A koraesti szellő kellemesen cirógatja Ten karjának puha bőrét, ahogy Taeyong társaságában sétál a többiekkel törzshelyükké avanzsálódott park felé, ahol már nagyban gyülekeznek barátaik is. Semmiségekről beszélgetnek, miközben ajkaikun felfelé ívelő görbület pihen, hiszen jókedvüket semmi sem szegheti - még az sem, hogy a társaságban nem viselkedhetnek úgy, mint egy pár. Már megbeszélték, hogy az éjszakát úgyis együtt fogják tölteni, szóval okuk egyáltalán nincsen a búslakodásra.

“ Már csak rátok vártunk! ” kiáltja el magát Yuta, aki szokásához híven már megint a soju-s üveg(ek) aljára nézett, hiába van még csupán este hét óra - a japán fiú úgy áll az egészhez, hogy egyetlen percet sem pazarol józanságra. Ten csupán a szemei forgatásával tudja le a vígan iszogató fiút, majd Johnny mellé huppan le lévén, hogy mellette van még egy szabad hely - vele ellenben Taeyong szinte ösztönösen Mark mellé telepszik le a puha, kissé már harmatos fűbe. A fiatalabb fiú egy rövid öleléssel köszönti legjobb barátját, mire Ten ajkaira egy egészen halovány mosoly kúszik, hiszen amióta Taeyong elmondta közös titkukat a kanadai fiúnak, barátságuk sokkal szorosabbá vált, s ennek igazán örül.

“ Mi a mai program? ” pillant körbe kíváncsian Taeyong, miután egy telepatikus kommunikációt letudott Markkal, miszerint velük minden rendben van és ha lenne mesélni valója, majd közli vele később, mikor bizalmas körben, négyszemközt tudnak elcsevegni az élet nagy dolgairól.

“ Az a mai program, kedves Lee Taeyongie, hogy bebaszunk! ” kúszik a szőkés tincseket birtoklóhoz Yuta, majd átkarolja annak vállait, s vihogva, kissé artikulálatlanul ismerteti az éjszakájuknak menetrendjét.

“ Te miért akarsz mindig bebaszni? ” ingatja a fejét Doyoung, miközben maga mögött támaszkodik meg kezeivel, s úgy pillant a japán alkoholmámorban úszó tekintetébe, ám Yuta az értelmes válaszadás helyett, csupán a jelen helyzetben tőle telhető maximumot nyújtva rántja meg vállait bamba vigyorral dús ajkain.

“ Így szebb az élet ” billenti fejét is oldalra, mikor valamilyen számára értelmesnek titulált indokkal rukkol végre elő, ám Doyoung erre csak a fejét fogja már, míg a többiek hangos nevetésbe kezdenek. “ Na meg a lányok is! ”

“ Miért jár mindig a lányokon az eszetek? ” kérdezi Ten hitetlenkedve, hiszen már egy ideje böki a csőrét, hogy a közös szórakozásaik folyamán mindig ennél a témánál lyukadnak ki. S ez nem csak azért zavarja őt, mert világéletében saját neméhez vonzódott, hanem mert barátai nem éppen kedves szavakkal illetik hódításaikat.

“ Mert talán a fiúkon kéne? ” vihog fel Yuta, ám Ten vonásai meg sem rezdülnek; nem éppen erre célzott kérdésével, s a tőle pár méterre ülő Taeyong és Mark érzik a vihar elő szeleit - tagadhatatlanul érett ez már egy ideje, s a két fiú fél, hogy mekkora természeti katasztrófát fog okozni a thai nemzetiségű. A többiek is észlelik az egyre feszültebbé váló hangulatot, s ezért csendes figyelemmel követik végig az eseményeket, hiszen mindannyiukat érdekli mi lesz ennek a kialakuló vitának a vége.

“ Nem azt mondtam, hogy a fiúkon kell járnia az eszednek, hanem hogy nem kéne minden egyes baráti összejövetelnek arról szólnia, hogy ki hogyan hány féle pózban fektetett meg egy lányt ” válik Ten hangja akaratlanul is ridegebbé a kelleténél, mire Yuta szemöldökét felvonva húzza le üvegének maradékát, mielőtt még megszólalna, s visszavágna a nála fiatalabbnak.

“ Egy egészséges kamasz srác vagyok, tök normális, hogy érdekelnek a lányok ” vág vissza Yuta, mire Ten csupán a szemeit forgatja. “ Bocs, hogy nem vagyok defektes, mint te. ”

“ Mit mondtál? ” remeg meg a fekete hajú hangja, ahogy egyre idegessebbé válik barátja szavaitól. Mélyen legbelül tudja, hogy a japánból csupán az alkohol beszél, s józanul sosem vágna ilyet a fejéhez, azonban mint a mondás is tartja; a részeg ember őszinte. Testének legkisebb pontjában is szétárad a szavakkal megfogalmazhatatlan érzelemáradat, melyet a másik vált ki belőle.

