Taeyong egy barátságos, otthonos kis kávézó előtt álldogál, miközben telefonját nyomkodva várja, hogy Mark megérkezzen. Tennel úgy beszélték, hogy egyedül mondja el a fiatalabbnak, hiszen ők ketten közelebb állnak egymáshoz, mint a thai fiú és Mark.  A szőke idegesen dobol lábával, ahogy barátját várja, miközben gondolatban próbálja megfogalmazni, hogy mit és hogyan is fog mondani pontosan a fekete tincsekkel rendelkezőnek. Nem kéne rögtön beledobni a mélyvízbe a másikat, ám túlságosan sokáig sem kellene húzni a dolgot. Vacilál, hogy mégis csak rögtön az elején mondja el, s rántsa le a ragtapaszt, vagy valamilyen hosszabb bevezetés után közölje Markkal, hogy Tennel már mióta együtt vannak.

“ Szia, Taeyong hyung! ” hallja meg Mark vidám hangját, mire egy őszinte mosolyt próbál ajkaira varázsolni, idegességét pedig legyűrni, ahogy rövid öleléssel köszöntik egymást. “ Ugye annyit azért nem késtem? ”

“ Dehogyis ” rázza meg fejét egyből Taeyong, majd belépnek a kávéző ajtaján, mire megszólal a jellegzetes csengőhang. Egyből a kasszához sétálnak, hogy kikérjenek maguknak egy-egy pohár kávét, majd az italokkal a birtokukban ülnek le egy szabad asztalhoz. Viszonylag csendben kezdik elfogyasztani a keserű, cukrozott nedűket; Mark várja, hogy az idősebb elmondja, hogy miért is akart vele találkozni, Taeyong pedig továbbra is gondolatait próbálja összeszedni.

“ És amúgy miért hívtál ma el? ” töri meg a csendet Mark, hiszen a kíváncsiság egyre jobban eluralkodik egész valóján, s kezd egyre türelmetlenebbé is válni, amiért Taeyong továbbra is némán hallgat, s a kávéját iszogatja, ezzel pedig húzva az időt, ám végül megembereli magát, s leteszi a kiürült poharat az asztalnak márvány mintázatú, szürkés árnyalatú lapjára. Mély levegőt vesz, ahogy ujjaival az üvegen dobol, majd mélyen a kíváncsi íriszekbe pillant.

“ El kell mondanom neked valami nagyon fontosat, de meg kell ígérned, hogy senki más nem fogja megtudni a srácok közül ” mondja komoly tekintettel Taeyong, mire Mark bólint egy apróbbat, jelezve; hogy nem szándékozott megosztani másokkal a szőke titkát. Izgatottan harap alsó ajkába, ahogy a kíváncsiságtól felcsillanó szemekkel fürkészi idősebb barátjának sötét színű íriszeit. “ Szóval.. Az igazság az az, hogy Tennel együtt vagyunk. ”

“ Úgy tudtam! ” vigyorodik el szélesen Mark, mire Taeyong kissé megkönnyebbül, hogy barátja jól fogadta a dolgot. “ Mindig is sejtettem, hogy van valami több köztetek és már vártam a pillanatot, hogy elmondd. ”

“ Ha sejtetted, akkor miért nem kérdeztél rá? ” vonja fel szépen ívelt szemöldökét a szőke, mire Mark megrántja a vállait, majd elfogyasztja a poharának maradék tartalmát.

“ Nem éreztem úgy, hogy közöm lenne hozzá ” válaszolja egyszerűen a fiatalabb, ahogy a kávé mellé adott cukros zacskóval kezd el szórakozni. “ Úgy voltam az egésszel, hogy nem erőltetem, nem nyaggatlak felesleges kérdésekkel, hogy kikényszerítsem míg nem állsz készen rá. De örülök, hogy most elmondtad nekem. Igazán sokat jelent, hogy megbízol bennem ennyire. És mi lesz veletek? ”

“ Fogalmam sincs ” sóhajt fel gondterhelten Taeyong, miközben alsó ajkát tökéletes, vakítóan fehér fogai börtönébe zárja. “ Nem akarjuk elmondani a többieknek, mert nem szeretnénk, hogy balhé legyen ebből az egészből, de nem tudom, hogy már mennyi ideig bírom magamban tartani ezt. ”

“ Ha nem akarjátok elmondani a többieknek, nekem miért mondtad el? ” kérdezi kissé értetlenül Mark, ahogy kicsikét megrázza fejét is, s közben tovább szórakozik a zacskó cukorral.

“ Mert te vagy a legjobb barátom ” válaszolja egyszerűen Taeyong, mire a fiatalabb meghatottan mosolyodik el, hiszen barátja szavai hihetetlenül jól esnek neki; mégha szavak nélkül is tudta, hogy így van. “ És szükségem van valakire, aki fejben helyretesz, ha kiakadok emiatt a kibaszott titkolózás miatt. ”

“ Tudod, hogy egyszer úgyis ki fog derülni minden ” mondja Mark egy kisebb hallgatás után, mélyen Taeyong szemeibe pillantva, aki aprót biccent fejével. “ Vagy a többiek jönnek rá maguktól, hiszen azért vannak olyan dolgaitok Ten hyunggal, amik elég egyértelműek, vagy pedig ti fogjátok elmondani egy olyan beszélgetés közben, mint a múltkori. ”

“ Tisztában vagyok ezzel ” dobol ujjaival az asztal márványlapján, ahogy tartja a szemkontaktust legjobb barátjával. “ De amíg lehet titokban fogjuk tartani. Nem akarom, hogy Tennek bármi bántódása essen emiatt az egész miatt. ”

“ Ne aggódj, Tyong ” ül ki bíztató mosoly Mark ajkaira, ahogy barátja karjára szorít szavai megerősítéseképpen. “ Segítek nektek mindenképpen és nem hagyom, hogy nektek bármi hátrányotok legyen belőle, ha kiderül a kapcsolatotok. Megoldjuk majd valahogy. ”

“ Köszönöm, Markie ” mosolyodik el Taeyong is megkönnyebbülten, s úgy érzi, mintha egy mázsás súlyt emelt volna le vállairól, mintha egy már rozsdásodó láncot, mely szabad szellemét a földhöz szíjjazza leoldotta volna magáról, s barátja támogatásának köszönhetően kicsit pozitívabban áll a dolgokhoz, hiszen tudja; ha le is buknak Tennel, Mark mellettük lesz, s támogatja majd őket, ha a többiek ellenük is fordulnak. Jó érzéssel tölti el Taeyongot, hogy egy olyan barátot tudhat maga mellett, mint a fiatalabb, kanadai származású fiú, aki az egyik legodaadóbb, segítőkészebb ember, akihez eddigi élete során szerencséje volt, s nem tudja mivel érdemelte ki Mark barátságát, s Ten szerelmét, mikor mindketten többet, illetve jobbat érdemelnének nála, ám önző módon ő mégis közel akarja tartani magához a két fiút, hiszen tudja; szüksége van rájuk ahhoz, hogy jól legyen, s kiegyensúlyozott életet élhessen, boldogan, ahol szeretve van, s ahol ő is feltétel nélkül, szabadon szerethet.