Az idősebb fiú egy ideje már fent van, s a karjaiban még békésen szunyókáló szerelmét figyeli, ajkain szelíd mosollyal. Ten halkan szuszog, ahogy arcát az idősebb mellkasába fúrja, puha, kissé szétharapdált, élénk piros színt birtokló húspárnái pedig enyhén elnyíltak. Hosszú, íves szempillái árnyékot vetnek selymes arcbőrére, amit nem csupán a Nap meleg sugarai cirógatnak, hanem Taeyong csontos ujjai is. Haja kuszán áll szerteszét, s a takaró is csak néhol fedi tökéletes testét, melyet az idősebb úgy imád.

Óráknak tűnő percek telnek el, ám Taeyong egy cseppet sem unta meg e tevékenységét;  úgy szereti nézni, ahogy párja békésen szunyókál ölelésében, miközben fedetlen bőrük összesimul, s még a fiatalabb szívverését is érzi, ez pedig mosolygásra készteti. Néha csak a kisebb mellkasára hajtja a fejét, s hallgatja, ahogy ketyegője egyedül neki üt kellemes dallamokat szívbillentyűin zongorázva.

A kisebb mocorogva ébredezik, mikor a Nap teljesen ráveti sugarait, s arcát nyűgösen temeti szerelmének mellkasába, miközben karjával Taeyong derekáért nyúlva húzza magához közelebb a kidolgozott testet, hogy teljesen elrejtőzhessen a világosság elől. Taeyong nevetését visszafojtva simítja ujjait a fekete tincsek közé, s lágyan kezdi őket cirógatni, hogy szerelme nyugodtan pihengethessen tovább.

“ Ugye nem sietsz haza? ” motyogja Ten a puha bőrbe, ahogy az idősebb hátát kezdi simogatni, mikor végre ráveszi magát az ébredésre, ám kikelni az ágyból még órákig nem akar.

“ Te is tudod, hogy egyáltalán nem ” válaszolja viszonylag halk, rekedtes hangon, ahogy Ten tincseivel szórakozik el, miközben ajkain szelíd mosoly pihen, hiszen kedvenc elfoglaltságai közé tartozik a vele való fetrengés. A fiatalabb ajkaira egyből széles mosoly kúszik, ahogy hátára fordítja szerelmét, hogy mellkasán támasztkodhasson meg.

“ Itt tartalak egész napra is! ” vigyorog édesen a thai, s mintha mosolyába a világ összes boldogsága beleköltözött volna, ahogy Taeyong helyes vonásait fürkészi szerelmes tekintettel. “ És folyton szeretgetned kell. ”

“ Ezt kérned sem kell, bébi ” nevet fel vidáman Taeyong, ahogy eres kezeit párja karcsú derekára simítva öleli magához. Imádja, ahogy ilyenkor bőrük összesimul, s egyszerre rázza ki a hideg, illetve forr fel egész teste. Gyengéd mozdulatokkal cirógatja Ten hátát, mire őt borzongás futja át, ám ez csak még szélesebb mosolyt ültet a tökéletes ajkakra.

Karjaival támaszkodik meg Taeyong fedetlen mellkasán, miközben csillogó szemekkel fürkészi a szőke helyes, attraktív vonásait, teljesen elmerülve egy másik univerzum nyújtotta érzésekben, melyek egész testét átjárják, ahogy szerelmét figyeli, s szíve minden egyes momentumban nagyobbat dobban. Szerencsésnek gondolja magát, hiszen egy ilyen csodálatos fiút tudhat maga mellett. Sosem érezte magát ennyire szerelmesnek, s boldognak, mint Taeyonggal. Tudja, hogy számára ő az egyetlen egy, s csak vele tudja elképzelni az életét; senki más nem kell neki, senki mást nem tudna így szeretni, így bízni benne. Ő a tökéletesség megtestesítője, a fény a fiatalabb életében, minden boldogság és öröm.

“ Kicsim, elbambultál ” kuncog Taeyong, ahogy vigyorogva figyeli Ten édes, csillogó szemeit, miközben megállás nélkül érinti ujjaival a puha bőrfelületet, melyet a thai fiú birtokol. Fejét kicsit megrázza, hogy kiszakadjon gondolatai közül, mire az idősebb ajkai közül hangosabb kacagás szökik ki, majd gyengéden Ten ajkaira csókol, amit a fiatalabb nem rest viszonozni. Ajkaik lágy keringőbe kezdenek, ahogy testük teljesen egymáshoz simul, ujjaikkal pedig ott cirógatják a másikat, ahol csak érik, ezzel egyszerre rázza ki mindkettejüket a hideg, s kezd forrni körülöttük a levegő.

“ Elviszel ma randizni? ” kérdezi pihegve Ten, mikor nagyokat lélegezve, szakad el szerelmének puha húspárnáitól, mire Taeyong ismét felnevet, ahogy összeborzolja a fekete tincseket.

“ Hova szeretnél menni randizni, szerelmem? ” pihen széles mosoly ajkain, ahogy a fiatalabb édes vonásait fürkészi, aki egyből gondolkodóba esik. Ujjaival Taeyong mellkasán dobol, ahogy alsó ajkába harapva agyal, hogy hova is mehetnének úgy randevúra, hogy nyugodtan viselkedhessenek egy párként; bár a társadalom téves, s elítélő nézetei miatt nehézkesen válthattják valóra e vágyaikat.

“ Elmehetnénk kávézni ” szólal meg hosszadalmas hallgatás után jobb ötlet híjján Ten, miközben oldalra billentett fejjel várja az idősebb reakcióját az ötletre.

“ Nekem tökéletes ” húzza szelíd mosolyra ajkait Taeyong, hiszen neki mindegy mit csinálnak, amíg kettesben ellehetnek. “ De az is tökéletes, ha itthon maradunk és összebújva filmezünk. ”

“ De mindig ezt csináljuk ” biggyeszti le ajkait Ten, miközben ujjait Taeyong állkapcsának éles vonalán vezeti végig.
“ Aztán a filmezésből pedig mindig más lesz. ”

“ Ezt úgy mondtad, mintha ellenedre lenne bármi is ” forgatja meg szemeit vigyorogva Taeyong, mire Ten duzzogva csapja meg a másik mellkasát, aki csak felnevetve fogja meg a fiatalabb kezét. A thai továbbra is duzzogva néz az idősebb szemeibe, ám ujjaikat ennek ellenére szorosan összefonja, mire Taeyong arcán még szélesebbre szökik az ajkain felfelé ívelő görbület.

“ Olyan egy hülye vagy néha ” sóhajt fel gondterhelten Ten, miközben azért halványan elmosolyodik. Taeyong csak nevetve húzza magához közelebb a karcsú testet.

“ De így szeretsz ” mondja magabiztosan a szőke, ahogy helyzetükön változtatva fordítja maga alá Tent, aki csak szemeit forgatva kulcsolja Taeyong nyaka köré karjait. Szorosan magához öleli az idősebbet, miközben mosollyal ajkain túr a világos színű hajrengetegbe, hiszen tudja szerelme ezt mennyire szereti.

“ Így bizony ” bólint határozottan, miközben ujjaira tekergeti fel a már igencsak hosszú tincseket, s kiélvezi, ahogy Taeyong puha bőre körülöleli egész valóját, ez pedig valami hihetetlenül megnyugtatja őt, s úgy érzi; most van igazán otthon.