A napot békésen töltik el Ten otthonában; az idő nagy részét a szobában elmulatva, ám néha a nappaliban tartózkodnak a szülők társaságában, viszont ahogy egyre sötétedik, elkezdenek összekészülődni; egy fekete hátizsákba pakolnak el pár fontosabb dolgot, amit ki akarnak magukkal vinni a város szélén fekvő, vadvirágos mezőre. A fiatalabb fiú hihetetlenül izgatott, ahogy a pokrócot hajtogatja össze, majd gondosan rakja el a táskába, miközben Taeyong utcai ruhát vesz magára, ezt persze könnyen megteheti, hiszen számtalan ruhadarabja maradt már szerelménél, s amint Ten végez a pakolással, ő is lecseréli a kényelmes melegítőjét egy szakadt, fekete színű farmerra. Tökéletes felsőtestét csupán egy fehér pulcsi fedi el a külvilág árgus szemei elől, s szépen megalkotott izomzatát csupán csak Taeyong láthatja.

“ Indulhatunk, szerelmem? ” pillant az alacsonyabb csillogó szemekkel Taeyongra, akinek szíve mintha egyetlen minutum alatt gyorsulna fel a hatszorosára, ahogy szerelmének fénylő szembogarait, s boldog mosolyát fürkészi. Határozottan megállapítja magában már sokadjára is, hogy Ten mennyire elképesztően gyönyörű, s aligha létezik nála tökéletesebb ember az egész univerzumban. A thai fiú ajkai közül édes kuncogás szökik ki, mivel az idősebb már egy ideje teljesen elbambulva fürkészi arcberendezését, s kérdésére nem igazán reagált eddig, ám amint észhez tér, egy apró bólintással válaszol. A táskát a vállára kapja, majd nyúlna is Ten kezéért, ám tudja, hogy ezt addig nem teheti meg, míg nincs teljesen sötét az utcán, emiatt pedig kissé mindketten elszomorodnak, azonban ez sem gátolhatja meg őket abban, hogy elinduljanak ki a mezőre.

Megnyugtató csendben hagyják maguk mögött a métereket, miközben a Nap utolsó sugarai gyengéden cirógatják a ruháik alól kilátszódó bőrfelületet, ahogy egymás mellett sétálnak kezük néha összekoccan, ám emiatt csupán csak széles, kissé zavart mosoly ül ki ajkaikra, s amint a fénylő égkorong eltűnik a horizonton, ujjaik szorosan fonódnak össze. Apróbb csókokat is váltanak, ahogy a mező felé sétálnak, s amint megérkeznek a virágokkal tarkított területre, Ten vidáman ragadja meg Taeyong karját, s futva indul meg a combig érő virágok közé, mire az idősebb hitetlenül neveti el magát, természetesen hagyva, hogy a thai oda rángassa, ahova csak akarja. Egy szebb, mégis félreesőbb helyen állnak meg, majd Ten egyből elő is szedi a másik hátán lévő táskából a pokrócot, majd Taeyong segítségével le is teríti a földre, hogy lehuppanhasson a puha takaróra, s magával húzhassa le az idősebbet is.

Szorosan egymás mellett helyezkednek el, miközben szemkontaktust alakítanak ki, hogy teljesen elveszhessenek a közös világukban. Egymáshoz tökéletesen passzoló ajkaikon boldog mosoly pihen, ahogy szerelmes tekintettel fürkészik a másik arcának minden egyes, tökéletes pontját, s mégha hibát is vélnének felfedezni a másikon, még azt is mindennél jobban szeretik; minden apró anyajegyet, szeplőt, régi sebhelyet, melyet a testük birtokol. Lassan szüntetik meg ajkaik közti távolságot, hogy érzelmes csókba kezdhessenek, melytől az enyhén hűvös levegő szinte azonnal forrni kezd, Taeyong pedig lassan dönti a hátára a fiatalabbat, mire ő egyből belemosolyog a szenvedélyes csókba. Ujjait szerelmének puha hajrengetegébe futtatja, s kicsit rá is markol a selymes tincsekre, mire Taeyong közelebb simul Ten karcsú alakjához, miközben nyelvét átvezeti édes ajkai között.

