Kiderült, hogy Yuan Zong-nak több szabadideje van.

Ez a fajta idő nem azt tükrözte, hogy mennyi szabadsága van valakinek egy nap, hanem sokkal inkább azt, hogy ha valaki nagyon akarja, akkor annak lesz szabadideje. Xia Yao-nak még, ha nem is volt dolga napközben, akkor is az asztalánál kellett ülnie délután 5-ig. Ellenben Yuan Zong, aki akármennyire is volt elfoglalt, amint végzett az ügyeivel, egyből arra koncentrálhatott, hogy a rendőrőrség előtt üljön és Xia Yao-ra várjon.

Xia Yao három mentálisan nagyon megterhelő napot kellet végigszenvednie.

Három egymást követő napon át Xia Yao-nak ellen kellett állnia Yuan Zong szikrázó tekintetének, ami kisebb idegösszeomlást okozott neki.

Ha más akarta ránézni, Xia Yao hagyta nekik, szemet hunyt felettük. De Yuan Zong szeme olyan volt, mint egy tüske, még ha nem is nézett szándékosan bele, akkor is tűszúrásként érezte a bőrén, ami nem volt kimondottan kellemes érzés.

Ezért, a harmadik napon, Xia Yao úgy döntött, hogy belemegy a játékba és a zsúfolt metróval fog utazni.

Metróról szólva, Xia Yao három éve nem utazott már vele. Egyrészt, az autó sokkal kényelmesebb, másfelől viszont azért, mert a zsúfolt helyeken előjött a klausztrofóbiája. Ettől az úgynevezett betegségtől az ember szédülni kezd.

Xia Yao szakmai ártalmáról már nem is beszélve, a zsúfolt helyek az idegeit feszegették, nyitott szemmel és füllel járt és mindent gyanúsan méregetett. Az a nő miért áll ott olyan tartózkodóan? Talán szándékosa, hogy elrejthesse a drogot ruhái alatt. Az a férfi miért tart egy alvó kisbabát a karjaiban? Talán gyerekekkel kereskedik...

Ennek ellenére is, Xia Yao eltökélte magát, hogy felszáll a metróra.

Csúcsforgalom ideje alatt a 6-os vonalról a kettesre, majd arról az egyesre szállt át, a három átszállás alatt többen is beleütköztek, nekimentek, és a metróban is emberi izzadság fanyarú szaga terjengett. De a legirritálóbb dolog az volt, hogy két gyönyörű lány nagyon-nagyon rövid ruhában fogták közre Xia Yao-t, és a legkisebb fékezéseknél is rögtön négy láb tapadt hozzá.

Baszki!

Xia Yao mindenféle támadást szenvedett el mellkasán és gyomrában, ami miatt hányingere volt. Mégis azzal vigasztalta magát, hogy amíg azt a seggfejet sikerül elkerülnie, addig bármilyen fájdalmat elvisel, bármikor!

Gondolataiba merülve Xia Yao hirtelen felnézett, és akkor a szíve a torkában kezdett dobogni...

Egy ismerős alak tűnt fel a távolban, senki sem hibáztathatja Xia Yao-t amiért szándékosan végignézett rajta, mivel Yuan Zong magas termete pontosan kivehető volt a tömegből. Egy fejjel magasodott a többi ember fölé, akik három méteres távolságot tartottak a férfi és saját maguk között, attól tartva, hogy Yuan Zong élve felfalja őket. Xia Yao-t ezen az oldalon teljesen összenyomták, míg a másik oldalon a férfi kényelmesen álldogált, lezserül pihentetve szemeit Xia Yao-n.

Yuan Zong arcán semmilyen érzelem nem látszódott, de Xia Yao érezte, hogy a sztoikus maszk egy gúnyos vigyort takar. Ha Xia Yao lábai két méterrel hosszabbak lettek volna, akkor egyszerűen csak arcon rúgta volna azt a faszfejet.

Olyan őrjítő, ah!

- A szerelvény Dongdan-hoz közelít, a leszálló utasok kérjük legyenek készen. Dongdan-on átszállhatnak a... A következő megálló Dongdan... Dongdan!

Az utasok Xia Yao körül mozgolódni kezdtek, összenyomva őt. A férfi a perceket kezdte számolni, a tökéletes pillanatot kereste, amikor elindulhat, majd csak egy fél pillanattal azelőtt, hogy az ajtók bezáródtak volna, kiugrott a platformra. Xia Yao határozottan érkezett meg, és egy büszke mosoly jelent meg az arcán.

Éppen elfordult volna, amikor egy meleg kéz megakadályozta a mozgásban.

Xia Yao reszketett, majd erőtlenül visszafordult.

- Mi a pokol, szőnyegként használtad azoknak az embereknek a fejét, hogy kijuthass?

- Lekésted a megállót - mondta nyugodtan Yuan Zong.

- Az szándékos volt! Nem kell, hogy emlékeztess rá!!

Xia Yao minden egyes levegővételével gyűlölte ezt a helyzetet, és szinte kitépte Yuan Zong karját a vállából.

- Haver, nem fogsz leállni, ugye?

A másik élesen pillantott rá, de nem szólt egy szót sem.

Xia Yao egy mély, őszinte hangszínen szólalt meg, hogy visszafogja feltörni készülő dühét: - Eredetileg nagyon jó benyomásom volt rólad, nagyon férfias. De hogy lehetsz ilyen naiv? Hagyod hogy a húgod irányítson! Az javaslom, hogy add fel! De tényleg. Ha igazi férfi vagy, ne hagyd, hogy továbbra is lenézzelek.

Xia Yao kiöntötte a szívét, hogy ezeket a száraz szavakat kapja válaszul: - Van valami, amit a húgom neked szánt.

- Tűnj el! Minél messzebb, annál jobb! - kiáltotta dühösen Xia Yao.