december 12.

Mivel közeledünk a karácsony felé, egészen pontosan félúton vagyunk, úgy döntöttem, hogy itt az ideje egy ilyen fejezetnek is, egyrészt, hogy magamon, másrészt, hogy egymáson segíthessünk. 

Felteszem mindenkinek vannak aggodalmai/félelmei az ünneppel kapcsolatban, főleg, hogy ez most egy nem megszokott módon fog zajlani. Arra gondoltam, hogy aki szeretné, itt megoszthatja azt ami nyomja a szívét/lelkét.

Én például kifejezetten félek attól, hogy a nővérem mindenben ellent akar mondani majd a bátyámnak, és ezzel az egész varázst meg fogják majd törni. Ők nagyon régóta vannak konfliktusban, leginkább azért, mert a nővérem mindenben túl akarja szárnyalni a bátyámat, amivel a ő nem foglalkozik. Viszont mióta neki van barátnője, azóta ez mégjobban elharapódzott, arról nem is beszélve, hogy egy sokkal megbecsültebb szakra jelentkezett és vették fel egyetemen, mint a nővérem. Ennek a hátterében nem az áll, hogy ő nem lenne elég okos, egyszerűen csak amivel foglalkozni szeretne, az nem megbecsült. Ő legalább olyan okos, ha nem okosabb, mint a bátyám, csak kicsit szerintem önértékelési zavara van, és ahhoz, hogy elhiggye, hogy elég értékes ember, ahhoz le kell győznie a bátyámat. Ez egy nagyon nem egészséges versenyzés. Én pedig mind a kettőjüket szeretem és szeretek velük lenni, csak bár tudnám, hogy lehetne elérni azt, hogy a nővérem is oldódjon a bátyám közelében.

Egy másik félelmem, hogy a családot majd szinte könyörögve kell majd kérni, hogy jöjjenek enni a karácsonyi ebédkor. Most nem lesznek itthon a nagyszülők, hogy ezzel jelezzék, hogy a földszinten már készülődik valami. Nem, most egy gombnyomásra fognak majd megjelenni, és attól félek, hogy mindenki csak akkor fog leülni az asztalhoz, amikor már meg van terítve és kihűlt az asztalon a kaja, és majd akkor hívjuk fel a nagyszüleinket. Ezzel teljesen el lesz veszve az az izgalom, ami a karácsonyi ebéd előtt szokott lenni, nem tudom tudjátok-e mire gondolok.

Ezeken kívül félek attól is, hogy a húgom, ahogy általában amikor sokan vagyunk itthon, úgy most is majd úgy ül mellettünk, hogy a telefonjába bújik. Vagy egész nap fent lesz a szobájában, hogy sorozatot, vagy videókat nézzen és ránk se hederít majd. Félek, hogy bár testileg velünk lesz, szellemileg és lelkileg nem. Pont úgy nem, ahogy a legjobban számítana.

És végül félek attól is, hogy anyának majd dolgoznia kell az ünnepek alatt. Bár most elvileg úgy oldották meg, hogy nem ügyel 23-tól 26-ig, csak majd január elsején, de itt bármikor kieshet egy orvos, ha elkapja a fertőzést, így konkrétan semmi sem biztos. Ráadásul egy ügyelet a koronavírusos osztályon rendesen kifárasztja, hogy még másnap is elég kimerült.

Azt hiszem ezek a legsúlyosabb félelmeim az ünnepekkel kapcsolatban. Egyébként tudom magamról, hogy könnyen túlbonyolítom a dolgokat, szóval valószínűleg egyik sem olyan súlyos, amilyennek én látom. Sajnos az, hogy ez felismerem, az különösebben nem nyugtat meg, de az, hogy megfogalmazom mindig segít egy kicsit.

Ma amúgy elég lehangoló napom volt, mert délelőtt óta rövidebb szünetekkel fáj a fejem és nagyon könnyen felidegesítem magam. Például pont az előbb törtem össze a telefonomnak az üveg hátlapját, amin nem volt tok, mert olyan szép. Hát... már nem olyan szép, úgyhogy kevésbé fog fájni rárakni a tokot.

Nektek milyen napotok volt? És nektek is vannak ilyen, vagy hasonló félelmeitek a karácsony kapcsán?