Reggel hét óra múlt, amikor Xia Yao felébredt. Rápillantott az órájára, majd azonnal a környezetében elhagyadottan szétszóródott dolgokra meredt. Megütögette Yuan Zong hátát és hangosan azt kérdezte:

- Hol vagyunk?

- Most hagytuk el a várost, Hebei területén vagyunk.

- Mi? Még csak a most értünk ki a városból? - vesztette el az önuralmát Xia Yao. 

- Mennyi még Henan-ig? Nem szégyenled magad, hogy elhívtál egy kis friss levegőt szívni és mégis ezzel a sebességgel haladunk? Szállj le! Gyorsabban! Én vezetek.

Yuan Zong egy benzinkúthoz hajtott, és miután megtankolta a motort, hagyjta, hogy Xia Yao vegye át a kormányt.

A motor oroszlánként üvöltött fel, a kipufogó intenzíven árasztotta a tüzes forróságot.

Xia Yao ügyesen irányította jobb kezét, olyan gyorsra növelte a sebességet, hogy ha nem lett volna a szélvédő, akkor a szél tornádóként repítette volna le a szemüvegét.  Az efféle szabadságérzet olyan volt, mint a heroin, egyből arra ösztökéli az embert, hogy hagyja el minden bánatukat, kielégítően haladva előre.

Yuan Zong Xia Yao mögött ült, ágyéka szorosan tapadt a másik bőrrel takart fenekéhez, hirtelen meghallva Xia Yao kiálltását:

- Fantasztikus.... annyira izgató... megőrülök!

Yuan Zong leginkább azt kívánta, hogy a környező tájat azonnal vágják ki ebből a képből.

Miután több, mint 200 kilométert megtettek ezzel az óriási sebességgel, fokozatosan lassítani kezdtek és ahogy egy másik útra tértek, a göröngyös út eredményeképp Xia Yao egy picit elfáradt és ösztönösen lassítani kezdett.

Yuan Zong kezei hirtelen körbeölelték Xia Yao derekát.Xia Yao rendkívül érzékeny volt, és szinte leugott a motorról, majd hátrafordult és úgy üvöltött dühösen.

- Mégis mit csinálsz?

- Csak egy kis ölelés annak érdekben, nehogy leess - mondta merev hangon Yuan Zong.

- Pár perccel ezelőtt nagysebességgel mentünk, akkor nem szóltál egy szót sem, most hogy lelassítottam, mit tettetsz? - mondta haragosan.

- Egy pillanattal ezelőtt az út teljesen sima volt, most azonban tele van bukkanókkal.

Ahogy kimondta, belehajtottak egy kátyuba, ami körül kövek és homok volt mindenhol. Xia Yao feneke megrezzent, erőszakosan izgatva Yuan Zong-ot. Ezt kihasználva, Yuan Zong szorosabban ölelte Xia Yao testét magához úgy, hogy a két test közelebb tapadt egymáshoz, hevesen érzeve a surlódás közöttük.

Xia Yao kifejezetten kényelmetlenül érezte magát, de nem merte elmozdítani testét, nehogy a motor felboruljon és nehogy valaki még vakmerőbb legyen. Csak toleránsnak kellett maradnia, majd fokozatosan hozzászokott Yuan Zong érintéséhez és feszült teste is ellazult.

- Megengedem, hogy átölelj, de nem fogdoshatsz!

Yuan Zong Xia Yao vállára tette állát és nevetségesen kérdezte:

- Csikis vagy?

Xia Yao úrja megmerevedett: - Ne merd!

Ahogy kimondta, megtámadták a hónalját, majd a derekát, hasát... A motor egyre őrültebben ugrált az úton, Xia Yao átkozódott.

- Bazd meg!

- Vonat,  egy vonat van előttünk!

- Folytasd csak és biztosan le foglak rúgni!

- ...

A hangok, amiket Xia Yao kiadott magából, és az általa megtett út végül kimerítette. Xia Yao félrehúzódott, majd leült egy kis sziklára az út mentén.

- Nem vagy éhes? - kérdezte Yuan Zong.

Képes lenne ellenállni az éhségnek az előző zűr után?

Xia Yao tekintete körbepáztázta az elhagyatott vidéket. Bármiféle üzlet is kilómtéterekre volt tőlük. 

Xia Yao nem bírta tovább elviselni az éhséget és nass nélkül folytatni az utukat.

- Mit hoztál? - kérdezte Yuan Zong-ot.

- Bármit, amit csak szeretnél - mondta.

Xia Yao egyáltalán nem hitt a neki és saját maga kutatta át a csomagtartót feltárva, hogy egy esőkabáton, telefontöltőn és egyéb dolgokon kívül nem volt ott semmi más.

- Hazug! Nincs itt kaja - mondta mérgesen Xia Yao.

- Mondd mit szeretnél enni és én idevarázsolom - mondta Yuan Zong.

- Egy zacskó mogyorót - horkantotta Xia Yao.

Xia Yao úgy érezte egy efféle modortalan férfi, mint Yuan Zong nem tudja, mi az a mogyoró. Ezzel ellenben. egy pillanat alatt jelent meg egy zacskó mogyoró Xia Yao orra előtt.

- Honnan vetted ezt a zacskót?

Xia Yao nem lepődött meg Yuan Zong fürge ujjain, inkább csak kíváncsi volt, hol rejtette Yuan Zong az ételeket. Átnézve az ujjait, Xia Yao, meglepően, nem talált semmit.

Yuan Zong tovább provokálta: - Mondtam, hogy varázslat, de te még mindig nem hiszel nekem.

- Azt hiszed, ilyen könnyen átverhetsz?! - mondta Xia Yao. - Egy zacskó feketeborsos marhahúsgolyót szeretnék.

