Miután kiment az öltözőből, Xia Yao visszavonult a mosdóba és több, mint egy órán keresztül volt ott, egészen addig, míg az étel illata be nem áramlott a helységbe.

- Még mindig nem lehet téged eltántorítani attól, hogy ilyen későn főzz? Megeszek bármit, ami a hűtőben van.

Xia Yao egész addig komolyan is gondolta ezt, míg meg nem látta a pultra felsorakoztatott ételeket. Az ínycsiklandozó édes illat hatására azonban Xia Yao meggondolta magát. Egy gyors pillantást elég volt vetni és egyből látni lehetett a sertésbordát, csirkemellfilét, garnélát és a halat. Még az ebéd sem volt ennyire bőséges, mégis honnan szedte ezeket a hozzávalókat?

Szóval az történt, hogy míg Yuan Zong szorgosan hangos mozdulatokkal forgatta, sütötte és forralta az ételeket, addig Xia Yao lustán várta, hogy a másik elkészüljön.

Nem sokkal később az első fogást fel is szolgálta.

- Mi ez? - kérdezte Xia Yao.

- Ez Dongbei különlegessége, részeg csirke - felelte Yuan Zong.

Xia Yao eredetileg meg akarta várni, amíg minden elkészül és ki lesz rakva az asztalra, azonban az már az első fogás annyira csábító volt, hogy kénytelen volt megkóstolni. A csirkehús nyolcéves kínai borba lett pácolva, aminek az illata jártra be a szobát, a hús pont tökéletesen lett elkészítve, nem volt túl puha, de túl sem lett főzve. Xia Yao evett egy falatot és azonnal mind az evő, mind a csirke részeg lett.

Ez kibaszott finom!

Xia Yao eredetileg azt tervezte, hogy csak gyorsan megkóstolja, azonban nem tudta türtőztetni magát az első falat után, majd a második és harmadik után sem... Ez így ment egészen addig, míg Yuan Zong meg nem jelent az újabb fogással.

Yuan Zong nyolcféle fűszert használt, hogy elkészítse a párolt, szójaszószos sertéshúst, ami rózsaszínes-vöröses színű volt és szintén Dongbei különlegességének számított.

Xia Yao sietősen felkapta a pálcikáját.

Xia Yao belenyúlt a nedvdús sertéskarajba, a hús édes volt és nem túl zsíros, nagyon étvágygerjesztő.

Ah ah ah ah... annyira finom! A neonfeliratként villogó "felséges" szón kívül Xia Yao semmi másra nem tudott gondolni.

Kicsivel később agyagedényben készült garnéla, saláta, gombás kacsamell került az asztalra és a legutolsó étel pedig, sertéshússal és apróra vágott savanyú zöldségekkel kevert tészta volt, szintén mind Dongbei-i fogások.

Xia Yao első választása általában nem a savanyú zöldégek voltak, azonban, ha Yuan Zong készítette, akkor a ropogós sárga, friss és a kellemesen savanyú íz azonnal a megszállotjává tette.

- Hol vetted ezeket? - kérdezte Xia Yao.

- Én magam termesztettem, a boltban vásárolt zöldségeknek nincs semmilyen ízük - mondta Yuan Zong.

A tésztát is sajátkezűleg készítette, semmilyen hozzáadott vegyszert nem tartalmazott, puha volt és fényes. A soványhús a szülővárosában tartott disznókról származott, nem volt túl zsíros, pont tökéletes.

- Annyira jó, uhm, ez aztán különleges, és az illata...

Falat falatot követett, Xia Yao fel sem nézett úgy zabált mindent. Egész végig szándékában állt fenttartani a piperkőc megjelenését, egy fagyos maszkot viseljen, azonban az ínycsiklandozó ételek miatt mindenről megfeletkezett. Xia Yao már félig megtöltötte az üres hasát, amikor feltűnt neki, hogy Yuan Zong még fel sem az evőpálcikáját, helyette azok a ferde szemek elszántan nézték őt.

Teli szájjal egy mosoly kíséretében Xia Yao azt mondta: - Nagyon finom.

Végül Yuan Zong előhozott egy tál tojáslevest, aminek Xia Yao több, mint a felét megette, mielőtt kelletlenül elbúcsúzott tőle az ételekkel.

Néhány nappal később, Xia Yao olyan természetességgel jelent meg Yuan Zong irodájában vacsorázni, mint ahogy a nap kel és nyugszik. Yuan Zong itt nem fogta vissza konyhai tehetségét és különböző ételeket készített, hogy Xia Yao ne unja meg azokat. Xia Yao csak ez után, teli hassal indult haza.

Ha anyukának is feltűntek ezek a változások és nem tudott nem információk után kutatni.

- Hány plusz műszakod volt az elmúlt napokban?

- Volt egy súlyos bűntény, amit a főnökünk szeretne, ha minél hamarabb lezárnánk - válaszolta Xia Yao.

- De nem hanyagolhatod el így magad! Nem ehetsz állandóan valami kifőzdéből! Legközelebb, ha későn végzel, szólj és megkérem a sofőrünket, hogy vigyen neked vacsorát.

- Oh ne, jó ez így! - válaszolta sietősen Xia Yao. - Az iroda intézi az étkezésünket, és nem is olyan rosszak az ételek, úgyhogy nem kell aggódnod.

- Nagy tesó, az elmúlt napokban miért vagy ilyen lusta? Már arra sem veszed a fáradtságot, hogy vacsorát készíts, minden nap el kellett mennem venni valamit. Semmi finomság nincs a hasamban - dörmögte Yuan Ru.

- Elfoglalt vagyok - válaszolta egyszerűen Yuan Zong.

- Oh igen, képzeld, el szeretnék mondani valamit, megint szerelmes vagyok.

Mivel ez egy gyakori dolog volt, Yuan Zong rá sem hederített.

- Felfedeztem, hogy az ember esztétikai érzéke az idővel fejlődik, ha egyszer valami lenyűgözően gyönyörű dolog elragadott, akkor onnan nincs visszaút. Xia Yao a legmagasabb szintre emelte a mércémet, amit soha senki nem fog elérni. Tesó, mondd meg, mit kéne tennem?

Yuan Zong csak egy csöndes nézéssel reagált a húgára, talán azért, mert ő is hasonló felfedezést tett.