Az idő lassan telt a hőmérséklet csökkenésével párhuzamosan, és egy szempillantás alatt ismét péntek volt. Xia Yao már hozzászokott, hogy kényszerítenie kell magát, hogy elmenjen a hétvégi órákra, mivel a hétköznapok mindig teljesen kifárasztották. Azonban most, ha több energiája lett volna, sem tudta volna jobban várni a hét végét. Xia Yao még időnként be is ugrott, ha hamarabb végzett a munkahelyén.

Délután három óra volt és Xia Yao már végzett a munkájával, ezért szédelegve rendezgetett egy nagy doboz gránátalmát, amivel Yuan Zong cégéhez igyekezett.

Mikor megérkezett, még mindenki kint gyakorlatozott, Xia Yao pedig messziről nézte Yuan Zong-ot, aki személyesen vezette a diákokat. Fegyverrel a kezében észrevehetetlen gyorsasággal mozgott. Bang bang bang, mint a dobok hangja, 25 célpont ritmusra dőlt le a helyéről. Xia Yao azon kapta magát, hogy mennyire elkalandozott és csak amikor meghallotta a sípszót, indult el újra a kiképzési terület irányába.

Miután belépett a terembe, letette a kartondobozt, összedörzsölte a két tenyerét, hogy megszabaduljon a jeges levegőtől, majd felkapta a két legnagyobb és legvörösebb gyümölcsöt.

Nem sokkal később, a gyakornokok visszatértek.

- Oh, nézd! Mikor érkeztél, Xia Yao?

- Gyertek csak be, hoztam gránátalmát mindenkinek - intett a többieknek Xia Yao.

Abban a pillanatban, hogy kimondta, egy rakás férfi kezdte lökdösni egymást, hogy megszerezzék a legjobb darabokat. Minden alkalmat szerettek, amikor Xia Yao kaját hozott nekik. Egyfelől Xia Yao egy nagyon cuki sógornak számított, akit mindenki imádott, ezért nem volt egyetlen olyan személy sem, aki rossz szavakkal illette volna. Másfelől, a dolgok, amiket Xia Yao hozott mindig igazán ízletesek voltak, olyasfajta ételek, amiket az egyszerű boltokban nem lehetett megtalálni.

Miután mindenki kivett egyet magának, Xia Yao visszarakta a két nagy gránátalmát a dobozba.

Yuan Zong is végre megérkezett és ahogy meglátta a gyümölcsöt a többiek kezében, azt kérdezte:

- Maradt nekem is?

- Abból kell választanod, ami maradt! - billentette oldalra a fejét Xia Yao.

Yuan Zong felemelte a gránátalmát, hogy megvizsgálja. Ezzel egy időben az egyik oktató sétált el mellette, és ahogy meglátta a gyümölcsöt Yuan Zong kezében, nem tudta nem megjegyezni:

- Yuan igazgató, miért nagyobb a gránátalmád az enyémnél?

Nem sokkal később, miután ezek a szavak elhagyták a száját a többiek is körégyűltek és elkezdték összehasonlítani Yuan Zong gránátalmáját a sajátjukkal.

- Hé, ez nagyobb az enyémnél is.

- A probléma gyökere a gyümölcs pirossága, nézd az enyém, egy piros és egy zöld.

- Így igaz! Én választottam elsőnek, de hogy nem láttam ezt a szépséget?

Az összes tekintet gyanúsan vizsgálta Xia Yao-t, az egyik ember ezt mondta, a másik meg azt, ennyi elég is volt, hogy Xia Yao füle teljesen elvörösödjön. Végül nevetve félig szidva szólalt meg:

- Honnan a fenéből kéne tudnom? Ha úgy gondolod, hogy a tiéd túl kicsi, akkor add vissza! Soha többé nem fáradok nektek hozni bármit is.

A korábban kötekedő társaság azonnal távozott, füstölő nyomot hagyva maguk után. Egy perc alatt csak Xia Yao és Yuan Zong maradt a szobában.

Az irodában a bekapcsolt légkondi miatt meleg levegő járta körbe a helységet. Abban a pillanatban, hogy Xia Yao belépett az ajtón, sietősen a falnak lett szorítva Yuan Zong által, az ajkaik egymásnak ütköztek. Durva levegővétel keveredtek a vékony ajkak által előhozott érzéssel, ami stimulálta Xia Yao agysejtjeit.

- Kizárt.. engedj el... nem hagynád már abba.. uhm..

Xia Yao már nem is tudta, hány alkalommal kényszerített rá Yuan Zong a csókjait a túra óta, csak azt tudta, hogy megszámlálhatatlan mennyiségről volt szó. Nem tudott mozdulni, nem tudott káromkodni, csak elnyújtotta a csókot. Többé már nem érdekelte vagy mélyen legbelül már elfogadta a helyzetet, de Xia Yao-ban már nem volt meg az ellenállás szikrája, hagyta, hogy Yuan Zong felfedezze szája minden egyes zugát.

A csók sokáig tartott, mielőtt Yuan Zong nyelvével végigsimított Xia Yao ajkain, hogy végre megálljanak.

- Direkt tartottad meg azt a két gránátalmát nekem?

- Csak a diákjaid sajnáltak meg és nem vették el a jókat előled. Tényleg azt hiszed, hogy nem látták őket? Csak szórakozta, de valójában mind tudjuk, hogy hogy értették - mosolygott Xia Yao.

Yuan Zong nem válaszolt, csak mosolygott, két kezével végigsimított Xia Yao ingén, majd becsúsztatta őket alá.

Xia Yao villámgyorsan lefogta Yuan Zong csukóit és figyelmeztetően nézett rá.

- Mégis mit gondolsz, mit csinálsz?

- Alacsony derekú nadrágot viselsz? - jeges tekintettel meredt rá Yuan Zong.

- Ezt nevezed te alacsonynak? Egy kicsit magasabb és katonai viselet lenne - mondta Xia Yao.

- Nem alacsony? - két meleg kéz simított végig Xia Yao lapos hasán, majd a férfi felé fordult. - Milyen évszak van? Tényleg azt hiszed, hogy ez majd melegen tart?

Xia Yao félre akarta tolni Yuan Zong kezeit, azonban megállt a mozdulat közepén.

- Miért vagy ilyen hideg? Csak nem elfelejtetted a thermo nadrágodat?

(Ezekre a szépségekre gondol.xD)

- Évek óta hozzá sem értem egyhez sem.

- Nagyon önelégült vagy, nemde? - korholta Yuan Zong.

- Ez nem az önelégültségről szól, az efféle attitűd nem szeret együttműködni a környezettel. Ahh, akkor sem értenéd, ha elmagyaráznám, nem egy generációba tartozunk.

Mondandóját befejezve Xia Yao felkapta a táskáját és különösen menőnek mutatta magát, ahogy megfordult, hogy elmenjen.

Yuan Zong felhívta a menedzsert: - Tudsz ma tovább marani? Kapcsold be az összes radiátort, ami van, holnaptól hivatalosan is elkezdjük a fűtési szezont.

- Máris? - lepődött meg a menedzser. - De ma még csak másodika van, általában 17-18.-a körül szoktuk bekapcsolni, most meg fél hónappal korábban, nem fog ez nagyon sok pénzbe kerülni?

- A személyes számlámról vonja le.