Az éjjeli vihar ellenére a Nap meleg sugarakkal tölti meg az otthonos - néhol rendetlen - szobát, beragyogva egészen a legapróbb zugot is, így a két fiú, kik összefonódva fekszenek az ágy puha matracán a fehér paplan alatt, sem maradhatnak érintetlenül. Ten bársonyos puhaságú bőrét gyengéden cirógatják a ráeső fénysugarak, ám a fiatal fiú nem igazán hajlandó felnyitni hosszú pillákkal rendelkező, tökéletesen ívelt szemeit, hiszen túlságosan jól alszik szerelmének fedetlen mellkasán. Taeyong azonban vele ellentétben már fent van egy ideje, s csak csendben, csodálattal fürkészi párja tökéletes, egészen művészi vonásait. Imádja mellette a reggeleket, mikor még a fekete tincsekkel megáldott fiú békésen szunyókál rajta, vagy éppen alatta, s esetlegesen más helyzetekben, mert ilyenkor nyugodtan fürkészheti folyamatosan Ten szépséges arcát.

A thai fiú fedetlen testét csak néhol rejti el a takaró puha anyaga, összekuszálódott tincsei pedig kissé szemei elé hullannak, ahogy elnyílt ajkakkal szuszog halkan, hosszú pillái pedig árnyékot vetnek arcbőrének hibátlan felületére, s mikor néha megmoccan, hogy helyezkedjen kicsit, orrát édesen összeráncolja, mire Taeyongnak muszáj visszafognia feltörni kívánkozó kacagását. Párja reggelente olyan, mint egy újszülött kiscica; főleg mikor szemeit résnyire nyitja a beáradó fényesség miatt, s ajkait egyből mosolyra húzza, ahogy az idősebb szintén még kissé kómás arcára néz.

“ Jó reggelt, gyönyörűm ” szólal meg viszonylag halkan, s rekedt hangon Taeyong, mire Ten gerincén végigfut a borzongás; imádja az idősebb mély, karcos hangját reggelente, egyszerre rázza ki tőle a hideg, s lesz hihetetlenül melege is. Nem igazán mond semmit a másiknak, csupán nyammogva hunyja vissza szemeit, s jobban ráfekszik az idősebbre, mire ő halkan felnevetve húzza teljesen magára az ébredező thait. Ten egyből Taeyong nyakába temeti arcát, hogy belélegezze bőrének imádott illatát; sokat agyalt rajta, hogy párjának illata mihez is hasonlítható, ám eddig nem jött rá, azonban arra jutott, hogy talán nincs is semmi más, melynek ilyen tökéletes aromája lenne. Orrából vigyorogva fújja ki közvetlen a puha felületre a forró levegőt, emiatt pedig Taeyong egész testén fut végig a libabőr, majd gyengéden simogatni kezdi Ten hátát, s oldalát. Az ő ajkainak is felfelé görbül a vége, hiszen a fiatalabb helyezkedésének köszönhetően egyre kevésbé fedi az amúgy ténylegesen nagyon puha paplanból.
“ Tudod, bébi, arra gondoltam, hogy a mai napot tölthetnénk együtt. Se család, se haverok, csak mi ketten. Mit szólsz hozzá? ”

“ Nekem nagyon tetszik ez az ötlet ” pillant fel az idősebb szemeibe Ten csillogó íriszekkel, mire Taeyong szíve nagyobbat dobban, hogy utána rendszerezetlenül kalapáljon mellkasának fogságában, próbálva onnan kiszabadulni, hogy fizikálisan is a fiatalabb birtokában lehessen. “ Elmehetnénk majd megnézni a naplementét a mezőn, aztán vihetnénk pokrócot, hogy utána a csillagokat is nézhessük! Viszont addig ötletem sincsen mit csinálhatnánk. ”

“ Nos, tudod, hogy nagyon jól el tudjuk magunkat foglalni ” húzza pimasz vigyorra ajkait Taeyong, s egy kacsintás kíséretében csúsztatja kezeit lejjebb a fiatalabb derekáról, hogy igazán formás hátsóját simogathassa csontos ujjaival, mire Tentől csupán egy igazán csúnya pillantást kap válaszul, miközben megcsapja a mellkasát is, ám egyikük sem tudja igazán komolyan venni a fiatalabb szúrós tekintetét. “ De akár összebújhatnánk csak, meg nézhetnénk valamilyen filmet is később. ”

“ És ehetnénk is valamit, mert kezdek nagyon éhes lenni ” simítja végig ujjait az idősebb állának éles vonalán, miközben alsó ajkába harapva pillant fel szemeibe, ahogy Taeyong ujjait folyamatosan a bőrén járatja, ezzel borzongásra késztetve őt megállás nélkül.

