Ten már egy hete nem ad semmilyen életjelet magáról, ez pedig mindenkit aggodalommal tölt el. Taeyong többször is elment szerelmének otthonához, s volt amikor Mark is vele tartott, azonban Ten szülei minden alkalommal elküldték őket, miszerint a fiuk csupán beteg, s lázas, de amint meggyógyul jelentkezni fog, most azonban pihenésre van szüksége - ám tudják mi a valódi oka annak, hogy a thai fiú nem jelentkezik, s ez még inkább aggodalommal tölti el őket.

Yuta sincsen emellett a legjobb passzban, hiszen mindent amit mondott a nála fiatalabbnak, nem gondolta komolyan; számára ez mintha egy védekező mechanizmus lett volna - tagadás. Megbánta minden egyes részegen kiejtett gondolatát, Ten pedig tisztában van vele, hogy a másik milyen két okból alázta meg az egész társaság előtt; nagy szerepet játszott ebben nyilván az alkohol, s a japán fiúban elnyomott érzelmei. A hazugságok szétfeszítették belsőjét, míg az a temérdeknyi mennyiségű soju elő nem hozta ezeket belőle.

A japán próbálta felkeresni szintén a másikat, hogy bocsánatot kérjen tőle, ám Ten az ő üzeneteire, s hívásaira sem válaszolt. Főleg nem az övéire. Hiába tudja az igazságot a szavak mögött, attól függetlenül még igenis fájtak számára a másik kiejtett hangzói.

Taeyong · 12:57
Ten, ez már rohadtul
nem állapot

Taeyong · 12:59
kérlek válaszolj legalább
nekem

Taeyong · 13:02
hiányzol, szerelmem

Taeyong · 13:05
este átmegyek rendben?

Taeyong · 13:06
ne zárd majd be az
erkélyajtót

Taeyong · 13:07
szeretlek, Ten, ne felejtsd
el soha, bármi van én
mindig szeretni foglak

Ten már a kezébe venné a telefont, s mindent félretéve írna vissza Taeyongnak, hiszen tudja, hogy az idősebb csupán jót akar neki, s aggódik érte, ám még sem tudja magát rávenni, hogy bepötyögje azt a bizonyos szót, s legalább egy kicsit megnyugtassa szerelmének lelki világát, azonban szeretné ezt magában lezárni.

Hátán fekszik ki, s a plafont kezdi bámulni tanácstalanul. Nem tudja mit lépjen most, hiszen örökké nem bújkálhat szobája falainak rejtekében, azonban ismeri már annyira Taeyongot, hogy tudja; az idősebb mindenképpen meg fog jelenni az éjszaka folyamán, ez pedig mellkasát boldogsággal tölti el, hiszen így érzi mennyire sokat is jelent a másiknak.

Gondolatai között folyamatosan visszhangzanak a japán fiú szavai, emiatt pedig a Taeyong okozta pillanatnyi eufórikus érzés azonnal el is illan, s szájában keserű íz árad szét, gondolatait pedig próbálja elterelni úgy, ahogyan mindig is szokta; kezébe veszi az ágy végébe dobott iPadet, majd már neki is lát a rajzolásnak, s így a negatív emócióit ki tudja adni magából, a lelke pedig egy fokkal könnyebb lesz. Az egész helyzetet kezdi már pozitívabban felfogni, hiszen így, hogy a mindig is tudott dolog hangosan is ki lett mondva, már lehet teljesen önmaga a többiekkel; a Taeyonggal való kapcsolatát azonban nem fogja a srácok orrára kötni, majd ha az idősebb is úgy gondolja, s közös megbeszélés után ebben állapodnak meg.

Észre sem veszi rajzolás közben mennyire elszaladt az idő, s a szobában már az egyetlen fényforrás az iPadjének a kijelzője, kint pedig már teljes sötétség van. Alsó ajkát harapdálva koncentrál minden egyes mozdulatára, miközben figyelmét teljesen rajzának szenteli, s fel sem tűnik neki, hogy már egy ideje figyeli őt Taeyong.

