,, Akiket összeköt a végzet, mindig megtalálják egymást"

Brookot mint álltalában minden reggel most is az óra ébresztette. (Igen, mert anélkül felkelni sem lenne képes.)  Viszont ma reggel különösen vidáman kelt fel. Magára kapott egy combközépig érő nadrágot és az ő méreténél egy háromszor nagyobb blúzt amit anno még véletlenül vett meg. Az alja a térdéig ért és ha nem tűrte fel a blúz ujját a keze ki sem látszódott belőle. De otthonra, bájitalfőzéshez tökéletes volt. A haját lustán kontyba fogta pálcáját pedig füle mögé rakta. Leszaladt a boltba ahol felpillantott a faliórára és egy sóhajjal nyugtázta, hogy még nem kell kinyitnia. Bement a laborjába és lekapott egy könyvet a polcról majd gyorsan végig lapozta valami bájital után kutatva.  A fekete bőrkötésű könyv tele volt az általa fejlesztett és kitalált bájitalokkal. Végül megállt a keze a Suite nevű remekművénél. Egy eléggé csúnya de annál hatásosabb bájital volt. Igaz, hogy a varangydudva pl. a víz alatt segíti az embert a levegőhöz jutáshoz de ha a többi alapanyagot is hozzárakjuk akkor pont az ellentétes reakció lép fel.

Brook éppen a sárkányvért akarta hozzáadni a főzethez amikor kopogást hallott a bolt ajtaja felől. Idegesen csapta le a kis fiolát majd hangosan trappolt az ajtóig, hogy nyomatékosítsa: bárki is jött nem örül neki.

-Sajnálom de csak tízkor nyitok. - mondta monoton hangnemben és folytatta volna ha nem találja szembe magát a három ismerős alakkal.

Ott állt előtte Albus Dumbledore, Minerva Mcgalagony és Perselus Piton.

-Már tizenegy van. - mondta Piton majd diadalmasan a két tanár felé fordult. - Mondtam, hogy ez a bolt lesz az.

Brooklyn még mindig szótlanul de kitárt az ajtót és betessékelte a nap első vendégeit.

-Miben segíthetek? - találta meg a hangját és Piton felé fordult.

Piton kifejezéstelen arccal bámulta a polcokat néhol elhúzta a száját vagy fintorgott egyet.

-Talán valami baj van Mr. Piton? - kérdezte Brooklyn felhúzott szemöldökkel.

-Nem egy.-mosolygott gúnyosan.- A százszorszép gyökér hamar kiszárad ha sárkánvér mellé tesszük így veszít a hatékonyságából. 

-Bűbáj van rajta.-vont vállat Brook

-Akkor még nagyobb a probléma. Hogy lehet valamit ilyen rosszul elrendezni?-bukott ki belőle

Brook szeme résnyire szűkült de végül ravasz mosolyra húzta a száját és már érezte, hogy ebből  a szócsatából nyertesként fog kikerülni.

-Ha ilyen szemfüles akkor észre vehette, hogy a bal oldalon ugyan azok a hozzávalók vannak a polcokon csak más elrendezésben. Ez azért van mert ha valaki esetleg gyengébb minőségűt akar venni akkor itt azt is megtalálja. De ha annyira zavarja az elrendezés akkor a figyelmébe ajánlhatom a könyveket is-mutatott itt Brooklyn a sarokban lévő polcra ahol bájitalokkal foglakozó könyvekre- ha esetleg abba is van belekötni valója nyugodtan ossza meg velem. De utána ne felejtsen el egy ablakot is választani amelyről szimpatikus lesz az aszfalt.-mosolygott rá egy utolsó pofonként.

Piton arcáról lehervadt a gúnyos mosoly és tisztán hallani lehetett ahogyan McGallagony próbálja elfolytani a nevetését. Végül Piton mereven kezdte begyűjteni a dolgokat amire szükségé lenne. Brooklyn gyorsan elnézést kért majd visszaszaladt a laborba mert eszébe jutott, hogy még nem fejezte be a bájitalt. Gyorsan beleöntötte a sárkányvért majd háromszor az óramutató járásának ellentétben kellet megkeverni és belerakni a feldarabolt liliomszirmot. 

Brook annyira belemerült a  munkára, hogy megfeledkezett a kint álló vendégeiről akik nem sokkal később utána is mentek. Piton érdeklődve nézett át a válla felett a lány munkájára.

-Mit készít?-kérdezte hirtelen mire Brooklyn majdnem félre adagolta a bálnazsigert.

Bosszúsan csapta le a tányért az asztalra majd megfordult, hogy valami csípős megjegyzéssel leátkozza a bájitalmester fejét de azzal nem számolt, hogy rögtön a mellkasának ütközik. Az orrát megcsapta a különböző gyógynövények illata majd meglepődve de dühösen nézett a tanárra.

-Suite-t.-motyogta majd zavarodottan visszafordult a főzethez.

-Még nem hallottam róla...-kezdte Piton mire Brook közbevágott

-Mert magam találtam ki. A Suite szó franciául folyt/ folytogatást jelent. Ha bájitalt valaki megissza megfullad.-motyogta.

-És miért készít ilyen bájitalt?-nézett rá McGallagony kérdően.

-Mert elfogyott a raktárról.-vont vállat.

