A reggeli órák túlságosan hamar érkeznek el, s a két fiatalnak muszáj lenne elbúcsúzni, ám túlságosan élvezik, ahogy ölelésük közben fedetlen bőrük teljesen összesimul. Határozottan ez a legjobb érzés, hiszen ilyenkor ténylegesen semmi sem állhat közéjük, s megszűnik számukra a külvilág, elveszhetnek teljesen saját univerzumukban, ahol minden igazán tökéletes, ahol csak ők léteznek.

“ Ne menj haza ” szólal meg kissé rekedtes orgánummal Taeyong, ahogyan felsőtestével Ten felé hajol, miközben felé eső kezével a fekete hajú oldalát cirógatja apró mozdulatokkal, s cselekedeteinek és hangszínének köszönhetően teljesen kirázza a hideg a matracon kiterült fiút, ahogy szerelme íriszeit vizslatja, majd ajkait szelíd mosolyra húzza. “ Maradj még itt velem, kérlek. ”

“ Tudod, hogy nem lehet ” ingatja lassan a fejét a fiatalabb fiú, miközben ujjait Taeyong arcbőrére simítja, s apró köröket kezd írni a puha felületre, a szőke pedig készségesen simul bele szerelme érintéseibe, kiélvezve az időt, ameddig még mellette van, s nem kapkodja magára vissza a ruháit, majd hagyja el a hálószobát, melynek levegője szinte forrt közösen eltöltött óráik alatt. “ És azt is tudod, hogy szívem szerint maradnék még nagyon sokáig, de haza kell mennem. ”

“ Tudom, bébi ” biggyeszti le ajkait Taeyong, alsó húspárnái kissé sebesek, hiszen nem csak ő, hanem szerelme is elég rendesen kínozza, mikor lehetősége van rá, ám ezt cseppet sem bánja, hiába tudja, hogy túl nagy, szembetűnő nyomokat nem szabad hagyniuk együttléteik során, mert a végén még lebuknak barátaik előtt. “ De még maradhatnál akkor is. ”

“ Nem most azonnal terveztem elmenni ” forgatja meg szemeit Ten, mire Taeyong ajkaira pimasz mosoly ül, s amint a thai fiú realizálja, hogy mennyire kétértelműen fogalmazott, halvány pírba burkolózó arccal csapkodja meg párja vállát. Taeyong azonban ahelyett, hogy magába nézne, s megrémülne a gyilkos szemekkel pásztázó thai fiútól, inkább csak hangos nevetésben tör ki, ahogy lefogja a másik kezét, hogy esélye se legyen ismét megütni őt. “ Ez még mindig rohadtul igazságtalan. ”

“ Mármint? Máskor nem szokott gond lenni, ha lefogom a kezedet ” forgatja meg szemeit Taeyong, miközben összekulcsolja ujjaikat, Ten pedig inkább le se reagálja már azt, hogy párjának milyen perverz fantáziája van, hiszen megszokta már, s ezekkel a megszólalásaival együtt szeretett teljesen belé - s olyan, mintha minden egyes pillanattal csak mélyülnének érzelmei felé, mintha a szerelmüket szimbolizáló rózsa egyre jobban bontogatná vérvörös színű szirmait.

Többet nem is igazán beszélnek, hiszen a csend néha többet mond a szavaknál, s ők kifejezetten élvezik, hogy a nyugodt némaság telepedik rájuk, ahogy mosolyogva vesznek el teljesen egymás lélektükreiben, a saját kis világukban, majd pillanatok múlva már egy érzelmekkel túlfűtött csókban forrnak össze. Ten szabad kezével a szőke hajrengetegbe simít, s a kócos tincseket kezdi el piszkálni, miközben mellkasával a másikéhoz simul, mire Taeyong belemosolyog ajkaik szenvedélyes keringőjébe, melynek legszívesebben sosem vetnének véget, ám a levegőhiány miatt kénytelenek így tenni. Nagyokat lélegezve szakadnak el egymástól, majd Taeyong homlokát Tenéhez dönti, s úgy néz mélyen szemeibe, mire a fiatalabb fiú szíve nagyobbat dobban; imádja, hogy csupán a tekintetével képes pulzusát magasabbra pumpálni. Alsó ajkába harap, ahogy a szemkontaktust egy pillanatra sem szakítja meg, ahogyan ujjaira tekergeti fel a kócos, szőke tincseket, miközben kiélvezi, hogy Taeyong gyengéden cirógatja oldalát, mellkasát, hasát és ahol éri.

