Másnap az irodájában Xia Yao a sajátja mellett lévő asztalon kopogtatott.

- Xiao Hui, ráérsz?

- Igen, mi a helyzet?

- Segíts lenyomozni valakit - mondta Xia Yao.

- Kit?

- Yuan Zong, ő...

- Úgy érted Yuan Ru bátyját? - szakította félbe Xiao Hui.

- Honnan ismered? - kérdezte idegesen Xia Yao.

- Véletlenül hallottam egy beszélgetésüket. Yuan Ru soha nem mondta neked?

A valóságban, Yuan Ru kevesebbet beszélgetett Xia Yao-val, mint a kollégáival. Valahányszor Yuan Ru megjelent a rendőrségen, Xia Yao mindig valamilyen küldetésre hivatkozva eltűnt, hátrahagyva a lányt, így ő nyugodtan tudott a fiú kollégáival beszélgetni.

- Yuan Zong a különleges erőknél szolgált, miután leszerelt, elkezdte felépíteni a saját testőr vállalatát, ami elég híressé vált a környéken. Az mondják, hogy a végzőseik nagyon profik, a legtöbb idol és politikus testőre is onnen kerül ki.

Kétség nélkül, a két korábbi férfi képessége veszélyes volt, testőrök voltak... Arra gondolva, hogy hány testőrt hivatott magához, Xia Yao elszégyellte magát. Yuan Zong-ra gondolva, Xia Ya halál sápadttá vált. "Te is mész a saját utadon, meg én is, és úgy fogok tenni, mintha ez az ember meg sem jelent volna az életemben."

* * *

Ebédidőben Yuan Ru ismét Xia Yao-ról csacsogott, mintha át akarná mosni Yuan Zong agyát, hogy teljesen elfogadja az új sógorát, és aztán segítsen neki az ügyben.

- Tesó, tudod melyik név az, amit Xia Yao a legjobban utál?

Yuan Zong, aki épp tésztát evett, nem válaszolt.

- Ő fenségessége - tört ki nevetésben Yuan Ru. - Ezt mondták a kollégái a csapatában, csak szólítsd ezen a néven és az arca egyből megnyúlik... valahogy így - ahogy kimondta, egyből leejtette az állát, Xia Yao mozdulatait imitálva és közben nevetett a saját viccén.

Yuan Zong Yuan Ru-t bámulta, elérve, hogy a kishúga befogja a száját és engedelmesen folytassa az evést.

Egy kicsivel később Yuan Ru újra megkísérelt valamit mondani.

- Tesó, nem tudnál csak ebben az icipici dologban segíteni?

- Mondd!

Yuan Ru megfordul és egy gyönyörűen csomagolt dobozt húzott elő a bőrtáskájából, majd óvatosan, mintha valami nagyon értékes dolog lenne, Yuan Zong elé tette az asztalra.

- Xia Yao szereti az édességeket. Ezeket a sütiket a saját kezemmel készítettem, segítenél odaadni neki? Valahányszor megpróbálok neki ajándékot adni, mindig visszautasítja, de ezúttal, ha te személyesen adnád neki oda, akkor talán elfogadná. És talán abban a pillanatban, amikor rájön, hogy milyen tehetséges szakács vagyok, belém szeret!

Yuan Ru tovább fecsegett, mert félt, hogy Yuan Zong nem figyel rá, azonban a férfi teljesen nyugodtan nyúlt a dobozért.

Ez volt az első alkalom, hogy ilyen dolog történt, és ez kicsit elbizonytalanította a lányt.

- Figyelmeztetlek, nehogy megpróbálj elcsenni a sütikből!

Yuan Ru elmerengett ennek a valószínűtlen helyzetnek a megtörténésén.

- Oh várj, el is felejtettem, te nem eszel édes dolgokat, ez az, minden reményem benned él!

Yuan Zong hűvös arckifejezéssel szállt be az autójába, majd nem vesztegette tovább az időt és az egész doboz sütit megette. Ezután eldobta a dobozt és elhajtott...

* * *

Ahogy a nap kezdett eltűnni a horizonton, Xia Yao kihajtott a rendőr főparancsnokságból, és leírhatatlanul örült annak, hogy végre kiélvezheti a szabadságát anélkül, hogy valaki üldözné őt. Aztán a távolból egy ismerős jármű sziluettje tűnt fel a járdán parkolva.

Yuan Yong sötét napszemüvegben ült a két üveg mögött. Xia Yao ennek ellenére is magán érezte rémisztő tekintetét, ami rengeteg erőt sugárzott magából.

Xia Yao úgy tett, mint akinek észre sem vette a másikat, de amint elhajtott, a másik követni kezdte.

Háromféle tűz gyulladt lángra Xia Yao-ban: világos-gonosz-démoni egyesült benne. Mégis honnan jött ez a bosszantó ember? Ez most kibaszottul szórakozik velem? Minek jött vissza?

Egy kereszteződésnél Xia Yao lehúzódott az útról. Yuan Zong is ugyanígy tett.

Xia Yao a férfi felé sétált és kopogtatott az ablakán. Yuan Zong lehúzta azt, majd meg sem várta, hogy Xia Yao kinyissa a száját, a sütis dobozt az arca elé tolta.

- A kishúgom ezt küldi neked.

Xia Yao megtámaszkodott az ablak mellett és előredőlt.

- Még egyszer elmondom, nem kell semmi sem a húgodtól. Mondd meg neki, hogy fejezze be ezt a hülyeséget!

- Én csak a küldönc vagyok - mondta Yuan Zong.

Xia Yao tarkóján kidagadtak az erei, hosszú ideig éles tekintettel bámulta Yuan Zong hűvös arcát, mielőtt újra megszólalt volna.

- Rendben. Ha elég bátor vagy hozzá, hogy továbbra is kövess. Majd meglátjuk kinek van több szabadideje. Neked vagy nekem.