Az erkélyajtónak hatalmas üveglapján halkan koppan egy nagyobb esőcsepp, mire Ten kíváncsian emeli fel fejét, hiszen a koppanó hangra azt hitte, szerelme jött át hozzá, hogy együtt tölthessék ezt az egyre viharosabbá váló éjjelt, de mivel nem az idősebb fiú érkezett meg, visszafordul az íróasztalára fektetett iPad felé, hogy folytassa, amit addig csinált; rajzoljon tovább. Egyik füléből lóg ki a fehér színű fülhallgatója, melyből egy lágy dallamú zene szól; még Taeyong mutatta neki kapcsolatuk elején, s azóta az egyik kedvenc zenéje és mindig ezt hallgatja, ha hiányzik neki az idősebb közelsége, hangja, illata, vagy éppen az érintése. Teljesen elmerül gondolataiban, ahogy a kijelzőhöz érinti a tollat, hogy befejezhesse alkotását, mikor ismét hall egy erőteljesebb kopogást az erkélyajtó üveglapján. Megszeppenten fordul a hang irányába, s a hirtelen jött félelme egy pillanat alatt válik semmisé, ahogy Taeyong alakját ismeri fel a sötétben. Leállítja a zenét, majd a kezében tartott eszközt az asztallapra helyezi, s egyből felkel, hogy beengedje szerelmét, aki a szakadó esőnek köszönhetően nem kicsit ázott el.

“ Jézusom, Taeyong, csurom vizes vagy! ” húzza be őt a szobába aggodalmasan Ten, mire az idősebb csak megrántja a vállait, erre azonban csupán rosszalló pillantást kap az alacsonyabb fiútól, aki mindenféle más megjegyzés nélkül kezdi el megszabadítani őt a vizes ruháitól, Taeyongnak pedig esze ágában sincsen ellenkezni; amint pólója a földön landol, kezeit Ten karcsú derekára fonja, s mellkasához húzva nyomja ajkait a fiatalabb mézédes, puha párnácskáihoz. Ten kissé meglepődik a hirtelen érkező csók miatt, ám nem rest viszonozni az idősebb ajkainak érzelmes táncát, s teljesen belefeledkezik az egyre szenvedélyesebbé váló keringőbe, miközben apró ujjaival a másik fedetlen mellkasán simít végig, érintésével felperzselve a finom tapintású bőrt. Teljesen egymáshoz simulnak, ahogy csókjukat egészen sokáig próbálják húzni, hiszen szinte már a függőséggel határos érzést vált ki belőlük a másik minden egyes érintése. Taeyong csontos ujjai a fiatalabb bő anyagú pólója alá siklanak, s gerince mentén simít végig, borzongásra késztetve Tent, aki készségesen simul közelebb szerelméhez, mire ő belemosolyog a csókba. “ Hogy-hogy átjöttél? ”

“ Hiányoztál, bébi ” suttogja Ten húspárnáira, mire a thai fiú szíve hevesebb ütemben kezd dobogni, s mintha ki akarna szakadni bordái fogságából, ahogy mellkasában szétárad a mérhetetlen boldogság. Karjait Taeyong nyaka körül fonja össze, s lábujjhegyre állva hagy maga után egy hosszabb puszit a puha párnákon, melyek tökéletesen passzolnak az ő ajkaihoz; mintha az ég is egymásnak teremtette volna minden egyes porcikájukat. Sokszor megbeszélték már ezt, hosszadalmas perceken keresztül kifejtve, hogy ők ketten mennyire tökéletesek egymásnak, mintha az életüket szimbolizáló kirakóból a másik lett volna a hiányzó darab.

“ Te is hiányoztál nekem ” mosolyodik el halványan Ten, miután óráknak tűnő perceken keresztül fürkészte Taeyong illegálisan tökéletes arcberendezését, állának karakteres vonalát, orrának édes ívét, szemei csillogását - mely csak akkor érzékelhető igazán, mikor a fiatalabbat nézi -, rózsaszín ajkait, s az egész képet, melyet helyes vonásai alkotnak. Imádja Taeyongot nézni, teljesen magába bolondította, s ez az állapot visszafordíthatatlan; olyan erős érzelmeket vált ki belőle az idősebb, mint eddigi életében soha senki, s miket ezután sem fog egyetlen ember sem, de neki nem is kell más, csak egyedül Taeyong szerelme és közelségére van szüksége az életében.

