Másnap augusztus 15-e volt. Már hagyománnyá vált, hogy a diákok ezen a napon holdsütit kapjanak, és ez az év sem volt kivétel ezalól. Mindannyian miután megkapták a sütijüket, gyorsan Xia Yao felé pillanottak, azt tanulmányozván, hogy a bizonyos valaki sógorával vajon jobban bántak-e.

Valaki még vette is a bátorságot, hogy kikapja Xia Yao kezéből a doboz süteményt és belelessen, azonban csalódottan kellett nyugtáznia, hogy pont ugyanolyan, mint a többieké.

Keveset tudott az ignoráns srác, hiszen az azonos doboz valóban másféle finomságot rejtett.

Xia Yao, miután elpakolta az összes holmiját, a táskáját kereste, benne a lótusz gyökerekkel, azonban sehol sem lelte. Még mindig frusztrált volt, amikor Yuan Zong-ot megpillantotta besétálni, kezében egy termosz ételhordó. Benne ízletes, frissen készült fahéjas lótusz gyökerek rejlettek, amiket az erős illatuk alapján már messziről fel lehetett ismerni.

- Mondd meg az anyukádnak, hogy kóstolja meg - mondta Yuan Zong.

- Miért kérted meg a séfet, hogy készítsen nekem ilyet? Jobban szertetem az édes-savanyú salátás lótusz gyökérrel.

A szakács épp indult ki, amikor meghallota ezt, ezért megállt.

- Nem én késztettem ezt az ételt, hanem Yuan igazgató személyesen. Már több, mint egy éve itt vagyok és mégis most volt az első alkalom, hogy láttam bemenni a konyhába. Az efféle jóakaratra nem mondhatsz nemet!

Xia Yao leplezetlen gyanakvással nézett Yuan Zong-ra. Az a prosztó, badass személy képes főzni? Az pedig, hogy ehető legyen a főztje, biztosan a lehetőségek birodalma felett áll.

* * *

Vacsora közben a felszeletelt lótusz gyökér is az asztalra került.

Mrs Xia rögtön a szemét forgatta csodálatában, ahogy bekapta az első falatot.

- Hmmm, ez a fahéjas cukros lótusz gyökér valami fenséges! Még annál is finomabb, mint amit az egykori munkásunk, Ms Lee csinált.

Tényleg ennyire jó lenne? Xia Yao, aki nem akart hinni a fülének és ő szintén megkóstolta.

Az fahéj illatozó aromája azonnal eltelítette az orrát, eközben az édeskés, zamatos gyökér lassan olvadt szét a nyelvén keveredve a ragacsos rizzsel. A saját belátása szerint is lenyűgözően fantasztikus volt. Ez egy hagyományos déli fogás volt, ami egy rendkívül komplikált receptet igényelt, ellenben az észak-keleti ételekkel, amik elkészítéséhez csak kuktát használtak. Xia Yao azt hitte, egy ilyen egyenetlen észak-keleti srác, mint Yuan Zong nem képes eféle étel elkészítésére vagy a végeredményt maximum az ehető kategóriába lehetne sorolni. Meglepő volt, hogy az étel kétségtelenül egy szakértő által készítettjéhez hasonló szinten volt.

Xia Yao ez előtt nem nagyon szerette az ilyesféle ételeket, azonban most nem tudta megállni, hogy egymás után kapkodja a pálcikájával a finom falatokat.

Mrs Xia nem tudta nem megkérdezni: -Hol vetted?

- Egy.. egy standnál az út mellett.

- Holnap menj és hozz még többet.

Xia Yao majdnem fuldokolni kezdett.

- Aaa.. az van.. Holnap őszközép ünnep van anya! Szabad napjuk lesz!

- Oh, el is felejtettem. Akkor megvárjuk, míg vége lesz a Hold fesztiválnak.

Xia Yao azt remélte, hogy a tiszteletre méltó édesanyja pár nap elteltével el fogja felejteni. Szerencsétlenségére, az első nap az ünnepet követően, Mrs Xia elkapta, mikor az irodába indult.

- Ne felejts el fahéjas lótusz gyökeret venni, természetesen arról a helyről, amit említettél.

Aznap este Xia Yao egy random stand után kutatott, hogy hasonló lótusz gyökeret vegyen. Sajnálatos módon, az anyja egyből rájött a trükkre már az első falat után. Nem csak ő, de Xia Yao is realizálta, hogy közelt sincs olyan finom, mint az előző napi.

- Viccelsz velem?! - meredt a fiára Mrs Xia.

- Csak hétvégén vannak nyitva - sóhajtotta Xia Yao.

- Akkor menj vissza most hétvégén!

A hétvégén, ahogy megérkezett Yuan Zong cégéhez, kapott egy üzenetet az anyjától.

"Fiam, ahogy jössz haza, ne feljest el hozni lótusz gyökeret attól a standtól."

Xia Yao szája megrándult. Ilyen függővé vált már egy alkalom után, bár... az alma nem esett messze a fától. Xia Yao maga sem érezte, hogy eleget evett volna belőle, az édes fahéjas lótusz gyökér csábító képe jelent meg előtte minden alkalommal, amikor megéhezett.

De hogy fogja kinyitni a száját? Mégsem mondhatja a férfinek, hogy "Az anyám és én teljesen függők lettünk, légyszi csinálj még többet." Nem, ez nagyon kínos lenne. Ennyire hiányolni egy ételt, csak az ő és az édesannyának telhetetlensége volt.

Xia Yao mély levegőt vett és az öltöző felé indult.

(Nem tudom, hogy ti ettetek e már ilyet, de tényleg baromi finom, ha pedig Yuan Zong csinálja, akkor én is sovárognék utána..😌😂)

* * *

Yuan Zong figyelmét nem kerülte el Xia Yao, aki folyamatosan a lótusz tó felé tekingetett. Kétszer a kora reggeli futás közben, kétszer, amikor a madarakat etették, további kétszer birkózás közben, még kétszer, miután kijött a mosdóból, félig miközben a nadrágja felhúzása közben...

Aznap délután, a rövid szünet alatt a második és harmadik óra között, Xia Yao, követve a szokásos menetrendjét, a tó felé nézett és a tekintete megfagyott rajta.

Az óriás tóban egy mozgó ember sziluetje tűnt fel. A távolság ellenére is Xia Yao felismerte Yuan Zongot. Csakugyan ki más lenne képes mezítláb bemenni ilyen időben a tóba annélkül, hogy bármi jelét is mutatná annak, hogy fázna. A acélos léptei a sárba kiemelkedő kiratrásról tanuskodtak. Lehajolt és a szépen kidolgozott mellkasa szinte a víz felszínét súrolta, ahogy a tíz ujja a sárban kutatott és húzta ki onnan a lótusz gyökereket. A folytatólagos ügyes mozdulatainak köszönhetően hamar egy szép rakás különböző szélességű és hosszúságú gyökér jelent meg a parton.

Yuan Zong kiugrott a vízből, lábát vékony réteg sár fedte. A gyökereket cipelve sétált végig mezítláb az aszfalton, hátragyava az óriás, kemény lábnyomát.

Őszi szél söpört végig a teremben, mielőtt Xia Yao öléhez simult volna, aki beleborzongott.