Forró lehelletük összekeveredik, ahogy elszakadnak egymástól, majd Taeyong csontos ujjait lassan bevezeti Ten pólója alá, s mellkasát kezdi gyengéden simogatni, ahogy szemkontaktust alakít ki ismét, miközben a puha bőrfelületet direkt úgy tapintja, hogy a thai fiút mindenképpen kirázza a hideg. A fiatalabb alsó ajkába harap szuszogva, s úgy érzi, hogy Taeyong tekintete szinte felperzseli bőrét, ahogy arcának minden pontján végigfuttatja szembogarait. Lassan ül fel, majd pólójától szinte azonnal meg is szabadul, ahogy szíve minden egyes momentumban hevesebben dobog mellkasában, ahogy Taeyong is hasonlóan cselekszik. Hiába látták már számtalanszor egymást így, sőt kevesebb ruhával is, nem tudnak betelni a másik nyújtotta látvánnyal. Ajkaik pedig ismét összeforrnak, ahogy fedetlen mellkasuk egymásnak feszül, s bőrük mintha égni kezdene a másik közelségétől. Ujjaik szorosan fonódnak össze, s kezük Ten feje mellett, a pokrócon landol, miközben ajkaik egyre szenvedélyesebb keringőt folytatnak.

“ Akarlak, Ten ” szólal meg rekedten Taeyong, ahogy elhúzódik Ten dús ajkaitól, melyeket csak ő egyedül csókolhat, s senki más nem tudja igazán a puha húspárnák édes ízét, miközben ujjaikat még szorosabban fonja össze, ezzel pedig a fiatalabb szívét is hevesebb dobogásra készteti; mintha ketyegője teljesen ki akarna szakadni bordáinak fogságából, ahogyan teljesen elveszik szerelmének vágytól csillogó szemeiben, melyeket még a sötéten keresztül is tisztán lát. Ajkaira széles vigyor telepszik, ahogy szabad kezét a másik hátára simítja, s ujjait gerince mentén futtatja végig, ahogy tartja a szemkontaktust.

“ Én is akarlak, Taeyong ” jelenti ki határozottan, majd fogai börtönébe zárja alsó húspárnáját, s az idősebbnek nem is kell több; egyből elkezdi kigombolni Ten nadrágját, hogy minél hamarabb megszabadíthassa a teljesen felesleges ruhadarabtól, miközben szemeit egy pillanatra sem szakítja el a thai fiú lélektükreitől, melyben ezernyi csillagnak fénye tükröződik. Szívverésük azonos tempóra gyorsul fel, ahogy már semmi zavaró anyag nem fedi el őket egymástól, majd Taeyong lassan csókol végig Ten nyaka és válla közti részen, ez pedig a fiút halk szuszogásra készteti, mire az idősebb elégedetten elvigyorodva folytatja cselekedetét, hiszen tudja, hogy a thai mennyire élvezi csókjait. Ten mindkét kezét a másik hajába vezeti, s selymes tincseit lapátolgatja fel ujjaira, majd hagyja őket, hogy visszazuhanyjanak helyükre, miközben szorosabban magához öleli szerelmét, hogy a levegő se férjen be közéjük. Újabb, meg újabb csókban forrnak össze, ahogy testük minden porcikája tökéletesen összepasszol, mire körülöttük a levegő még jobban felforr, kissé izzadt bőrüket pedig szinte felperzseli a légtömeg, ám ezt egyikük sem bánja, hiszen csak ők vannak ketten, s ilyenkor semmi más nem számít.

Nem számít az emberek véleménye, nem számít, hogy a valóság nem olyan szép, mint a közösen létrehozott univerzumuk, ahova bármikor elmenekülhetnek, ha úgy tartja kedvük. S az éjszaka nyugodtságába sem rondít bele semmi más, csupán a tücskök ciripelése, s Ten halk, rekedtes nyögései, ahogy teljesen átadja magát az érzéseknek, melyeket Taeyong vált ki belőle minden egyes mozdulatával.