-nézett rá kérdően mire Brooklyn értetlen fejet vágott.

-Hát...Mindig is korán kelő voltam.-vont vállat amikor leesett neki, hogy miről is beszél a mellette ülő férfi.

Lassan kezdtek a diákok és a tanárok is egyaránt beszállingózni a teremben McGallagony pedig elfoglalta a jobb oldalán lévő helyet.

McGalagony próbált többször is beszélgetést kezdeményezni de Brook túlságosan feszült volt.
Az első órában lyukasa volt így azt tervezte, hogy kellően felkészül az óráira. A második órában a hugrabugos és hollóhátas első évesekkel volt órája a harmadik és negyedik óráját pedig a negyed éves griffendéles és mardekáros diákokkal töltötte, duplabájitaltan órát. Ezek után pedig nyolctól tizenegyig ő és Piton az ügyeletes.

Idegessége miatt egy pirítósnál több nem csúszott le a torkán ezért hamar elhagyta a nagytermet majd egyenesen az irodája felé vette az irányt. Elővett egy pergament és, hogy elfoglalja magát, összeírt pár kérdést az elsősök számára amiket fel akart tenni nekik. Hiába próbálta elterelni a figyelmét az idegessége nem csillapodott. Lassan hallani lehetett, hogy az első órának vége van és a diákok hangos léptekkel hagyják el a pincét. A szünet Brook számára egy pillanat alatt eltelt és így egy sóhaj kíséretében felállt s jegyzeteivel együtt elindult a bájitaltanterem felé. Az izgatott gólyák, érkezésére mind elnémultak majd Brooklyn után mindenki szépen lassan besétált terembe.

Brooklyn lehuppant a tanári székre és végignézett a hallgatag osztályon. Ennek az lett a következménye, hogy meghallotta az egyik elsős suttogását.

-Én azt hittem, hogy Piton professzor férfi.-súgta barátnőjének mire Brook hangosan felnevetett.

A diákok mind értelmetlen arccal bámultak tanárjukra aki mosolyogva felállt és elkezdte az órát.

-Igaza van Ms. ...-kezdte és várta, hogy a vörös arcú kislány befejezze.

-Mary Benson.-motyogta zavartan a hugrabugos gólya.

-Igaza van Ms. Benson valóban nem vagyok férfi és egyéb érdekesség képpen még csak nem is Perselus Pitonnak hívnak.-mosolygott a megszeppent Mary-re.-A nevem Brooklyn Jenklyns. Piton professzorral együtt tanítjuk a bájitaltant és én két hetente tanítom majd magukat.-mondta kedvesen.

-Az jutott eszembe, hogy arra tekintéllyel nézve, nekem és maguknak is ez az első évük a Roxfortban és még nem igen ismerik egymást az óra elején mindenki sorban bemutatkozhatna.- kezdte egy kis csönd után mire a diákok egyetértően bólogattak.

Brooklyn kezébe vette a névsort és minden név után a felállt illető elmesélt magáról pár dolgot. Ez így ment tizenöt percen keresztül és közben Brooklyn próbált minden arcot megjegyezni. Mikor végeztek Brook felállt és a szertárba ment és kihozott pár kelléket ami a bájital főzéshez kell. A gólyák izgatottan figyelték ahogyan Brooklyn minden eszközt szétterít az asztalon.

-Tehát a mai órán a kellékekről, annak használatukról és egyéb érdekességükről fogunk nagy vonalakban beszélni.-mondta.-Kezdjük a legfontosabb eszközzel, az üsttel.-emelte fel az említett tárgyat.-Ebben szoktuk megfőzni a különböző bájitalokat. Amikor főzünk akkor mindig figyelnünk kell az üst méretére és formájára mert ezek a látszólag jelentéktelen információk még is fontosak lehetnek mivel jelentős dolgokban megváltoztathatja a bájitalunk állagát, színét, hatékonyságát és egyéb tulajdonságát.-magyarázta.

-Ki tudja, hogy ezek mik?-emelt fel egy kémcsövet és egy háromszög alakú lombikot.

-Ilyenünk van otthon!-kiáltott fel az egyik hollóhátas fiú.