Ten mindig is szeretett tiszta fejjel, józanul cselekedni, s gondolkodni, ám amióta Taeyonggal egy párt alkotnak, s esténként átszöknek egymáshoz, másra sem vágyik, csak össze akar zavarodni teljesen, darabjaira akar hullani Taeyong érintései, csókjai nyomán, hogy együtt egy teljesen új formát vehessenek fel, mely csak akkor létezik, ha ketten vannak, teljesen elmerülve saját univerzumuknak varázslatos világában, ahol nem létezik szerelmükön kívül semmi más. Taeyong pedig mintha olvasna az őt fénylő szemekkel pásztázó gondolataiban; lassan simítja kezeit lejjebb a karcsú derékról, s Ten formás combjai alá nyúlva emeli karjai közé, hogy utána a sokat megélt matrac ülve húzhassa közel magához őt. A fekete tincseket birtokló fiú pedig egyből készségesen simul a másik testéhez, miközben tökéletesen megformált, telt alsó ajkába harap, ahogy mélyen Taeyong szemeibe néz, aki kezeivel folyamatosan simogatja őt ahol csak éri.

Szívük azonos gyors tempóban dobog, ahogy fedetlen mellkasuk összesimul, s ajkaik heves táncba kezdenek, s mintha minden lelassulna ennek ellenére; az esőcseppek tompán kopognak az üveglapon, a falon lógó órán pedig mintha csigalassúsággal forognának a mutatók. Ten ujjait végighúzza Taeyong állának markáns vonalán, ahogy csillogó szemekkel elemzi ki sokadjára is szerelmének helyes vonásait, mire az idősebb hirtelen változtat pozíciójukon, s fordítja maga alá Tent, mire a tökéletesen formált ajkak közül halk kuncogás szökik ki a szoba levegőjébe, mely szinte pillanatokon belül teljesen felforr, ahogy egymáshoz simulva vesznek el teljesen a másik elködösült, mégis vágytól csillogó íriszeiben. A fekete tincseket birtokló ujjai végigsiklanak Taeyong puha, mégis izmos hasfalán, mire az idősebbet egyszerre rázza ki a hideg, s gyullad szinte lángra az apró ujjaik érintésétől, amiknek tulajdonosa ajkait egészen halvány, pimasz vigyorra húzza, ahogy nadrágja mentén simít végig, majd rutinosan gombolja ki a fekete színű, szakadt farmert, ám ahelyett hogy elkezdené megszabadítani szerelmét a felesleges ruhadarabtól, ujjait bevezeti a fekete anyag alá, s gyengéden végigsimít szerelmének nemességén, mire Taeyong egész testében megfeszül, majd elvigyorodva hajol Ten édes ajkaira, s egészen vad csókba invitálja a puha párnácskákat, ahogy a fiatalabb lassan járatja kezét rajta.

“ Szeretlek Taeyong ” szólal meg halkan Ten, amint elszakad a világot jelentő ajkaktól, s nagyokat lélegezve pillant szerelmének igen közeli íriszeibe, amik a sötét szobán keresztül is szinte világítanak, ahogy az alatta fekvő fiún vezeti végig őket, szíve pedig mintha a torkában dobogna, s nem hall mást csupán, csak ketyegőjének heves ütemét, nem képes másra figyelni, csak a szerelmére, akin egyre kevesebb ruhadarab fedezhető fel - köszönhetően Taeyognak, aki minden alkalommal hatalmas lelkesedéssel szabadítja meg párját a felesleges ruhaneműitől, amiktől ilyenkor Ten nem igazán vesz könnyes búcsút.

“ Én is szeretlek ” suttogja rekedten az idősebb, Ten nyaka mellé fúrva arcát, s a felhevült bőrfelületet kezdi behinteni lágy, mégis valahogy követelőző, akaratos csókokkal, hiszen tudja; szerelmének nyaka a legérzékenyebb pontja, így különös figyelmet fordít a felület kényeztetésére, emiatt pedig a fiatalabb minden alkalommal gyönyörű hangokkal reagál szerelme érintéseire, Taeyong minden mozdulatára zenél a thai fiú teste, ezt pedig az idősebb imádja, s hülye lenne nem kihasználni, hogy Ten így reagál rá. Imádja a fiatalabb minden egyes porcikáját, melyeket számtalan alkalommal újra meg újra felfedez, hiszen megunhatatlan az a lágy dallam, melyet előcsalogat kedvenc hangszeréből.