“ Azt mondtam, hogy defektes vagy ” forgatja meg a szemeit Yuta, mire nem csak Tent idegesíti fel jobban, hanem Taeyong is ökölbe szorítja maga mellett kezeit, hogy indulatait fékezhesse, hiszen ha a japán továbbra is így folytatja, akkor félő, hogy a szőke hajú egy jól irányzott mozdulattal simogatja meg Yuta helyes vonásait az öklével. S Mark sem éppen nyugodt ebben a helyzetben, de próbálja saját, s a mellette ülő érzelmeit is visszafogni, mielőtt olyat tenne, amit megbánnak.

“ És miért is vagyok az? ” vonja fel szemöldökét Ten, hangja pedig élesen szeli át a levegőt, belevágva a feszült hangulatba, ám közel sem ért még mondandója végére. “ Talán azért, mert nem tetszik, hogy úgy beszéltek a lányokról, mintha tárgyak lennének, amiket miután jól megdöngettetek eldobtok a picsába, és utána még a haverjaitoknak dicsekedtek? Hát marha nagy barátok vagytok, ha csak erről tudtok pofázni. Ki a halált érdekel, hogy hány csajt csináltatok már meg? Mert szerintem nem erről szól egy barátság, de bocs ha te nem így gondolod és te megelégedsz azzal, hogy dicsekedsz a kétes hódításaiddal. Mellesleg Yuta hyung, nem kéne ilyen álszentnek lenned. ”

“ Tudod miért vagy elbaszott? ” emeli meg a hangját idegesen Yuta, mire Ten egy gyógypedagógus nyugodtságával vonásain figyeli a japán felszínre törő indulatait, míg ő magát fékentartja, hiszen nem akar olyat mondani a másiknak még ilyen helyzetben sem, ami akár egy életre tönkretehetné a barátságukat. “ Mert egy kibaszott buzi vagy, Ten, semmi több. Élvezed, hogy kúrnak mi? Nem vagyok hülye, kibaszottul láttam a szívásnyomokat a nyakadon, bármennyire próbáltad azokat elrejteni. Szóval kettőnk közül ki is az álszent? ”

“ Bazd meg ” remeg meg Ten hangja, ahogy érzi; betelt az a bizonyos pohár, s nem hajlandó tovább hallgatni a japán alkoholtól csöpögő szidalmait. Minden büszkeségét, s méltóságát összeszedve tápászkodik fel a földről, majd a többiekre rá sem nézve indul el haza.

“ Mi van buzikám, fáj az igazság? ” kiabál utána Yuta, hisztérikus vihogás közben, mire Taeyong kezei megremegnek, s ha Mark nem fogná vissza, biztosan a lelket is kiverné a boxzsákká avanzsálódó japánból.

“ Most már elég volt, Yuta ” mondja nyugodt hangon Mark, ahogy az újabb soju-s üveg után nyúló fiút nézi, ám a japán mintha meg sem hallána bontja ki az üveget, majd illeszti keserű mosolyra húzott ajkaihoz. “ Mire volt ez jó? ”

“ Mi? Hát csak elmondtam az igazat, nem tehetek róla, hogy a melegség királynője nem tudja elfogadni, hogyha kész tények elé van állítva ” rántja meg vállait az idősebb, mire Taeyong vonásai megrezdülnek, azonban továbbra is próbál nyugton megmaradni, s nem átrendezni a vele egykorú arcát. “ Tehetek én arról, hogy Ten buzi és nem tudja elfogadni, ha ezt valaki kimondja? ”

“ Nem kellett volna így megalázni ” sóhajt fel Mark gondterhelten, miközben próbál szemkontaktust kialakítani az idősebbel, míg a másik rá sem pillant - túlságosan el van foglalva a kezében tartott soju-s üveggel, melynek a nagy része már így is elfogyott, hiába bontotta fel csupán pár perccel ezelőtt. “ Mellesleg szerintem semmi gond azzal, hogyha Ten meleg, de akkor sem így kellett volna a fejéhez vágni ezeket. ”

“ Most már mindegy, nem? ” vihog fel Yuta, miközben a szokásos hangszóró után nyúl, hogy telefonját rácsatlakoztatva indítson valami zenét, melynek szövegét egyből énekelgetni kezdi, a többiek azonban nem vevők erre most, mivel mindenki a percekkel ezelőtt történteken agyal - főleg Taeyong, aki legszívesebben két dolgot csinálna; addig ütné Nakamoto Yutát, amíg az mozog, majd Ten után rohanna, hogy szorosan magához ölelhesse és biztosíthassa arról, hogy semennyire sem elbaszott. Sokkal inkább ő a legcsodálatosabb ember az univerzumban.