-Tényleg?-kérdezte érdeklődve Brooklyn.-Pedig ez nem fordul meg minden háztartásban. Tudja, hogy mire használják?-kérdezte.

-Igen! Az apukám kémikus és otthon szokott kísérletezni.-mosolygott csillogó szemekkel.-Néha még én is besegítek neki.-büszkélkedett.-A keskenyebbik egy kémcső, kisebb és nem annyira látványos kísérletekre szokták használni a másik pedig egy lombik. Ezzel is szokták kísérleteket végezni és oldatok tárolására is használják.-magyarázott lelkesen.

-Köszönjük az érdekes beszámolót.-mosolygott rá.-Öt pont a hollóhátnak.-mondta mire a fiú kihúzta magát.-Bár ezt mi a varázsvilágban kicsit máshogy használjuk. A kémcsövekben különböző oldatokat, folyékony állagú hozzávalókat tároljuk közvetlenül a felhasználás előtt. A lombikot hasonló képpen használjuk csak ez a tárgy álltalában folyadékok kimérésére funkcionál...

Brooklyn nagy beleéléssel mesélt az érdeklődő diákoknak akik figyelmesen hallgatták és jegyzeteltek egy-két dolgot. Brookot végül a csengő szakította félbe így abbahagyta a rézmérleg használatáról szóló beszédét majd megkerülte az asztalt, hogy befejezze az órát.

-Esetleg valakinek bármilyen kérdése, észrevétele vagy megjegyzése az elhangzottakkal kapcsolatban?-kérdezte mire a diákok megrázták a fejüket.-Akkor vége is van az órának és mindenkinek további szép napot kívánok.-búcsúzott el egy mosoly kíséretében.

-Önnek is!-mondták páran mielőtt még kiléptek a teremből.

Brooklyn visszapakolt a szertárba és ment is volna a lakosztályába de amikor kilépett a teremből Mary Bensonnal találta szembe magát.

-Elnézést tanárnő az óra elején elhangzott mondatom ért.-hajtotta le a fejét.-Nem állt szándékomban megbántani magát.

-Ugyan.-legyintett Brook és tért át tegezésbe.- Egyáltalán nem bántottál meg és igazán nem kell bocsánatot kérned.-veregette meg a vállát.-mosolygott rá bátorítóan.

-Köszönöm!-derült fel a lány majd gyorsan elsietett a következő órájára.

Brooklyn a lakosztályába érve gyorsan átöltözött mert tudta, hogy a következő órára nem megfelelő az öltözete és már kevésbé szorongva várta a következő tanóráját. A becsöngő után felkapta a negyedikes tankönyvet a jegyzeteivel együtt majd megindult a terem felé ami előtt kevésbé lelkes diákok álltak.

-Elnézést-köhintett egyet.-Ha esetleg beengednének.-mondta a meglepődött diákoknak.-Akkor azt igazán megköszönném és esetleg a tanóra is elkezdődhetne.

A diákok némán félreálltak utat engedve Brooknak aki nagy léptekkel az asztalához sétált majd lerakta a jegyzeteit és az érdeklődő diákok felé fordult. Az egyik lánynak rögtön a magasban volt a keze.

-Igen Ms. ...-nézett rá kérdően.

-Granger.-mondta majd leeresztette a kezét és folytatta.-Piton professzor beteg lett, hogy maga helyettesíti őt,-kérdezte mire Brook arcán egy hatalmas mosoly terült.

-Ilyenről szó sincs.-dőlt hátra a székében.-Piton él és virul...Két hetente én fogom magukat tanítani.-folytatta és halkan nevetett a diákok elképedt arcát látva.-Önök már bizonyára ismerik egymást de én sajnos nem mondhatom el ugyanezt úgyhogy...-ült fel az asztalra és keresztbe tette a lábát.- Kezdje mondjuk maga Ms. Granger.-nézett a lányra.

Így telt az óra. Brooklyn érdeklődve hallgatta diákjait addig amig Hermione Granger nem állt elő egy vakmerő kérdéssel.

-Na és ön tanárnő?-kérdezte-Ön mit csinál a szabad idejében.

-Én?-nézett rá kérdően.-Mit csinálok a nemlétező szabad időmben?-szegezte neki a kérdést mire bólintott.-Hááát... Bájitalokkal kísérletezek és nagyon szeretek olvasni és utazni.-mosolygott a lányra.