-Olyan sokszor használja?-kérdezte döbbenten Dumbledore

-Igen. A növények ettől kiszáradnak így nem kell két hetet várnom, hogy fel tudjam őket használni.- magyarázta Brooklyn mire Dumbledore-tól kapott egy elismerő pillantást.

-Nem rossz.-futotta végig szemével a receptet Piton.- De nem tudja, hogy mit csinál.

-Nem tudom?-kérdezett vissza Brook.- Több tucat könyvet olvastam és...

-Egy-két könyvből nem tud tapasztalatot szerezni.-mosolygott gúnyosan.

-ÉS szerintem egy K bájitalmesteri cím és hat év gyakorlati tapasztalat elég.-mondta Brooklyn majd gúnyosan rámosolygott amit inkább fintornak lehetett mondani.

-Ezt így elég veszélyes hordani. - mondta Piton nem törődve az előző mondatokkal és elvette a Brook füle mögött lévő pálcát.

Brooklyn idegesen kapta ki a bájitalmester kezéből pálcáját majd a férfi mellkasára bökött vele.

-Csak tegyen még egy ilyen megjegyzést és páros lábbal rúgom ki innen. - sziszegte a dühtől szikrázó szemekkel Brook majd gyorsan vett egy száznyolcvan fokos fordulatot, hogy megnézze, hogy halad a bájitallal de most következett az a lépés amikor harminc percet kellett várni, hogy hozzá lehessen rakni a kalánfű virágzatot.

Kisétált a boltba ahol a pulton rengeteg alapanyag terült szét. Elkezdte felszámolni az árat amikor hirtelen meghallotta Dumbledore hangját.

-Nem tanítana a Roxfortban?-kérdezte mire Brooklyn kezéből kiesett a sárkányfog és nagyot koppant a márványpadlón.

-Én? Mégis mit taníthatnék?-hüledezett

-Bájitaltant.-mosolygott.

Brook ha tudott még elképedtebb arcot vágott és ezzel nem csak ő volt így. Piton és McGallagony is ugyan úgy meglepődtek az igazgató semmiből jövő ötletére.

-De hát Albus... -talált rá a hangjára Piton de Dumbledore leintette.

-Ne aggódj Perselus nem akarlak kirúgni.-nyugtatta meg Dumbledore Pitont.-Te magad mondtad, hogy mennyi munkád van. Ráadásul egyik reggel elaludtál a harmadikosok dolgozatain és csak tízkor keltél fel. Biztosra veszem, hogy Jenklyns kisasszony is vevő lesz az ajánlatomra és neked sem lesz ellenedre.

-Epekedve várom.-motyogta bosszúsan Piton.

-A hét évfolyamot elfeleznénk úgy, hogy az elsőévesektől a negyedévesekig az egyik, ötödévesektől a hetedévesekig pedig a másik tanítaná a diákokat. Ezt a felállás pedig hetente cserélgetnétek.-magyarázott az igazgató majd Brooklyn felé fordult.-Maga mit gondol?-kérdezte egy szelíd mosollyal.

-Rendben.-mondta szinte azonnal Brook.-Nekem megfelelne.

-Akkor megkérném, hogy holnap jöjjön az igazgatói irodába, hogy részletesebben megbeszéljük a teendőket.- mondta Dumbledore még mindig mosolyogva.

Brooklyn bólintott majd gyorsan befejezte a felszámolást és a lefagyott Piton kezébe nyomta a két, teli zacskót. McGallagony is nagyjából ilyen állapotba hagyta el a boltot és amikor már mindenki távozott a házból Brooklyn zavartan rogyott le a székére.

Miért egyeztem bele? Azért mert láttam, hogy Piton ellenkezni akar én pedig csak bosszantani szerettem volna? De így most már minden nap találkoznom kell a szüleimmel. Ki fogom én ezt bírni?-vesződött magában Brooklyn a körmét rágva.

***

Eközben az igazgatói irodában McGallagony idegesen rótta a köröket. Ez addig ment míg Dumbledore meg nem elégelte ezt az egészet majd a vállánál fogva lenyomta az egyik fotelbe.

-Ha így folytatod én fogok elszédülni.-ült le mellé feszülten az igazgató.

-De miért tetted?-nézett rá Minerva.-Miért akarod, hogy Brooklyn itt tanítson?-kérdezte és a szemében ezer kérdést lehetett észre venni.

-Erre magad is tudod a választ.- mondta Albus, hogy elkerülje azt a bizonyos mondatot.

-Most azt ne merd mondani, hogy azért mert a neve megegyezik... a haja, szeme színe ugyan olyan mint... -Minerva itt megakadt és nem is szándékozta folytatni.

Az igazgató gyengéden megfogta a mellette ülő nő kezét.

-Igen. Azért. De szeretnék biztosra menni.-motyogta Dumbledore

-De Albus... Brook... -csuklott el McGallagony  hangja és egy aprócska könnycsepp hullott az ölébe.-Elvették tőlünk.

-Tudom... de mindig van remény.-erőltetett egy mosolyt az arcára Dumbledore majd a szeme a jegygyűrűjükre tévedt.-Már csak egy jelre várok, hogy megerősödjön a gyanúm.-mondta mire Minerva felkapta a fejét és könnyáztatott szemével kérdően tekintett rá.-Metamorfmágus volt.