Ten · 13:07
oké, miért nem válaszolsz?

Ten · 13:08
Taeyong, nem tudom mi történt,
de ha nem mondod el, nem tudok
segíteni neked

Ten · 13:10
könyörgöm, szerelmem

Ten · 13:12
ne csináld ezt velem

Ten · 13:18
bármi történt, tudod hogy
hozzám mindig jöhetsz

Ten · 13:20
én várni foglak

Taeyong zsebébe csúsztatja a folyton rezgő telefonját, melyre szinte percenként érkeznek az újabb üzenetek, ám inkább kikapcsolja a készüléket; nem akarja, hogy Ten aggódjon miatta, de majd személyesen szeretné vele megbeszélni a dolgokat, s elmesélni mi történt otthon.

“ Ledobjuk nálunk a cuccodat? ” kérdezi kedvesen Mark, ahogy Taeyong mellett áll meg. A kanadai fiú egyből legjobb barátjához sietett, miután ő kiakadva, teljesen idegesen, s tanácstalanul felhívta, hogy mégis mit csináljon most.

“ Nem szükséges, tudom cipelni ” rázza meg a fejét Taeyong, ajkait egy egészen apró mosolyra húzva, ahogy a vele egymagas fiú szemeibe néz. Mark fejét ingatva mosolyodik el, miközben mellkasa előtt fonja össze karjait, majd elindulnak a közeli kávéházba.

“ Hogy-hogy engem hívtál és nem Ten hyungot? ” kérdezi Mark, hiszen ezen kattog már egy ideje, s nem tudja mire vélni idősebb barátjának e cselekedetét.

“ Te vagy a legjobb barátom ” húzza szelíd mosolyra ajkait, miközben rendelnek maguknak egy-egy kávét, majd utána letelepednek az egyik félreeső asztalhoz, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni.
“ Nem akartam Tent most elrángatni otthonról. Majd este átmegyek hozzá, hogy beszéljek vele, ha sikerül az, amit akarok. ”

“ És mit akarsz? ” kíváncsiskodik tovább Mark, miközben az egyik pincér által kihozott forró kávéba kortyol bele, s alkarjain támaszkodik meg a falapon, ahogy az idősebb szemeibe pillant.

“ Nézegettem lakásokat ” válaszolja Taeyong, mire a kisebb meglepetten nyeli félre a kávéját, emiatt pedig köhögni kezd egyből. “ Mióta eljöttem otthonról ezt csináltam és találtam egy viszonylag megfizethető árú lakást, egészen közel az egyetemhez. Le is foglaltam meg minden, de szeretném, ha segítenél beköltözni. ”

“ Nagyon szívesen! ” vigyorodik el egyből szélesen a fiatalabb, miközben nem is lehetne büszkébb legjobb barátjára, hogy a saját lábára áll. Tudja, hogy nem éppen a legjobb helyzet miatt jutott erre az elhatározásra, azonban mindenben az idősebb segítségére lesz, ezért pedig Taeyong nem is lehetne hálásabb.

Miután elhagyják a kávéházat, egyből a bizonyos lakáshoz indulnak, hogy Taeyong elintézhesse a papírmunkát, s lerakhassa újdonsült otthonában azt a kevés holmiját, mely birtokában van jelenleg. Ezzel egészen gyorsan végeznek, hiszen a szőke már a délelőtt folyamán otthagyta az előleget, s csak a papírok aláírása volt hátra, hogy az övé legyen a lakás.

“ És most hogyan tovább? ” pillant körbe a másik a lakásban, mely egy hatalmas nappalival egybenyitott konyhából, egy takaros, szintén viszonylag nagyobb fürdőből és egy hálószobából áll. Taeyong alsó ajkába harapva vonja meg vállait, mire Mark hitetlenkedve pillant rá, majd hangos nevetésben törnek ki mind a ketten.

“ Állást kéne szereznem, hogy az egyetem mellett tudjak dolgozni és ne kerüljek az utcára, ha már ilyen szép lakásom van ” sóhajt fel Taeyong, majd ledobja a hálószoba padlójára a sporttáskáját.