-Professzorasszony!-nézett rá Malfoy.-Ez egy tanóra.-kezdte de Brook félbeszakította.

-Micsoda érdekes észrevétel!-mondta gúnyosan.

-Akkor tanulnunk kéne. Nem?-kérdezte szúrós tekintettel.

-Ne aggódjon Mr. Malfoy a duplaórájuk következő felében ígérem tanulni is fog valamit.-mosolygott majd megszólalt a csengő.

Brooklyn leugrott az asztalról és zsebre vágta a kezét.

-Akkor becsöngőre mindenkit várok a Tiltott rengeteg szélénél.-mondta mosolyogva.-Ja és ne legyen magukon talár.-tette hozzá.

-Miért?-kérdezte Ronald Weasley.

-A talárt két dologra találták fel.-kezdte.-Hogy reggel ne keljen gondolkoznod, hogy mit vegyél fel és, hogy akadályozzon a mozgásban.-mondta és ekkor lépett be Piton a terembe.

A diákok riadtan köszöntek majd amilyen gyorsan csak tudtak, távoztak a teremből.

-Jenklyns!-biccentett a férfi.

-Piton!-tett hasonló képpen Brook.

Piton félig felvont szemöldökkel mérte végig, kollégáját akin most szoknya helyett farmer volt és a magassarkúját is lecserélte egy kényelmes sportcipőre. Brooklyn mit sem törődve a férfi kutakodó tekintetével, összeszedte az iratait majd bement a szertárba és két dobozt telepakolt, metsző ollókkal és tároló edényekkel majd négy kisebb, egymásra halmozott dobozzal indult el kifelé a Roxfortból. A folyosók tömve voltak az órájukra igyekező diákokkal így lehetett, hogy pont szembe jött vele Harry, Hermione és Ron.

-Segíthetünk tanárnő?-kérdezte Hermione rögtön mikor meglátta a dobozokkal egyensúlyozó nőt.

Brooklyn válaszolni sem tudott mert mind a hárman villámgyorsan lekaptak egy-egy dobozt a kupac tetejéről ezzel könnyítve terhét.

-Köszönöm! -mosolygott a diákokra Brooklyn és ekkor már lefelé haladtak a dombon az erdő felé.

Hermione kíváncsian pillantott a dobozra majd kérdően tanárára nézett.

-Mit fogunk csinálni?-kérdezte izgatottan.

-A bájitalfőzéshez való hozzávalókat fogunk keresni és megtanulni, hogy mit hogyan kell begyűjteni és mire kell vigyázni.-magyarázta.

Lassan minden diák lecsődült az erdő szélére és amikor mindenki ott volt Brook bele is kezdett az órába.

-A mai órán a bájitalokhoz szükséges hozzávalókkal fogunk foglalkozni. A két ház külön fog dolgozni. Vegyen mindenki mindegyik eszközből-mondta mire mindenki egyszerre nyúlt a dobozokba-és nézzenek körbe az erdő és a Roxforti tó környékén és keressék azt a növényt, esetleg élőlényt ami fel vannak írva.-lebegtetett minden diákhoz egy-egy pergament.-Mindenki mást kapott így remélhetőleg elkerüljük az esetleges csalás veszélyét. Az óra végéig van időjük dolgozni és a házi feladatuk pedig az adott hozzávaló előfordulási helyéről, használatáról, hatásairól stb. írni egy pergamennyit.-mondta.-Óra indul... most.-nézett az órájára a diákok pedig megrohamozták az erdőt és a tavat.

Lassan sétált és nézte a diáksereget akik minden egyes négyzetcentimétert végig pásztáztak a földön. Voltak akik térdig gázoltak a folyókban de akadtak olyanok is akik nyakukat nyújtogatva nézték a fák lombjait.

Seamus Finnigan hamar megtalálta a növényt amit keresett és már éppen leszedni készült a leveleihez amikor Brooklyn mellé ért.

-Ez biztos olyan jó ötlet?-kérdezte a griffendélestől majd oda nyújtott neki egy pár kesztyűt.- Örömmel látnám ezt is a házifeladatában. Kifejtve!-mondta majd tovább ment.