“ Indulnom kéne ” rondít bele a pillanatba Ten, mire az idősebb elhúzza ajkait, hiszen egyáltalán nem akarja elengedni maga mellől a szerelmét, legszívesebben pedig folyton csak vele lenne, s csókolgatná, illetve simogatná a thai fiú tökéletes porcikáit, hogy éreztesse vele mennyire oda van érte, mennyire elképesztően különlegesnek találja, mennyire gyönyörű számára.

“ Akkor sem akarlak hazaengedni ” jelenti ki Taeyong duzzogva, mire Ten halkan felnevet, hiszen párja ilyenkor mindig olyan gyerekesen viselkedik; nem is érti, hogy annak ellenére, hogy miket szoktak csinálni, Taeyong mennyire rohadtul egy aranyos teremtés. “ Elbújtatlak az ágyamban mindenki elől és kisajátítalak. ”

“ Tudod, hogy nekem nem lenne ellenemre ” simogatja gyengéd mozdulatokkal szerelmének érzékeny, világos bőrét, miközben szelíd mosollyal ajkain vizslatja Taeyong tökéletes képet alkotó vonásait.

“ Éjjel-nappal puszilgathatnálak ” húzza végig Ten oldalán csontos ujjait, hogy bordáin végigsimítva késztesse borzongásra a törékeny testet, mely szinte zenél Taeyong érintéseire, ezt pedig a szőke élvezettel használja ki; imádja, hogy olyan dallamokat csalhat elő a fiatalabból, melyeket csak ő ismer, csak ő tud megalkotni, s ez pedig hihetetlenül boldoggá teszi. Ten pedig szinte teljesen reflexszerűen, megszokásból cselekedve simul a csontos ujjak tapintásába, ahogy íriszeit nem tudja elszakítani Taeyong helyes, földöntúlian tökéletes vonásairól.

“ Imádom a puszijaidat ” kuncog fel halkan a fekete tincsekkel megáldott fiú, mire Taeyong egy pillanatot sem várva tovább kezdi el aprócska csókokkal behinteni a puha, hibátlan arcfelületet, Ten pedig csak mosolyogva csukja le szemeit, s úgy élvezi ki szerelme ajkainak gyengéd kényeztetéset. Ám sokáig nem élvezhetik ezt a nyugalmat, mely rájuk telepedett, hiszen a szoba előtti folyosón léptek zaja üti meg füleiket, mire kénytelenek ténylegesen a búcsúzkodás perceibe átlépni.

Taeyong hátrébb húzódik, hogy Ten fel tudjon ülni, majd összeszedni az ágy mellé leejtett ruháit, amiket egyből visszakapkod magára, az idősebb pedig úgy követi végig tekintetével ezt a jelenetet, mintha szemei ki akarnának esni a helyükről. Ten pedig mivel szerelme tekintetét magán érzi - hiába van zavarban emiatt -, lassabban kezdi el felvenni magára ruhadarabjait, mire Taeyong pulzusa az egekbe szökik fel, s kissé hitetlenkedve pillant az alacsonyabb fiúra. Ten az ágy szélén telepszik le, s Taeyong mellkasának dől elkényelmesedve, hiába kéne indulnia már, ám az idősebb ahelyett, hogy elengedné, derekára fonja szorosan karjait, arcát pedig a thai nyakához fúrja, s lágy csókokkal kezdi becézgetni a puha bőrfelületet, melyen egyetlen árulkodó szívásfolt sem fedezhető fel. Ten szembefordul a szőke fiúval, majd kezei közé fogja az arcát, hogy egy lágy csókban forrhassanak össze, mielőtt elindul, hiszen nem tudják, hogy következő éjjel lesz-e alkalmuk találkozni, hiába nincsen megbeszélve a többiekkel semmilyen program, ennek ellenére bármi közbe jöhet, ami meggátolja, hogy együtt tölthessék a hajnalba forduló órákat.

Csókjuknak lassan vetnek véget, utána pedig még pár hosszabbra nyújtott puszival ajándékozzák meg a másikat, azonban percekkel később Ten felkel az ágy széléről, hogy a helyiséget elhagyva jusson el gyorsan az előszobába, ahol aztán cipőjét magára kapja, majd a házat is elhagyhassa. Az ajtóból még hátrafordul az ágyon üldögélő fiú felé, kit csak az ágyékán megpihenő fehér takaró rejt el szemei elől, majd egy mosoly kíseréteben hagyja el a hálót, s próbál úgy kijutni a házból, hogy ne fusson össze Taeyong szüleivel.