Taeyong unottan fetreng hatalmas ágyának puha matracán - teljesen egyedül -, ahogy a sötétítőn keresztül besütnek rá a Nap utolsó sugarai, melyek gyengéden cirógatják puha arcbőrét, ám sokkal inkább vágyik szerelmének érintéseire, ki olyan életében, mint a fénylő égitest, mely jelenleg is melegen becézgeti hibátlan orcáját. Telefonját mellkasára fekteti, ahogyan a plafonra szegezi tekintetét, s fogai börtönébe zárja alsó húspárnáját, ahogyan ujjaival a készülék fekete hátlapján dobol, ám emiatt is csak Ten közelségére vágyik, hogy kezeivel sokadjára is felfedezhesse a thai fiú testét, esetlegesen új dolgokat keresve rajta, hiába ismeri már jobban, mint bármit ezen a világon.

Tudja azonban, hogy szerelme most nem igazán tud beosonni szobájának rejtekébe, hiszen szülei és pár közeli rokon a házban tartózkodik, s inkább mellőzné a feleslegesen feltett kérdéseket tőlük, melyekre őszintén úgy sem válaszolhatna, viszont ennek ellenére is vágyik arra, hogy mellette legyen ebben a pillanatban is a fiatalabb fiú. Hosszas perceken keresztül agyal azon, hogyan is tudná megoldani a találkozást, míg azonban a Nap az égen van, ezt nem tudja megvalósítani. Szüleivel már órákkal ezelőtt közölte, hogy fáradt, tehát nem tud részt venni ezen a kis családi összejövetelen, ám ha most szökne ki, észrevennék, hogy elhagyta a házat, szóval a napnyugtát mindenképpen muszáj megvárnia, hogy utána szinte rohanva mehessen szerelmének otthonába. Gyors üzenetet küld Ten számára, hogy tudjon érkezéséről és ne érje őt váratlanul, ha ablaka alatt random megjelenik.

Az idő pedig múlik, Taeyong mégis úgy érzi, mintha a percmutatók kínzó lassúsággal fordulnának körbe az óralapon, melyet feszültten fürkészik már mióta elküldte Ten számára az üzenetet. A szoba egyre jobban sötétbe borul, ahogy a Nap sem süt már be a redőny résein keresztül, így hamar összeszedi azt a kevés holmit, melyet magával visz a thai fiúhoz, majd próbál halkan távozni a helyiségből, hogy nyugovóra tért szüleit ne ébressze fel, s minden gond nélkül hagyhassa el a házat. Cipőjébe gyorsan bújtatja lábait, majd maga utána bezárja az ajtót, amint átlépi a küszöböt. Egész valóját átjárja a kellemes nyári szellő, simogatása besiklik bő, fehér pólója alá, mire egy pillanatra lehunyja szemeit, ajkaira pedig széles mosoly szökik a tudattól, hogy kevesebb mint negyed óra múlva elveszhet a Tennel közös világukban.

Lábait gyorsan pakolgatja egymás elé, ahogy a kopottas járdán halad előre szerelmének irányába. Szinte már fut, hiszen minél hamarabb vele akar lenni, csókolni édes ajkait, magához ölelni karcsú alakját, gyönyörű dallamokat előcsalogatni belőle. Egészen hamar megérkezik az otthonos családi házhoz, majd egyből Ten ablakához megy. Telefonját magához veszi, s küld egy üzenetet a szobában tartózkodó fiúnak, aki egyetlen szempillantás alatt lépked ki a helyiséghez tartozó erkélyre, s a korlátra támaszkodva pillant le Taeyongra.

“ Szia szépfiú ” mosolyodik el Taeyong, mire Ten csupán szemeit forgatja meg, ahogy viccelődő barátjának alakját méri végig. “ Felmehetek? ”

“ Tudod a járást ” válaszolja Ten egyszerűen, mire Taeyong nem várva tovább indul meg, s a falra erősített bordázaton kezd felfelé mászni, ám kissé megcsúszik, így az erkélyen álldogáló fiú rémülten pillant irányába, s aggódva harap bele alsó ajkába, ám Taeyong egyetlen karcolás nélkül jut fel hozzá, hogy egyből szoros ölelésbe húzhassa. Ten készségesen simul a nála magasabb izmos mellkasához, s nyaka körül fonja össze karjait. A szőke teljesen magához húzza törékeny alakját, s homlokát az övének dönti, ahogy mélyen szemeibe pillant, majd ajkaikat lassan illeszti össze.

Gyengéd csókban forrnak össze, ahogyan teljesen egymáshoz simulnak, Ten pedig ujjait felfuttatja a szőke hajrengetegbe, hiszen tudja szerelme mennyire szereti, ha tincseivel játszadozik, Taeyong pedig apró mozdulatokkal cirógatja vékony derekát, majd belemosolyogva a csókba kapja fel ölébe, ahogy combjai alá nyúl. A fekete hajú belekuncog a csókba, ám hagyja, hogy Taeyong bevigye az erkélyről a szobájába, majd eldöntse egyből az ágyon. Felszusszantva húzódik el tőle végül, mikor elfogy a levegő tüdejéből, majd mosolyogva pillant az idősebb szemeibe.