Az óra már a vége felé tartott amikor megjelent Hagrid és kérdő tekintettel cammogott Brooklynhoz.

-Neked most nem bájitaltan órát kéne tartanod?-kérdezte majd végignézett a diákokon.

-Éppen azt csinálom-mosolygott a vadőrre.-Kihoztam őket, hogy a bájitalokhoz szükséges hozzávalókat gyűjtsünk.-mondta és az órájára nézett.-Majd még beszélünk.-intett egyet köszönés képpen, Hagrid pedig mosolyogva visszament a kunyhojába.-Lejárt az idő!-kiáltotta el magát mire a griffendélesek és a mardekárosok egyaránt sétáltak oda és adták át az különböző összegyűjtött dolgokat.-Az órának vége. Mindenki menjen vissza a kastélyba és további szép napot.-fejezte be a tanítást.

Brooklyn lassan elkezdett összepakolni amikor a szeme megakadt a csurom vizes Neville Longbottom-on.

-Mr. Longbottom!-kiáltott utána, a fiú pedig megfordult és visszasietett Brookhoz.-Mi történt?-kérdezte és végigmutatott a vizes ruháján.

-Beleestem a tóba.-hajtotta le, vörösödő fejét.

Brooklyn elmosolyodott majd elővette a pálcáját és egy kézmozdulat után Neville ruhája ismét száraz volt.

-Köszönöm tanárnő.-motyogta

-Lesz még órája?-kérdezte mire Neville megrázta a fejét.-Akkor legyen 'oly  szíves és segítsen nekem.-nyomott a kezébe pár dobozt.

Neville segítőkészen követte Brooklynt a pincébe ahol felajánlotta, hogy segíti kipakolni a kartondobozok tartalmát.

-Tudja... Láttam, hogy milyen jól bán a folyami dudvával.-nézett a fiúra és felpakolta a polcra az őrlésre váró levendulát.-Érdeklik a növények? -kérdezte.

Neville csak bólintott amikor elővette a bedobozolt piócákat. Brook mosolyogva sétált át a hálószobába majd egy vastag könyvel ért vissza.

-Akkor ajánlom figyelmébe ezt.-nyomta Neville kezébe a régi bőrkötésű könyvet.

Neville amint meglátta kidülledt szemekkel meredt tanárára.

-Ez... John Michael Becker tíz éves kutatásainak a leírása? -hüledezett.

-Csak hat példány van belőle.-bólintott Brooklyn.-És 1873-ban adták ki...

-Párizsban.-fejezte be helyette Neville. -Komolyan elolvashatom?-nézett rá mint aki nem hiszi el amit lát.

Brook ismét bólintott Neville pedig szentül megfogadta, hogy az életénél is jobban fog rá vigyázni.

-Ha a jövőben ezzel szeretne foglalkozni akkor biztosan hasznára lesz.-mondta a szüntelenül mosolygó Neville-nek aki még akkor sem tudta abbahagyni mikor a toronyba menet összefutott Pitonnal.

Brooklyn miután végzett, gyorsan visszaöltözött és elindult a tanári felé ahol a tanári kar nagy része lelkesen beszélgetett.

Leült Piton mellé aki minden köszönés nélkül neki szegezte a kérdést.

-Mi tett Longbottommal, hogy majd kicsattan az örömtől?-kérdezte.

-Csak oda adtam neki John Becker kéziratait.-mondta Brooklyn mintha ez annyira érdekes lenne.

-Nem is mondta, hogy magának megvan az a könyv.-jegyezte meg Piton és csodálkozását kicsit sem próbálta leplezni.

-Nem mondom.... Nem volt egyszerű megszerezni.-mondta mélyen Piton íriszeibe nézve.-Miért? Úgy kellet volna kezdenem, hogy: Jónapot Brooklyn Jenkins vagyok és ha esetleg érdekli megvannak John Becker kéziratai.

-Például...-vont vállat Piton.-Még mindig jobb mint ahogyan bamba tekintettel meredt rám.-jegyezte meg gúnyosan mire Brook elkapta a tekintetét.

Piton diadalmas mosollyal élvezte a lány zavarát aki felpattant és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott.

