Sziasztok! ☺️Elnézést a nagyon hosszú kimaradásért! Itt az új rész, a következővel pedig biztosan hamarabb érkezek! Remélem mindenki sikeresen leérettségizett, levizsgázott és most már élvezi a nyarat!🙌🏼🤩 A képeken Wang Zhi Shui-t láthatjátok. 😍

* * *

Wang Zhi Shui kinyújtózkodott az idegen kemény hátán és igyekezett megtartani örömteli titkát. Ez a taktika baromi jó! Csodás lesz, ha megint olyan gazdagokkal találkozok, mint a múltkor!

Hirtelen egy misztikus dermesztő szellőt érzett a háta mögül. Két ökle, amivel eddig szorosan a férfi vállát markolta, most hirtelen kinyílt és az egész testével hátraesett.

Agh! Agh! Agh! Mégis mi történik?

Zhi Shui-nak reagálni sem volt ideje, mivel Xuan Da Yu már a gallérjánál fogva a földre dobta.

Zhi Shui már közel állt ahhoz, hogy annak a hátnak a tulajdonosát hibáztassa, amiért megtámadta, amikor felkapta a fejét, hogy megnézze Da Yu arcát. Ajkait hosszú időre szorosan összeszorította, mielőtt nyilvánvaló elégedetlenséggel megpróbált volna felállni.

Da Yu megragadta a Zhi Shui homlokát takaró szőke hajkupacot és megrántotta azt, majd gúnyolódva mondta:

- Szép próbálkozás, mi? Csak néhány nap telt el és a japán rocker hajadat máris HKT-ra cserélted?

(HKT egy vietnami banda, akik a "rocker" stílusú hajukról voltak ismertek, hát öööhm.. szerencsére már megszabadultak tőle😅😂)

Zhi Shui szemeit drámai módon forgatta, homlokán egészen a szemöldökéig hosszas ráncok jelentek meg, ahogy vontatottan beszélni kezdett:

- Nem.. Te.. Ki vagy te?

- Cseszd meg, ne játszd tovább, hogy olyan naiv vagy! - csapott rá a másik tarkójára erőteljesen Xuan Da Yu. - Tényleg ilyen feledékeny lennél?

Zhi Shui a fájó tarkóját masszírozta, miközben engedékenyen, de hízelgően is egyben válaszolt az idősebb férfinek.

- Ahh, ez a Da Yu nagy tesó! Nem ismertelek meg ott az előbb, annyira szédültem.. Uh, ö... Nagy tesó most nincs időm beszélgetni, az unokatesóm már vár rám!

Majd a férfire mutatott, aki eddig cipelte és úgy tett, mintha teljesen ártatlan lenne. Ahogy megfordult és a lábujjhegyére állt, készen, hogy eltűnjön onnan, Xuan Da Yu megragadta az övrésénél és visszahúzta a csintalan Zhi Shui-t.

-  Hagyj már abba! Hogy mersz félrevezetni? Őszintén meg vagyok tisztelve, amiért alkalmam adódott, hogy kinyissam a szemem. Soha még nem találkoztam olyan nevetséges, de képzeletgazdag hazuggal, mint te! - jelentette ki nyersen Da Yu.

- Mit.. Mégis miben hazudtam neked? - játszotta tovább a hülyét Zhi Shui.

Da Yu jegesen morgott, agresszíven megcsípte Zhi Shui fülét, majd kirántotta belőle a fém fülbevalót. A tenyerében lévő kis tárgyra meredt, majd megszólalt:

- Szép darab! Micsoda extravagáns playboy vagy te, huh? Nem kis mennyiséget loptál el a házamból és alig egy hónappal később már megint semmid sincs?

Wang Zhi Shui a fülét fogta és hangosan nyöszörgött, miközben a combját csapkodta és megállás nélkül zokogott.

- Ó istenem, ezt nézd! Aznap nem akartál felkelni, amikor készültem elmenni. Be akartam zárni az ajtót neked, de nem kaptam semmilyen reakciót a megállás nélküli kopogásomra sem, szóval akkor hogyan is ne mehettem volna el? Ott járt egy tolvaj, mikor eljöttem? Oh, már emlékszem, ott volt nézelődött két idegen a házad körül, mikor eljöttem, még a nap sem kelt fel akkor. Nagy furcsáltam is őket, hogy miért jöttek ilyen korán. Igen! Biztosan ők voltak azok! Az egyik, akiknek kefe haja volt, fekete dzsekit hordott, a másik pedig enyhén bicegett, én pedig...

Ahogy Zhi Shui Xuan Da Yu elsötétedett arcára pillantott, a fejét félig behódoltan hajtotta le.

- Csak nem színész iskolában végeztél? - kérdezte fenyegetve Da Yu.

- Kétszer is voltam már mellékszereplő.

- ...

Öt perccel később Xuan Da Yu egy eldugott sikátorba rángatta Zhi Shui-t és kék-zöldre verte. A kínzott férfi kisírta a szemét, de védekezés semmilyen formáját nem mutatta, csak szorosan átkarolta támadóját és egy rágógumihoz hasonlóan tapadt hozzá, ami az életéért küzd. Xuan Da Yu megérezte a másik férfi parfümjének szúrós illatát és teljesen elundorodott.

- Szállj le, most azonnal! - fenyegette, miközben a fejére mutatott.

Zhi Shui teljes teste a másik férfin lógott, lábait szorosan a magasabb dereka köré csavarta, míg karjaival a nyakát karolta át és úgy rázta a fejét.

- Nem akarsz? Rendben, akkor egyenesen a rendőrségre viszlek!

Nem gondolta volna, hogy fenyegetése süket fülekre talál, hisz Zhi Shui csak még inkább hozzátapadt.

- Oké,  menjünk! - izzott Zhis Shui szeme hevesen. - Ez az álmom, egy fűtött szoba, ingyen étellel és meleg vízzel a télen, nem kell több pénzt szénre költeni!

- Bassza meg, ne provokálj tovább és nézz rám ilyen kiskutya szemekkel! Van kezed és lábad, miért nem használod arra, hogy kenyeret keress? Nagyon sokan csak egy- kétezer jüanből élnek meg havonta anélkül, hogy hozzád hasonlóan átvernének másokat!

Zhi Shui sokáig csendben hallgatott, majd hirtelen dühödten fakadt ki:

- Miattad van, te szemét!

- Miattam? - szorította össze a fogait Da Yu. - Te szerencsétlen, az egyik kezedben tüzet tartasz, míg a másikban vizet!

- Miattad! Eddig becsületes alkalmazott volta, de te ebbe a fényűző költekezésbe vezettél és most nincs kiút belőle!