“ Téged bármikor szívesen felfallak ” kuncog fel rekedten Taeyong, miközben gyengéden belecsíp Ten oldalába, mire a thai csupán csak szemeit forgatva mosolyodik el, majd megpöcköli az idősebb orrát, aki felnevetve rázza meg fejét, így puha, selymes tapintású tincsei még jobban összekócolódnak. Amint abbahagyja a nevetést, s rendezi arcvonásait, közelebb öleli magához Tent, majd ajkai közül egy mély sóhajtást enged a szoba fényárban fürdő levegőjébe.
“ Szüleid nem fognak kiakadni, hogy itt töltöttem az estét? ”

“ Tudod nagyon jól, hogy a szüleim kedvelnek téged ” néz mélyen az idősebb szemeibe Ten, miközben mellkasán támasztja meg magát karjaival, s egy rövidebb puszit hagy szerelmének puha ajkain, majd elneveti magát. “ Szerintem amúgy azt is sejtik, hogy együtt vagyunk, mert mostanában feltűnően sokat kérdezgetnek rólad. ”

“ Oh, igen? ” kérdez vissza Taeyong meglepetten, mire a fekete hajú határozottan bólint egy apróbbat fejével, ajkairól pedig letörölhetetlen széles, boldog mosolya, ahogy tekintetük összeforr, ennek hatására pedig egyből átzuhan egy teljesen másik világba. Egyik kezét az idősebb arcára simítja, majd ajkait lassan illeszti húspárnáihoz, hogy most egy rendes, érzelmes csókban forrhassanak össze. Taeyong egyből viszonozza a csókot, miközben szorosan magához öleli a thai fiú karcsú derekát - mellyel az éjjel nem éppen bánt a leggyengédebben -, majd halványan a szájára mosolyog, hiszen minden egyes pillanat olyan eszméletlenül tökéletes, mikor együtt vannak.

“ Reggelizzünk akkor? ” piheg kissé Ten, amint elszakadnak egymástól, s az idősebb szemeibe pillant fel, kinek hasonlóan kicsit szaporább a légzése a kelleténél. Taeyong mosolyogva bólint, majd megvárja, míg Ten lemászik róla, s elkezd magára venni valamilyen ruhát, ő pedig csak akkor kezd el öltözködni, mikor a fiatalabb tökéletes testét teljesen elfedik a zavaró anyagok. Ten hitetlenül forgatja meg szemeit, mikor észleli, hogy a másik végigkövette öltözködésének minden egyes mozdulatát, majd kicsit megigazítja tincseit, amíg Taeyongra vár, hogy ő is elkészüljön.

Mielőtt elhagynák Ten szobájának biztonságot nyújtó falait, még egy gyors csókot váltanak, melybe mindketten belemosolyognak. Hiába sejti a thai fiú, hogy szülei tisztában vannak kapcsolatukkal, mégsem érzi úgy, hogy előttük kéne, illetve szabadna csókolózniuk. Mivel eddig egy ember sem tudott szerelmükről, el sem gondolkozott igazán azon, hogy hogyan viselkedjen egy olyan ember előtt, aki tisztában van viszonyukkal, ám lehet ideje lenne ezt kitalálni, hiszen Taeyong elmondta már Marknak.

Egymás mellett lépdelve indulnak meg az apró konyhába, mely egybe van nyitva a nappalival, így az emberek észre sem veszik, hogy a helyiség önmagában mennyire kicsi lenne. Ten szülei a nappaliban beszélgetnek, miközben valamilyen reggeli műsor megy háttérzajnak a tévében, mely egy világosbarna polcon helyezkedik el. A thai fiú mosolyogva húzza be maga után Taeyongot a konyhába, majd a hűtőben kezd valamilyen kész étel után kutakodni, ám ez nem éppen egy csendes művelet, így a kanapén társalgó páros kíváncsian fordul feléjük.

“ Jó reggelt, fiúk ” mosolyodik el Ten édesanyja, miközben belekortyol a kezében tartott bögrébe, melybe beédesített gyümölcsteát töltött, mikor felkelt. Taeyong illedelmesen köszönti a szülőket, majd alsó ajkába harapva, segítségkérően pillant az alacsonyabb felé, aki ismét elmerül a hűtőben, hátha talál valami ennivalót számukra. “ A tűzhelyen találtok rizskását. ”

“ Köszi, anya ” pillant a negyvenes éveiben járó nő irányába, kitől vonásai nagyját örökölte; édesanyjának is hosszú pillái, s szépen ívelő szemei vannak, illetve orruk is hasonlít egymásra. Ten szed maguknak enni, majd beízesíti a rizskását, utána pedig az étkező asztalnál foglalnak helyet, amíg elfogyasztják a reggelijüket. Miután végeztek vele, a kiürült tálakat a mosogatóba helyezik, majd utána ők is a nappaliban telepszenek le. Ten édesanyja mindenttudó pillantással méri végig a két fiút, akik szorosan egymás mellé ültek le a kanapéra, majd csendben mosolyogva iszogatja tovább teaját. A fiatalabb fiú lassan nyúl Taeyong kezéért, hogy ujjaikat összefűzhessék, s így nyújtson neki támaszt, az idősebb pedig egyből érti mit akar a másik, mire bíztató mosolyt küld felé. A szülők összenéznek egy pillanatra, s próbálják visszafogni a vigyorgást; már egy ideje sejtették, hogy több van a két fiú között, mint csak barátság, s mióta erre a pillanatra várnak, hogy egyetlen fiú gyermekük elmondja nekik az igazságot.
“ Taeyonggal egy pár vagyunk. ”

“ Örülünk nektek ” mondja édesapja, mire Ten kissé meghökken, hiszen nem erre számított - valójában nem is tudja, hogy mit várt reakcióként -, Taeyong azonban boldogan mosolyog az összezavarodott fiú mellett; ő mindig is tudta, hogy Ten szülei mennyire kedvesek és elfogadóak, ám most szinte a fellegekbe repült fel a megkönnyebbülés miatt, hogy mikor a thai fiúnál töltenek el időt nem kell megjátszani magukat. Taeyongnak nem kell sok a boldogsághoz, csupán szerethesse szabadon a számára mindent jelentő, angyali teremtést, ki mosolyogva bújik mellkasához, ahogy szüleivel beszélget vidáman.