Ez alaklommal Xia Yao gondosan figyelt, és végeredményképp megállapította, hogy Yuan Zong a ruhája ujjának zsebéből vette elő a húsgolyókat, majd adta Xia Yao-nak.

- Főnix tekercset! - dobbantott Xia Yao.

Még mindig nem hiszek ebben a trükkben. Honnan lehet nála minden?

Az eredmény azt mutatta, Yuan Zong titokban elpakolt egy kincsesdoboznyi kifogyhatatlan ételt, és így, a főnix tekercsek megjelentek Yuan Zong előtt.

Később Xia Yao nem volt ilyan ünnepélyes többé.

- Csinálj nekem egy adag gombócot, ami frissen a sütőből kerül elő.

Egy ragyogó mosoly jelent meg Yuan Zong ajaki szélén.

- Tényleg meg akarsz égetni?

Xia Yao, duzzogó ajkakkal, kigombolt minden gombot Yuan Zong ingén. Nemcsak azt fedezte fel, hogy mennyire passzolt a férfire a ruha, hanem azt is, hogy mennyi édesség rejlett alatta, amik összesen legalább 20 kilót nyomhattak és egyből összecsordult a nyál a szájjában, mivel mind a kedvencei közé tartozott.

Meglepetésként érte Xia Yao-t: - A csomagtartóba is tehetted volna őket. Nem húz le ez a sok minden?

- Nem tehettem - mondta Yuan Zong.

- Felszerelhetsz egy másik tárolót a motor elejére is, nem?

- Egy második tárolóval lehet nehezebben tudtál volna vezetni.

- És mivan a hátuljával?

- Akkor kényelmesen tudtál volna ülni?

Xia Yao nem túl elegánsan dühben tört ki. Végül az egészet egyetlen szóval rendezte le: - Féleszű!

* * *

Már délután kettő volt, amikor elérték a céljukat, három órával később az eredeti tervhez képest.Azonban nem szálltak le ott, ahol tengernyi túrista tömörül össze, hanem áthajtottak a nagy hídon a folyóparthoz, ahol a háborgó hullámok sikítása visszhangzott messziről, a megnyúlt horizontnak nem volt vége, ahol hatalmas vizek örömlöttek, ahol magukba tudták szívni a folyó lelekét és egyfajta hazafias büszkeség áramlott belőlük.

Amint egyszer valaki határtalan fájdalmat érez, a szíve azonnal szabaddá válik. Mióta is ismerte ezt az érzést Xia Yao? Semmi zsörtölődés a szüleitől, semmit titkos vita a kollégái között, semmilye politikai figura jelenléte... csak a motor gyors suhanása, amit az erős szél sem tud megállítan. Egy szabad eleme.

Eltűnt a rohadó bőr és csak élet szükségleteinek elviselése maradt.

Yuan Zong füle mögül egy kiáltás hallatszott.

- Eh, tesó, énekelj valamit!

Yuan Zong elbillentette a fejét és úgy kérdezte: - Mit szeretnél hallani?

- Heavy metalt! Ami képes felforralni a véred.

Yuan Zong soha nem hallott efféle zenés, csak néhány dalt ismert. Hogy ne csillapodjon Xia Yao lelkesedése, azt mondta:

- Mi a jó abban? Had énekeljek neked valmi még intenzívebbet.

Xia Yao egy kicsit felemelte a fenekét, kezei megragadták Yuan Zong vállait ahogy előrehajolt a füléhez.

- Egy kard át az égen, megmutatván erőeljes alakunk, a hadsereg ereje és büszkesége, igazság diadalmaskodik mindenek felett, az igazsgád valódi ereje. Vigyázz az ellenséggel, láthatatlan és lopakodó, akár egy tigris...

Xia Yao ajka megrándult, először azt hitte, át lett verve, majd lenyugodott és gondosan hallgatta, egy új ismeretlen ízt telítette el száját.

Míg a dalt hallgatta, a motor hirtelen felgyorsult, irányíthatatlanul egyenesen a víz felé haladva. Xia Yao üvöltése mellett egy hatalmas adag homokot fújt az arcába a szél. A motor megint irányt váltott, lenyűgöző lóerővel a hullámok felé száguldott, midnenfelé vizet spriccelve.

- Ó, bassza meg!

Xia Yao megrázta nedeves haját, a káromkodások közepett a motor megint megfordult, fejmagasságig merülvén a vizben, ami mind a két oldalra hatalmas hullámokat fröcskölt, átáztatva Xia Yao-t.

- Yuan Zong, a kurva anyád!! Ah ah ah...

Xia Yao tipikus példája volt annak, amikor valaki általában bár sokat morog, de belül valójában nagyon is élvezi. Mikor a motor másodjár is elmerült, Xia Yao lehajolt, hogy a sisakjába vizet merjen, majd beleöntse Yuan Zong dzsekijének belsejébe.

Ah, ez a Sárga-folyó, félig víz, félig homok.

Miután fáradásig szórakoztak, leparkolták a motort az egyik oldalra és leültek a folyópartra. Mindkettejük ruhája csuromvizes volt, bár Yuan Zong vizesebb volt Xia Yao-nál, tetőtöl-talpig csurgott belőle a víz. A nap fentről sütött, és mivel sokáig szórakozta, egyikük sem fázott.

Xia Yao Yuan Zong felé nézett, hatalmas kezei az arcáról törölték le a vizet, vizes haja a homlokára tapadt. Xia Yao előrenyúlt, hogy megérintse Yuan Zong tarkóját, azonban villámgyorsan vissza is kapta a kezét.

- Mit csinálsz? - nézett rá Yuan Zong.

- Semmit, csak meg akartam nézni, fázol e.