Sziasztok!:) Gondoltam megleplek titeket egy új résszel így az első hét után, vagy ez első hét előtt, kinek mi (nekem holnap lesz az első órám, természetesen online és a drága taná úr még mindig nem mondta meg, hogyan tervezi megtartani az órát...-.-"). Kinek hogy telt szeptember első hete a suliban/munkában? 
Jó olvasást~

 Óra után, Yuan Zong kérése hiányában, Xia Yao rávette magát, hogy saját akaratából keresse meg a férfit. Őszintén szólva, még midig kételkedett benne egy kicsit, hogy az étel az ő művészi alkotása lenne, ezért elbújt a konyhaajtó mögé és onnan leste a történéseket.

Yuan Zong-on kívül senki más nem tartózkodott a helységben.

A férfi a lótuszgyökeret addig forralta, míg vöröses színűvé nem váltak és csak utána vette ki azokat a lábasból. Megvárta, míg a gyökerek kihűltek, majd gyakorlott mozdulatokkal hámozta meg mielőtt apró karikákra szeletelte volna és egy tálba helyezte volna azokat. Majd a férfi fehér és fahéjas cukrot adott hozzá, végül lefedte az egészet egy fedővel.

Ahogy Xia Yao pislogás nélkül bámulta a férfit, Yuan Zong hátat fordított a megfigyelőnek és szilárd hangjával törve meg a csendet.

- Gyere be, ha szeretnél nézni, semmi szükség a leskelődésre.

Xia Yao csak ekkor nyitott be az ajtón és karcsú alakjával nekidőlt annak. Tekintetéből kétségtelenül leplezetlen csodálat áradt, a fiatalabb hangja keserűen csengett, lehetetlen volt eldönteni, hogy féltékeny vagy elutasító volt.

- Micsoda tehetség, huh.

Yuan Zong előre lépett a férfi mellé, izmos kezét az ajtóhoz szorította a fiatalabb feje mellett, miközben éber tekintetét mindvégig Xia Yao-ra szegezte.

- Mind azért, mert egy nehezen lenyűgözhető emberbe ütköztem.

Xia Yao szándékosan ignorálta a rejtett jelentését ennek a kijelentésnek, majd megütögette a nagyobb vállát és vonakodva azt mondta:

- Köszönöm.

- Mit köszönsz nekem? Sosem mondtam, hogy ezeket neked készítem.

Xia Yao tekintete azonnal elsötétedett, ahogy keze Yuan Zong vállát egyre erősebben szorította.

A magasabb csak levette a másik kezét a válláról és megszorította azt és nyugodtan, szinte szeretetteljesen nézte a másikat.

- Legközelebb csak nyögd ki, ha többet szeretnél enni, ne legyél ilyen nyuszi.

Xia Yao irritáltan húzta el a kezét.

- Hova mész október elsején? - kérdezte Yuan Zong. (Kínai nemzeti ünnep)

- Mi, rendőrök, szolgálatban leszünk, csak két nap szabadságot kapunk. Kizárt, hogy messzire utazzunk, a közeli helyek azonban mindig nagyon zsúfoltak. Talán csak majd a kollégáimmal fogok lógni és kártyázunk.

- Az ilyen találkozások csak lányoknak valók - válaszol Yuan Zong. - Majd elviszlek valahova.

Befejezvén a mondatát Yuan Zong a garázsba rángatta Xia Yao-t. Bent két autó volt és egy motor. Xia Yao szeme ragyogott az izgatottságtól, ahogy meglátta az elsőrangú Harley motort. Krómozott volt és más alumínium ötvözetből készült alkatrészekkel volt felszerelve, összességében lenyűgöző aurát árasztott ki magából. A színe, fényezése, illesztései, kiegészítő elemei.. mind pompássá varázsolta az erőteljes motorkerékpárt.

Régebben hongkongi filmekben gyakorta volt a hasonló jelenet: egy banda lélegzetelállító úriember sasjelvénnyel, fekete bőrdzsekivel, cipővel és kesztyűvel, számtalan erőteljes motort vezetve az utcán, teljesen lélegzetelállító. Főleg azok számár, mint Xia Yao, akik a 80-as évek elején születtek, ezek a motorok valóban égető szenvedélynek számítottak.

Nem volt olyan srác, aki ne álmodozott volna egy Harleyről és természetesen Xia Yao sem volt kivétel. Tizenhét vagy tizennyolc éves kora óta már többször is nagy felhajtást csinált abból, hogy vegyen egyet, azonban Ms Xia soha nem engedte neki. Az eféle motor nagyon sokat szemét szúrta, egy kontorolálhatatlan playboy benyomását keltette tulajdonosáról. Ennélfogva Xia Yao-nak csak pár ritka alkalom adatott meg, amikor a klubban vezethette, amikre a mai napig megborozogva gondol vissza.

- Mit szólnál, ha elvinnélek a Sárga-folyó partjához szívni egy kis friss levegőt? - kérdete Yuan Zong. - Ahogy az igazi férfiak szoktátk.

Xia Yao nyilvánvalóan meghatódott, azonban nem mondott semmit, kezeivel folyamatosan a kormányt szorította. Végül nem tudta visszatartani az izgatottságát, kinyújtotta lábait, ahogy leült az óriási motorra.

- Had próbáljam ki előbb.

Yuan Zong odadobta neki a bukósisakot és a szemüveget. Xia Yao feje egy kissé nehéznek érződött, miután felvette azokat, de leviselte, hogy ragyogónak tűnjön. Yuan Zong az egyik oldalán állt és úgy vizsgálta, mint egy kiképző. Xia Yao irányította a motort, felgyorsította, majd tett egy kanyart mielőtt újra felgyórsította volna azt. A helyes megjelenése tökéletesen egybeolvadt a motorral alatta. Ahogy körbeért a stadionban villámgyorsan a főút felé indult.

Több kilómétert tett meg, de még így sem volt elégedett, ahogy a mellkasa hevesen égett, miután levette a bukósisakot. Szine megőrült azért a mármorító és felüdítő érzésért.

Yuan Zong nem vesztegette az idejét, visszament a konyhába és összepakolta az ínycsiklandó fahéjas lótuszgyökereket és magával hozta azokat.

- Szóval? Szeretnél jönni? - kérdezte Yuan Zong.

Xia Yao összeszörítitta a szemét, hangja izgatott volt.

- Nem fogok mögötted ülni, akarok egyet magamnak.

- Ezt a motort én magam szereltem össze, teljesen egyedi, sehol sem fogsz tudni ilyen fantazstikus motort venni.

- Viccelsz velem, ugye? - nézett szúrósan a másikra Xia Yao.

- Szóval, szeretnéd vagy sem? - legyintette meg a doboz lótuszgyökeret Yuan Zong. Mozdulatai szinte fenyegetésként hatottak.

Xia Yao elkapta Yaun Zong csuklóját és sajátkezüleg szedte ki markából a dobzt. Mielőtt elment volna, a válla felett a férfi felé mordult:

- Had lássam!