Kiment a parkba és vacsoráig nem is szándékozott visszatérni a kastély falai közé. Ideges volt mert Piton egy percre nem tudta békén hagyni. Ideges volt mert úgy viselkedett előtte mint egy szerelmes kamaszlány és utálta magát azért amiért nem jutott döntésre a szüleivel kapcsolatban.

Amikor az óra fél hetet ütött felállt a padról ahol ült és lassan elindult, vissza a Roxfort felé. A nagyterembe érve látta, hogy rajta kívül minden tanár már a vacsoráját fogyasztja. Leült McGalagony és Piton mellé. Az utóbbi érdeklődve meredt rá de Brook a helyett, hogy válaszolt volna a fel nem tett kérdésre, minden figyelmét az ételnek szentelte.

Nyolckor Piton és Brooklyn a főbejárat előtt álltak és miután pár mondat esett közöttük, nekikezdtek a három órás járőrözésnek. Egy jó ideig szótlanul haladtak egymás mellett mintha nem is léteznének egymás számára. Végül még is Piton törte meg a csendet.

-Mit csinált a negyedévesekkel?-kérdezte.-Hogyan tartott órát a tantermen kívül?

-Ki vittem őket a Tiltott rengeteg szélére, hogy bájitaltan hozzávalókat keressünk és ez által átismételjük az anyagot.-mondta Brooklyn mire Piton hangosan felmordult.

-Ezért vannak a gyógynövénytan órák. -mondta gúnyosan.

-Igen, de nem hinném, hogy a bájitalokkal kapcsolatos információkról beszélnek.

-Mi lenne ha a tanmenet szerint haladna?- kérdezte epésen.

-Oh, ezzel azt akarja mondani, hogy esetleg nem felel meg a tanítási módszerem.-torpant meg hirtelen Brook.

-Igen, pontosan ezt mondom.- állt meg nem sokkal később Piton is.

-Már nem azért, de nem kéne inkább a saját dolgával foglalkoznia?-háborodott fel Brooklyn

-Éppen azt csinálom!-lépett közelebb Piton majd Brook felé tornyosult.-Hiszen maga, ha úgy nézzük, akkor félig az én posztomat tölti be, kisasszony.-nyomta meg az utolsó szót.

-Lehet... csak, hogy én nem szeretnék, olyan lenni, akinek ha meghallják akár a cipőkopogását, már szaladnak a másik irányba.-vágott vissza Brooklyn.

Piton egyre közeledett Brook felé aki nem sokkal később meg is érezte a hűvös kőfalat a hátánál. Piton mind a  két kezét a lány fejénél támasztotta meg, az arcukat pedig centiméterek választották el.

-Akkor had tisztázzak valamit... A Roxfort tanári kara nem egy elit gimnazista klub ahova csak a legjobb barátok léphetnek be.-kezdte gúnyosan.- Hanem egy képzett felnőttekből álló tantestület.-mondta megnyomva a képzett szót.- Szóval kérdem én... Hogyan keveredhetett maga egy ilyen helyre?- Brooklynt váratlanul érték a mondatok de Piton itt nem állt meg.-Fogalmam sincs, hogy Albus miért vett fel egy ilyen csitrit egy olyan komoly szakra mint a bájitaltan.  De egy dologban teljes mértékig biztos vagyok...hogy magának semmi keresnivalója nincs a Roxfortban.-emelte meg a hangját.-De sajnos...

Itt telt be Brooklynnál az a bizonyos pohár. Kilökte a tanár mind két kezét maga mellől és szikrázó szemekkel meredt a bájitaltan mesterre.

-Maga megy arra-mutatott előre-én pedig erre-mutatott a háta mögé-És nagyon remélem, hogy ma már nem kell viszont látnom.-köpte a szavakat majd sarkon fordult és elviharzott.

Brooklyn próbált nem törődni Piton szavaival de a férfi elérte, hogy semmi másra ne tudjon figyelni. A lábai vitték, ki tudja hova, csak arra eszmélt fel, hogy a Roxforti tónál találja magát. Végig nézett a birtokon és egyre csak a kollégája mondatai hangzottak a fejében.
,, Magának semmi keresnivalója nincs a Roxfortban... "
Egy aprócska könnycsepp gördült le az arcán. Nem tudta, hogy mikor sírt utoljára de azt tudta, hogy most szüksége van erre.