“ Hiányoztál, Taeyongie hyung ” simítja kezeit arcára, s hüvelykujjával gyengéden kezdi cirógatni a puha felületet, ahogy teljesen elmerül szerelmének majdnem hogy teljesen fekete íriszeiben, s a bennük lakozó univerzumban, melyben igazán otthon érzi magát.

“ Te is nekem, bébi ” simul mosolyogva Ten érintéseibe, ahogyan egyik kezét lesimítja az alatta fekvő fiú csípőjére, majd elkezdi feljebb gyűrni a pólója anyagát, ez pedig a fiatalabbnak egyáltalán nincs ellenére, hiszen vágyik arra, hogy Taeyong bejárja csontos ujjaival minden porcikáját. A szőke pedig nem rest teljesíteni a másik vágyait, kezével egyből mellkasát kezdi simogatni, miközben arcával a nyakához férkőzik, hogy gyengéd csókokkal becézgethesse az egyre jobban felhevülő bőrt, mire Ten ajkai közül egészen halk sóhajtások szöknek ki a szoba sötétbe borult terébe - az egyetlen fényforrást csupán az íróasztalon égvehagyott lámpa nyújtja, ám ez pont elég számukra; nem szükséges látniuk egymást, mivel teljesen kiismerték a másik minden pontját, reakcióját.

Ten megremegő ajkakkal billenti hátra a fejét, mikor Taeyong gyengéden ráharap nyakának puha húsára, mire az idősebb elégedetten elvigyorodva simul jobban testéhez, hogy egyetlen hajszál se férjen be közéjük. Szívük azonos tempóban dobog, ahogy egymás szemeibe néznek, s olyan, mintha körülöttük a kellemesen meleg nyári éjszakának levegője szinte felforrna. Taeyong kissé hátrébb húzódik, hogy bő pólójától minél hamarabb megszabadulhasson, miközben Ten is hasonlóan cselekszik. Az anyag susogása hallatszik halkan, miközben teljesen egymáshoz simulnak ismét, bőrük pedig égni kezd a másik közelségétől, s újra egy szenvedély csókban forrnak össze. A thai fiú Taeyong nyaka köré kulcsolja karjait, majd ajkaik érzelmes keringője közben hátára simítja ujjait, s ahogy az idősebb kissé lejjebb nyomja csípőjét - ezzel pedig jobban a matracba préselve Tent -, körmeit akaratlanul mélyeszti a puha húsba, mire a szőke felszisszenve szakad el a másik mézédes ajkaitól. Forró lélegzetük összekeveredik, ahogy lihegve fürkészik egymás vágytól csillogó íriszeit, miközben gyengéden cirógatják a másik bőrét, ahol csak érik. Ten apró mozdulatokkal köröz a friss karmolásnyomokon, melyek nem túl szembetűnőek és mélyek, de tekintettel arra, hogy Taeyongnak milyen érzékeny bőre van, hosszadalmas időbe fog telni, mire rendesen begyógyulnak a kicsiny sebek. Ám ezt az idősebb sem igazán bánja, hiszen e cselekedettől csak jobban elveszti az eszét, s többet akar az alatta elterülő fiatalabból.

Mellkasán futtatja végig ujjait, ügyelve arra, hogy bordáin zongorázva csalhassa elő a kedvenc dallamait, majd puha, mégis izmos hasára tér át, mire Ten szíve sokkal gyorsabb dobogásba kezd, főleg mikor a csontos ujjak nadrágja mentén siklanak végig. Élesebben szívja be a levegőt, ez pedig elégedett mosolyt ültet Taeyong tökéletes, kissé szétharapdált ajkaira, majd nem sokkal ezután a melegítőnadrág szélébe akasztja ujjait, hogy minél hamarabb megszabadíthassa a felesleges ruhadarabtól. Szemeit lassan vezeti végig a félhomályon keresztül a törékeny alakon, szíve pedig minden pillanatban gyorsabb ütemben kalapál, hiszen hiába ismeri Tennek minden egyes pontját, számtalan alkalom után is úgy érzi, hogy mindig újra fel tudja fedezni. Taeyong mintha egy zenész lenne, s minden alkalommal újabb szólamokat csal elő becses hangszeréből, mely csakis neki szólal meg, csak ő képes ezeket a gyönyörű hangokat kiváltani belőle.

“ Taeyong, érints már meg ” simítja végig kezeit Ten a felette támaszkodó fiú bordázatán, majd derekára csúsztatja tenyereit, ahogy jobban magához húzza az izmos testet, hogy még közelebb lehessenek egymáshoz - már ha az egyáltalán lehetséges. Taeyong ajkaira széles vigyor kúszik, ahogy szerelme elködösült szemeibe pillant, mire utolsó ruhadarabjától is megszabadítja a fiatalabbat, az idő pedig mintha lelassulna, mikor Taeyong ujjai végigsiklanak Ten minden egyes porcikáján, hogy ő készségesen simuljon szerelme érintéseibe.