Könnyek kezdtek gyűlni Zhi Shui szemében, ahogy a férfi arcán őszinte bűnbánat látszódott.

- Ha te nem vittél volna a házadba, fenyegettél volna meg, előálltam volna olyan ötlettel, hogy kiraboljalak? Talán nem a te hihetetlen gazdagságod, az erez yuanes cipőid keltették fel bennem a vágyat, hogy összegyűjtsem őket? Nem te voltál az, aki megmutatta a gondatlan életet ebben a gazdagságban, máskülönben eszembe jutott volna a gondviselésre várni? Ha te nem mutattad volna meg nekem, hogy milyen is tolvajnak lenni, felbukkantam volna egész nap itt várakozva? ... Mondd meg, ki itt a hibás, ha nem te?

Xuan Da Yu, miután végighallgatta Zhi Shui vádjait, rájött, hogy a "Háromszáz hatvan szakma van és mindegyiknek megvan a maga mestere." tényleg igaznak bizonyult. Minden mesterségnek megvan a maga legyőzhetetlen tehetsége, és ezeknek a badass személyeknek a társadalmában tartozott egy olyas valaki, mint Wang Zhi Shui. Micsoda csoda is ez!

Minden bűnös mögött egy elkeserítő múlt állt, és Xuan Da Yu számára egy ilyen múlt történetét hallani Zhi Shui-tól sokkal kielégítőbb volt, mint egyenesen a rendőrségre vinni.

- Legalább szállj le! - szólalt meg hirtelen nyugodtabb hangon Da Yu.

Wang Zhi Shui, gyanakvóan és bizonytalanul válaszolt neki: - Meg kell ígérned, hogy nem ütsz meg.

- Nem foglak. Leszállhatsz!

Csak ezután mászott lassan le Zhi Shui Da Yu testéről. Ahogy két lába földet ért, a szemében még mindig elegendő mennyiségű védekezés látszott. Látván, hogy Da Yu-nek nem áll szándékába rátámadni, a szívében lévő nyomás végül feloldódott.

Da Yu egy cigit vett a szájába. Mikor meggyújtotta, Zhi Shui két újjal elkapta és a saját szájába helyezte azt. És ha ez nem lett volna elég, szégyentelenül annyit mondott: - Vegyél elő egy másikat.

Da Yu sztoikus tekintete járta végig Zhi Shui-t, mielőtt az idősebb megszólalt volna:

- Végül is, mi a neved?

- Wang Zhi Shui!

- Hazug! - mondta dühösen Da Yu. - Aznap megmondtam a barátomnak a rendőrségen, hogy nézzen utána ennek a névnek, de nem létezett a fájljaik között.

- Mert nem regisztráltam tartózkodási engedélyért!

- Honnan jöttél? - kérdezte Da Yu.

- Shandong. - Zhi Shui többször is összeszorította a száját miközben válaszolt.

- Északra utaztál?

Wang Zhi Shui mélyet szívott a cigiből, ami később az orrán és a szája szélén távozott, ahogy a férfi hangját elhagyta a korábbi bolondos öröm.

- A nővérem megfulladt, szóval Wang Zhi Shui-nak lettem elnevezve. A szüleim elváltak, mikor még kisgyerek voltam, aztán az anyám újra megházasodott. Az apám eladta a házunkat és az összes ingóságunkat, mielőtt elrepült volna, itthagyva engem a nagymamámmal. Gyerekkoromban hozzászoktam a többiek csúfolásához, amiért mindig tartoztam a tandíjjal és egyéb kiadásokkal. Mikor elegem lett abból, ahogy mások nézek rám, otthagytam az alsóközépiskolát és egy ételstandnál kezdtem mosogatni 240 yuanért havonta, mikor 13 éves voltam.

- Mikor a nagymamám meghalt, egyik rokonom sem akart magához venni, ezért jöttem Pekingbe. Hét vagy nyolc éven át tébláboltam stabil lakhely nélkül, állomásokon éjszakánként és kórházak váróiban. Munka mellett szántam el magam és egy sertésfej mészárosnak kezdtem dolgozni. Láttád már őket baltával ketté hasítani egy fejet? Az újévi ünnepek alatt részmunkában szoktam dolgozni, két napon és egy éjszakán keresztül egy szemhunyásni alvás nélkül, csakhogy 600 yuant keressek egy hónapban mindenféle bónusz nélkül. Ezután a városközpontba költöztem, de hol találjak munkát bármiféle képesítés nélkül? Csak besorozott munkás, ellenőr vagy az állatkerti állatok ruháinak cserélője lehetek. A bevételem annyira alacsony, hogy még a tolvajok sem nyúlnak hozzám.

