december 2.

Kata minden évben december 24-én a délelőttöt a városligeti műjégpályán tölti. Ilyenkor mindig rengetegen vannak itt kint, ennek ellenére nincs jobb, mint a korcsolyázók tömegében elveszni, vagy fogócskázni a barátaiddal, miközben a hangszórókból karácsonyi számok dübörögnek. Aztán lejönni a jégről és forrócsokit vagy forralt bort kortyolgatva melegíteni a kezeidet, miközben a hozzád legközelebb állók vesznek körül és beszélgettek.

Most viszont a lány egyedül volt ott, tetőtől talpig melegen felöltözve és a zárt kapukat figyelte, amire egy papírt ragasztottak ki, rajta a szöveggel: ,,A járványhelyzetre való tekintettel a jégpálya zárva tart". Kata tudta, hogy ez lesz, mégis eljött, táskájában kedvenc bőr műkorcsolyájával. Az arcán lévő maszk alatt a szája lefelé görbült, miközben megfordult, hogy a metróállomás felé vegye az útját. Nem tudta, hogy miért is indult el otthonról és jött ide, de képtelen volt tétlenül csak ülni egy fotelban és olvasni vagy filmezni, muszáj volt elindulnia, a korcsolya pedig csak úgy a kezébe került és elhozta.

Jó, rendben, nem így történt. Kata fejében megfordult, hogy belopódzik a kijáratnál lévő kapun keresztül, de amikor odasétált, akkor látta, hogy a jég nincs karbantartva, ha be is menne, akkor se tudna korizni. Erre nem gondolt, bár egyáltalán nem volt abban sem biztos, hogy lenne bátorsága bemenni egyedül. Mindenesetre ez már mind nem számít.

Éppen átszállni készült a metróról a hazafelé tartó buszára, amikor bejövő hívást jelzett a telefonja. Máté hívta, az egyik legjobb barátja.

- Szia!

- Hali, van kedved átjönni? - kérdezte egyből a lényegre térve a fiú. Gyakran jártak át egymáshoz, így ebben semmi különleges nem volt. Máté valószínűleg tudta, hogy a lány egyedül lesz. Így Karácsonykor mindig ő szokott ragaszkodni ahhoz, hogy menjenek korcsolyázni, így valószínűleg az egész baráti társasága tudta, hogy most egyedül van.

- Persze, egy fél óra és ott vagyok - felelte, majd amikor lerakták a telefont, egy másik busz felé vette az irányt, hogy arra felszállva a fiú házához menjen. A járművön zenékkel próbálta elterelni a gondolatait a jégpályáról, amikor pedig leszállt, a hó szállingózni kezdett, ami segített neki ebben. Imádta a havazást, és bár amint a földhöz ért, minden pehely elolvadt, őt mosolygásra késztette és az ég felé fordítva az arcát levette a maszkot, hogy a száját kinyitva a nyelvére essenek a hópelyhek.

Amikor Mátéék házához ért, és becsöngetett, a fiú hamar ajtót nyitott és széles mosollyal köszöntötte a lányt, aki éppen a maszkját vette le. Egy ölelés és két puszi után Kata beljebb ment, levette a cipőjét és a kabátját, és a jó illatokat árasztó konyha felé ment, hogy üdvözölje Máté anyukáját és az étkezőasztalnál ülő, recepteket olvasó lánynak is köszönt, aki a srác húga volt.

Mikor éppen indult volna a nappaliba, ahol általában szoktak beszélgetni, Máté megállította őt és a vendégszoba felé terelte, nem válaszolva Kata kérdéseire. Amikor viszont benyitott az említett szobába, Kata szájára egy széles vigyor futott, amikor meglátta a bent tartózkodókat. Panni, Tibi, Eszti, mindenki itt volt. Első meglepetésében észre sem vette, de amikor mindenkinek adott egy-egy puszit, feltűnt neki, hogy a szoba teljesen át van rendezve. Pontosabban: szinte ki van ürítve. Csak pár bútor foglalt helyet a szoba egyik felében: néhány puff, illetve szék és egy kis dohányzóasztal, amin egy kancsó gőzölgő forralt bor foglalt helyet egy kisebb hangszóró mellett.