Az ég hangosan dörgött és pár perccel később leszakadt az ég. Brooklyn percek alatt elázott de esze ágában sem volt bűbájt használni. A vizes haja rátapadt a tarkójára ahogyan, a nadrágja és a blúza.

A valóságba végül a harang húzta vissza. Brook rájött, hogy vége van az ügyeletének és remélte, hogy lefelé menet a pincébe nem találkozik Pitonnal.
Cipőjének hangját visszaverték a kastély falai. Ez volt az egyetlen zaj amit hallani lehetett a hatalmas csöndben. Minden diák (és valószínűleg tanár) aludt, csak Brooklyn mászkált csurom vizesen a folyosókon.
Gyorsan leszaladt az alagsorba ahol halkan be is csukta az ajtót maga mögött de ekkor meghallotta a jól ismert hangot a háta mögül.

-Magával meg mi történt?-kérdezte Piton majd letette a könyvet amit éppen olvasot.

-Esik az eső.-jött tömör válasz és a lány a szobája felé vette az irányt.

Ekkor nyílt az ajtó és belépett rajta Minerva.

-Perselus gyere már rád várunk...- mondta de félbehagyta a mondani valóját amikor meglátta a vizes Brookot.-Brooklyn...miért vagy tiszta víz?-kérdezte.

Brook-ot egy jóleső érzés fogta el mikor anyja először mondta ki a nevét
de nem foglalkozott most ezzel.

Brook nem szólalt csak egy kis ablak felé mutatott amin még pont ki lehetett látni a felszínre. Az eső lehullott a földre ahol lassan kezdtek kialakulni a víz és sár tócsák.

-A tanári kar egy része összeül egy kicsit beszélgetni. -folytatta.
-Albus, Rolanda, Poppy, Perselus...nem jönnél te is? -mosolygott kedvesen Minerva.

-Nem köszönöm.-felelte ridegen Brooklyn.-Piton pár órával ezelőtt szépen kifejtette nekem, hogy szerinte nem tartozom a tanári karba szóval... kihagynám.-engedett el egy fintort majd bement a szobájába.

Lehámozta magáról a vizes ruháit majd egy forró kád vízbe ült. Magában szidta Pitont ahogy csak tudta.
Mikor befejezte a fürdést felvette pizsamáját és belevetette magát az ágyába és a plafont kémlelve várta a reggelt.

Perselus miután végig hallgatta Minerva hosszú monológját arról, hogy az új tanárok sértegetéséből ne űzzön sportot (mert nem ez volt az első eset) elhatározta, hogy nem csatlakozik a többiekhez mert most a legkevésbé vágyott a társaságra.
Miután Minerva elhagyta a pincét, Perselus elővett egy jó évjáratú bort majd egy könyvvel ült vissza a kanapéra és belemerült az olvasásba. Ám a gondolatai akaratlanul a szomszédos szobában tartózkodó lányra... milyen lányra? NŐ-re terelődtek. Igen, Brooklyn egy érett nő volt még akkor is ha Perselus Piton máshogy kezelte őt, ott a folyosón.
Perselus magában vállon veregette magát hiszen az első nap még egyik újonnan érkezett tanárnak sem sikerült hazavágnia a lelki világát. De valamiért a büszkeséggel együtt, egy furcsa, belső érzés fogta el. Brooklyn kedves lány volt, ezt Perselus már az első pillanattól kezdve tudta de volt benne egy bizonyos plusz. Ami tetszett neki mégis bosszankodott emiatt. Igen, amit mondott nem gondolta komolyan. Még, hogy Brooklyn nem képzett boszorkány... ugyan már. Perselus csodálta, hogy ilyen sok bájitalt készített de ezt a világért sem tudatta volna vele.

Kiitta a pohara maradékát majd letette a könyvet mert úgy érezte, hogy az olvasásból már nem lesz semmi sem. Miután lezuhanyozott bebújt az ágyába de nem jött álom a szemére. Hamar rá kellet jönnie, hogy bűntudata van. Akár akarta akár nem, bántotta, amit Brooklynnal tett.

-Ez vagy te Perselus.-motyogta a plafonnak.