“ Még várok egy kicsit, hátha magadtól is észreveszel ” nevet fel halkan Taeyong, ahogy az erkélyajtó keretének dönti vállát, s mellkasa előtt fonja össze karjait, mire Ten összerezzenve ejti ki kezéből a tollat. Az idősebb egy ideig roppant módon elszórakozik párjának meglepettségén, ám utána beljebb lépked, s maga után behúzza az ajtót, majd lehuppan az ágy szélére, s aggódva pillant Ten irányába. A fekete tincsekkel megáldott fiú törökülésbe húzza lábait, miközben lezárja az ölében pihenő készüléket. “ Mit rajzoltál, bébim? ”

“ Ami jött igazából ” rántja meg vállait Ten, majd az imént lezárt iPadet újra feloldja, hogy megmutassa Taeyongnak a madarat, mely csőrében egy szivárványos zászlót tart. A műalkotást elemezve az idősebb ajkaira halvány mosoly kúszik, hiszen egyből tudja, hogy szerelme miért pont ezt rajzolta. Közelebb mászik hozzá, majd derekánál fogva öleli magához Tent, mire a fiatalabb egész testében megremegve simul az erős karok közé, melyek biztonságot nyújtanak számára. Hiányzott neki nagyon is az, hogy ilyen nyugodtan lehessenek kettesben, mikor senki más nincsen rajtuk kívül, s mikor elveszhetnek közös univerzumuk csodálatos világában.

Arcát az idősebb nyakhajlatába temeti, s lehunyja szemeit, ahogy Taeyong bőrének illata megtelíti orrát, ez pedig őt egyből mosolygásra készteti, hiába van még számtalan negatív gondolat elmélyének tekervényes zugaiban. Boldog, hogy mellette van a szerelme, hogy végre újra belefeledkezhet ölelésükbe, s kicsit kiszakadhat a világ szürke monotonitásából, hogy Taeyong beszínezze életének minden egyes apró momentumát.

Sokat gondolkozik azon, hogy mit is szeret a legjobban az idősebben, s végül arra jutott, hogy talán ezt; mellette különlegesnek érzi magát, felszabadult, s teljesen önmagát meri mutatni Taeyongnak. Felhőtlenül boldog a szőkével, hiába vannak nehezítő körülmények; inkább ezekkel együtt él, mintsem teljesen Taeyong nélkül. Neki létszükségeletű az idősebb, kell neki a lélegzéshez, s a szőke is így van vele; Ten mellett sokkal jobb emberré válik napról napra. Kiegészítik egymást, s a másik társaságában még a hibáik sem tűnnek hibának. Őszinte szerelemből szeretik egymásnak minden egyes pontját, s ezen semmi sem változtathat; sem a társadalom, sem az idő, sem pedig semmi.

Ölelésükön egy pillanatra sem lazítanak, sőt a másikat egyre jobban magukhoz szorítják, míg szinte már a levegőnek sincsen hely mellkasuk között. Taeyong arcát Ten puha tincseinek rengetegébe temeti, miközben lágy mozdulatokkal cirógatja a fiatalabb hátát, próbálva gyengéd érintéseivel érezteti, hogy mennyire szereti, mennyire nagyon fontos neki, s mennyire hiányzott már ez az egész. Ten készségesen simul közelebb Taeyonghoz, majd fejét elemeli nyakától, hogy szemébe nézhessen.

“ Szeretlek, Taeyong ” simítja egyik kezét az idősebb arcára, aki a tenyerébe fúrja azt, s halványan el is mosolyodik, ahogy íriszeik összeforrnak, majd nem sokkal ezután ajkaik is lágy keringőbe kezdve egyesülnek. Ten ujjait az idősebb hajkoronájába futtatja, s tincseit simogatva feledkezik bele csókjuknak minden egyes pillanatába.

“ Én is szeretlek ” dönti homlokát a fiatalabbénak, mikor elszakadnak egymástól, majd mosolyogva nézi szerelmének csillogó íriszeit. Kényelmesen elfekszenek az ágyon, ölelésüket egy pillanatra sem lazítva, a szemkontaktust folyamatosan tartva, miközben kiélvezik a nyugodt csendet, mely rájuk telepedett.