“ De előbb menj át Tenhez és mondd el neki, hogy mi történt ” néz mélyen Taeyong szemeibe a fiatalabb, komoly tekintettel, mire a szőke határozottan bólint, hiszen tudja szerelme mennyire aggódhat már érte. “ Aztán majd nézegetek veled állásokat, mit szólsz? ”

“ Imádlak, Markie baba ” vigyorodik el szélesen Taeyong, majd gondolkodás nélkül veti rá magát legjobb barátjára, aki hangosan felnevetve viszonozza a szoros ölelését. Miután a fiatalabb elhagyta a lakást, Taeyong mosolyogva pillant körbe, s fejben már el is kezdi berendezgetni a helyiséget. Látja maga előtt a sötétbarna kanapét, előtte egy puha, szürkés színű szőnyeggel, s tévével, az egyszerű fehér falakon vidám képeket, barátaival és szerelmével közös fotókat. Egy egész életet lát maga előtt ebben a lakásban, ez pedig mosolygásra készteti őt, ám sokáig nem elmélkedik ezen, hiszen tudja, hogy Ten már várja őt, ezért pedig elhagyja a lakást, majd elindul szerelmének otthonához.

Lépegetőit gyorsan pakolgatja egymás elé, hogy minél hamarabb Tennel lehessen, s ölelésébe temetkezve mesélhesse el neki milyen eseménydús napot tud maga után, mennyire ismeretlen, s kicsit ijesztő dolgok állnak előtte, melyet vele együtt akar megélni. Szokásosan az erkély irányába megy, melyen Ten már egészen dél óta üldögél, s rajzolgat, miközben kedvenc zenéit hallgatva próbálta elterelni figyelmét arról, hogy mennyire aggódik szerelméért. Taeyong rutinosan mászik fel a bordázaton, s szelíd mosolyra húzva ajkait támasztja meg csípőjét a korláton.

“ Aludhatok ma nálad? ” szólal meg pár perc múlva, mikor a fiatalabb megint nem veszi észre, hogy őt nézi. Ten megszeppenten, s kissé dühös tekintettel pillant a vigyorgó szőkére.

“ Semmi szia Ten, bocsi, hogy nem válaszoltam az elmúlt öt órában és teljesen felszívódtam? ” háborodik fel egyből, ahogy leteszi öléből iPadjét, s felkel a székről, majd Taeyonghoz sétál. “ Kibaszottul aggódtam érted, hova tűntél? Mit csináltál? Soha többet ne csináld ezt. ”

“ Nyugi, szerelmem ” vezeti eres kezeit Ten karcsú derekára, s közelebb húzza magához a szikrákat szóró tekintettel őt vizslató fiút, majd lágy csókot hagy ajkain.
“ Sajnálom, hogy nem válaszoltam, de mindent elmagyarázok! ”

“ Kíváncsian várom ” fonja össze mellkasa előtt karjait duzzogva, mire Taeyong nem tud nem elmosolyodni szerelmének édes vonásain. Bevonulnak a szobába, majd Ten ágyán telepszenek le szokásosan, Taeyong pedig egy pillanatra sem engedi el Ten derekát, ahogy ölébe húzza a kisebbet.
“ Csak mondom nem csinálunk addig semmit, ameddig nem adsz válaszokat. ”

“ Imádlak ” neveti el magát Taeyong, majd csak ezért is a kisebb nyakába csókol, mielőtt elmesélné mi is történt vele a mai nap. “ Szóval miután eljöttél tőlünk, nagyon csúnyán összebalhéztam apámmal, majd leléptem otthonról és végül arra az elhatározásra jutottam, hogy nem megyek többet haza, hanem lesz egy saját lakásom. ”

“ Elköltöztél otthonról? ” kérdezi meglepetten a fiatalabb, miközben szerelmének tincseivel kezd játszadozni, ahogy végig szemeit fürkészi, mire Taeyong csak egy apróbbat bólint válaszul, s kiélvezi Ten mozdulatait. Derekánál fogva húzza magához még közelebb, ahogy apró puszit hagy a fiatalabb ajkain.

“ És arra gondoltam, hogy el kéne mondanunk a többieknek, hogy együtt vagyunk ” válnak komollyá vonásai, ahogy mélyen szerelmének szemeibe néz. “ Ezen agyaltam egész nap és arra jutottam, hogy nem akarok többet titkolózni. Szeretném a barátaink előtt felvállani a kapcsolatunkat. Yuta és Mark amúgyis tudja, hogy mi a helyzet és szerintem a többiek sem kezelnék annyira rosszul, mint azt mi gondoltuk. ”

“ Rendben, mondjuk el nekik ” bólint határozottan Ten, miközben halványan elmosolyodik, hiszen boldoggá teszi a tudat, hogy annak ellenére mennyire reménytelennek ígérkezett minden, most mégis helyrerázódni látszanak a dolgaik.