- Aznap este, amikor belém ütköztél, csak pár yuan volt a zsebemben. A bárban voltam, és próbáltam rávenni őket, hogy adjanak egy pohár bort, mielőtt kirúgtak. Nem tudtam, hogy hazacipeltél és csak akkor tűnt fel, amikor ezer yuant vettél elő. Őszintén, ha nem lettem volna a végletemig taszítva, nem loptalak volna meg. Hazavittem a pénz az otthonomba, vettem egy rakás luxuscikket, hogy azokkal dicsekedjek a rokonaimnak. Azt hiszed, hogy mikor megdicsértek, volt egy szemernyi büszkeség is az elmémben..?

Zhi Shui minél többet beszélt, annál érzelmesebbé vált, a végén a szegény férfi megragadta Da Yu karját, ahogy kisírta a szemét.

- Nagy tesó, kérlek vigyél a börtönbe, könyörgök neked. Már nem élek emberi életet, ez már lehetetlen.

- Menj egyedül, ha ez a kívánságod - válaszolta tompán Xuan Da Yu.

Aztán meggyújtotta cigarettáját, felállt és elsétált.

Xuan Da Yu egyenesen hazament, de előtte még beugrott Xia Yao házához.

Yuan Zong csöndben nézte, ahogy Xia Yao kivette a dolgait a motor csomagtartójából, a telefonját hátrahagyva. Yuan Zong hirtelen Xia Yao felé lépett és mélyen a szemében nézett.

Xia Yao összeráncolta a szemöldökét és egy kis erőt bevetve lökte odébb a másikat.

- Ne érj hozzá, engedj el!

Yuan Zong egy mély csókot nyomott Xia Yao ajakira.

Xia Yao az irányába morgott, de ahogy megfordult és elsétált, egy cseppnyi harag sem látszott a tekintetében.

Xia Yao felvillanyozott állapotban érte a háza bejáratához, ahol Xuan Da Yu türelmetlen alakja várta.

- Hé... te.. miért jöttél?

- Mi a franc, ez már a második alkalom a mai nap, hogy itt vagyok! - kiáltotta Xuan Da Yu.

- Eh? ... Oh, tudod milyen vagyok, nem szeretem a zajos helyeket. Elmentem egy kis friss levegőt szívni.

- Ki volt az a férfi? - kérdezte Xuan Da Yu.

- Csak egy motorostaxisofőr.

- Egy sofőr, aki megcsókolt?

- Megcsókolt? - Xia Yao egy tettetett furcsáló arckifejezéssel nézett barátjára, mint aki nem tudja, miről is beszél a másik. - Hogy is csókolhatott volna meg? Biztos félreértetted. Az egy férfi volt, mégis miért csókolt volna meg? Nyilvánvalóan velem sincs semmi baj!

Szerencsére Xaun Da Yu nem látta túl tisztán őket, arról nem is beszélve, hogy Xia Yao hajthatatlan volt, úgyhogy nem mondott semmit. Hovatovább, férfiaknak ilyesféle dologól beszélgetni nem volt természetes!

Xia Yao bűntudatosan ütögette meg Da Yu vállát.

- Rendben, menjünk be előbb.

- Nem megyek be. - mondta Xuan Da Yu. - Azért jöttem ide, hogy elmondjak neked valamit. Megtaláltam Wang Zhi Shui-t.

- Tényleg? Hol találkoztatok? És hol van most?

Xuan Da Yu elmondta Xia Yao-nak Wang Zhi Shui elkapásáról szóló történetet, még Zhi Shui múltjának részleteit is újra elmesélte, próbálván mutatni férfias megbocsátását.

Meglepetésére, Xia Yao messze állt Xuan Da Yu dicsérésétől, valójában kétkedve tekintett barátjára.

- Biztos vagy benne, hogy nem vert át újra? Had áruljak el neked valamit, Peking már nem olyan, mint egykoron, a huligánok drasztikusan megkétszereződtek, a rendőrségek egész nap ilyesféle hívásokat kapnak!

- Az lehetetlen! - meredt haragosan az égre Xuan Da Yu. - Hogy merte?

Xia Yao elgondolkozott egy pillanatra, az igazat megvallva, a csalók általában nem szemelik ki ugyan azt a személyt kétszer is.

A két férfi egy ideig még beszélgetett, majd Xia Yao megkérdezte Da Yu-t: - Hány óra van?

Xuan Da Yu felemelte a bal karját. Semmi. Felemelte a jobb karját is. Még mindig semmi,

- Hé? Nem egy pár napja vettél egy új órát? Ma miért nem hordod?

Abban a pillanatban, hogy kimondta, Xia Yao azonnal megértette, ez mit jelent,

Xuan Da Yu arca zöldre változott, szeme ezernyi nyilat lőtt ki. Wang Zhi Shui... Ha még egyszer megjelensz előttem, a saját vizeletembe fojtalak meg!