Az oktatók több kezeslábast hoztak, hogy belevethessék magukat a sárba és lótuszt áshassnak. Yuan Zong elvett egy darabot a kupacból és alaposan ellenőrizte, hogy nincs-e rajta egytelen szakadás sem, majd jóváhagyva azt, a kezével intet Xia Yao-nak.

- Tessék, ezt vedd fel.

Körülöttük a csodálók hangos hangja szállt.

Yuan Zong éles szem pásztázta  a diákokat, akik azonnal lehajtották a fejüket és folyatták a felszerlésük felvtelét és nem néztek máshova többé.

- Jobb lesz, ha felveszel még egy nadrágot - mondta Xia Yao-nak. - A víz alatt hideg van, le fognak fagyni a lábaid.

Xia Yao kellemetlenül érezte magát.

- Még a lányok is csak egyetlen réteget vesznek fel, akkor én férfiként hogy félhetnék ettől?

Felvette a kesztyűjét, majd buzgón felkapta a lapátot és gyakorlatilag a tóhoz ugrott. Yuan Zong mosolyogva figyelte a másik türelmetlenségét.

Abban a pillanatban, ahogy Xia Yao a vízbe lépett, azonnal megborzongott. Lábnyi mélyen állt a sárban, ami miatt kíméletlenül remegni kezdett. Csak ekkor érzett sajnálatot, ha tudta volna korábban, akkor elfogadta volna Yuan Zong ajánlatát. Azonban még a hideg sem tudta megakadályozni elszántságában, hogy végre nekilásson. Állkapcsát összeszorítva kezdett el ott ásni, ahol a lótusz gyökere a legvastagabb volt.

Az ilyen földműves munka semmi máshoz nem volt hasonlítható, még ha leírhatatlan erővel is rendelkezik az ember, ha nincs meg a kellő tapasztalata, soha nem éri el a várt eredményt. Xia Yao a víz alá nyomta a kezét, vakon tapogatózva a gyökerek után. Miután talált egy helyet, kínosan felkapta a lapátot és kiásott egy kupac sarat, de egyetlen gyökeret sem talált benne.

Ezt látván, Yuan Zong szája széle egy mosolyba kanyarodott.

Ahogy egy újabb réteg sarat ásott elő, Xia Yao még minig nem lelte meg a nyereményt. Tekintete jobbra-balra járt, majd végül Yuan Zong-on állt meg.

- Blöfföltél, ugye? Nincs is itt semmi féle lótusz gyökér.

- Próbálj meg egy újabb réteget - emelte meg az állát Yuan Zong.

Xia Yao így is tett és hirtelen egy feket valami bukkant elő.

- Yuan Zong, nézz ide, ez lótusz gyökér?!

Három vagy négy másik ember állt körülötte és mind közelebb is volt, azonban ő csak Yuan Zong-nak szólt. Úgy tűnt Xia Yao a legüdítőbb pillanatában fel sem tűnt neki, de az első ember, akihez fordult, az Yuan Zong volt.

Az első alaklom révén, hogy Xia Yao igényet tartott rá, Yuan Yong kemény arckifejezése akarat ellenére ellágyult, és gyors léptekkel Xia Yao-hoz sétált.

- Ne érj hozzá, hadd segítsek kiásni őket - mondta Yuan Zong.

Xia Yao szorosabban markolta az ásót, nem akarta elengedni azt.

- Nincs tapasztalatod ilyen téren, véletlenül belevághatsz a gyökérbe. Hadd mutassam meg elöbb, aztán nyugodtan csinálhatod - mondta olyan hangon Yuan Zong, amit dühös kisgyerekek lenyugtatásához szoktak használni.

Xia Yao kelletlenül engedte el, majd Yuan Zong háta mögül figyelte a másik férfi mozdulatait.

Yuan Zong pont és alaposan begyakorolt mozdulatokat hajtott végre, egyszerre ásott és mosta meg a gyökereket. Lassan egy gyökér került elő. Miután megszabdult az azt körülvevő sártól, lágyan megrázta a gyökeret, ami könnyedén elvált a földtől.

Ahogy ásott, Yuan Zong folyamatosan Xia Yao-t figyelte, aki a kezét a térdén támasztotta és a fenekét kitolta, úgy koncentrált a másik férfira, mintha az ellensége lenne.

Fehér lótusz gyökér, telt lótusz gyökér, előttem jelenj meg!

Yuan Zong úgy érezte, a szíve olyan, mint a lótusz gyökér, újra és újra ki van lyukasztva Xia Yao csábító pillantásával.

Yuan Zong egy teljes hosszúságú gyökeret húzott ki, hosszabb volt, mint egy láb, még többfelé is ágazott és nagyon elevennek tűnt.

- Kint van, kint van! - kiáltotta hangosan Xia Yao, mint egy farmer fiú, aki először megy az életében a városba.

Yuan Zong kemény tanító kezei alatt, Xia Yao végre rájött ezeknek a finomságok ásásának a titkára és végül elég számos darabot sikerült gyűjtenie. A nap gyorsan tűnt el a horizont alatt és a diákok lassacskán kezdték elhagyni a tavat. Mikor Xia Yao egy zsák lótusz gyökeret cipelt Yuan Zong irodájába, az elégedettsége miatt még mindig rózsaszínes volt az arca, és a többi diáknak büszkélkedett zsákmányával.

- Yaun Zong azt mondta mindenkinek, hogy ne menjetek még el, hanem igyatok egy forró bögre gyömbér teát, nehogy lebetegedjetek.

A séf a konyhában forralta fel éppen a gyömbért, amikor Yuan Zong lépett be és a gáztűzhelyhez sétált.

- Jajj nekem, hagyja csak, meg tudom főzni egyedül - mondta a séf.

- Te törődj a saját dolgoddal és én is így teszek - válaszolta Yuan Zong.

Meggyújtotta a cigijét a tűzhelyen és az ajkai közé emelte azt. Kivett egy nagyobb darab gyökeret a rakásból és alaposan megmosta a csapban, fogott egy bögre ragacsos rizst, majd visszatért a konyhapulthoz és nekiállt a munkának.