- Hű - ez volt az első, amit Kata reagált a meglepetésekre és a változásokra, amiket még mindig nem tudott mire vélni.

- Láttam, hogy nálad volt a korcsolya, de remélem ez is megteszi - intett a kezével a szoba közepe felé Máté.

- Mármint mi? - kérdezte Kata és a szemöldökét ráncolva nézett a többiekre, amíg Tibi be nem mutatta, hogy mire gondolt. Eddig a lány mellett állt, de most elindult futólépésben, majd körülbelül a szoba közepénél a zokniján kezdett csúszni, amivel majdnem eljutott a másik falig is. Amikor Katának leesett a szituáció, hogy most a padló lesz a jégpálya, hangosan kezdett nevetni, majd még egyszer megölelte Mátét, és megköszönte mindenkinek, hogy gondoltak rá. Nagyon jól esett neki, hogy a barátai egy magán "jégpályát" hoztak létre miatta.

- A borból van lehetőség utántöltésre, a konyhában van. Csak szólni kell Máté anyukájának - mondta Eszti is, aki éppen kitöltött két pohárba és az egyiket Kata felé nyújotta, aki el is fogadta - Boldog Karácsonyt!

- Boldog Karácsonyt! - felelte Kata, aki úgy érezte, ez élete egyik legkellemesebb Karácsonyának Ígérkezik, a körülmények ellenére is.

__________________

Remélem tetszett ez a kis történet, úgy tervezem lesz még pár ilyen a december folyamán, mindegyik 1000 szószám alatt, mert nekem is arra van időm, illetve így akkor senki sem marad majd le, akinek szintén nincs sok szabad ideje. 

Remélem azt is, hogy a helyzetek ellenére mindenki a legtöbbet próbálja majd meg kihozni az ünnepekből, mert ne hagyjuk már, hogy egy vírus, ami a magasságát nanométerekben méri (#bioszfakt) ne csak az évünket, hanem a Karácsonyt is tönkre tegye! 

Ennyit a történetről, most pedig hoztam egy mai újdonságot, aminek bár a Karácsonyhoz nincs köze, de meg akartam osztani, mert már hetek óta erre vártam. (imádom amúgy ezt az összefoglalót megkapni)

Ez pedig a spotifyos éves összefoglalóm!!

Itt összevágtam két képbe, hogy ne foglaljon sok helyet annak, akit ez annyira nem érdekel. (azért amúgy mondhatom elég "változatos" ezzel a sok One Direction számmal, meg előadóval. Ha látnátok a listát, amit összeállított... (pedig eskü szoktam mást is hallgatniXD))

Amúgy funfact: A lány tesóimmal fogadtunk, hogy az évben melyikünk hallgatott többet zenét, mert mindannyian azt gondoltuk, hogy saját magunk volt az. Én második helyezett lettem a háromból, a nővérem konkrétan 20 000 percet vert rám, ami nagyon sok. Ezen kívül kiszámoltam, hogy az évnek így hány százalékában hallgattunk zenét, az eredmény nálam 7,25% nála pedig 10%. Ami azt jelenti, hogy én átlagosan napi kb. 104 percet, ő pedig kb. 144 percet hallgatott zenét. Az nagyon sok szerintem. (A húgunkét nem számoltuk ki, mert éppen akkor órája volt, de majd kiszámoljuk az övét is)

Ti mennyit hallgattatok zenét, és van amin esetleg meglepődtetek az összesítésben? (kérdezem azoktól, akik szintén Spotifyt használnak zenehallgatáshoz)

Legyen szép estétek, és jövök holnap!