Haliii:) megint egy újabb részt hoztam nektek! Jó olvasász hozzá!

- Jól alszol mostanában?

- Miért kell ilyennek lennem? Csak egy pár törött gépről van szó, semmi komoly. Semmi olyan, amit ne tudnék kompenzálni - egyet nem értését kifejezve sóhajtotta Xia Yao.

Bár ilyen durva szavak hagyták el az ajkait, Xia Yao mégsem érezte magát olyan biztosnak. Az itteni kiképzők mind határozottan el vannak kötelezve a hivatásuknak és a diákok is nagyon szoros kapcsolatban állnak egymással, egy barátságos környezetnek kellett volna lennie, azonban mégis mi lett a vége. Összezúzni a berendezést egy dolog, de tiszteletlenül viselkedni a többiekkel, már teljesen más. Az edzésen tervezett bocsánatot kérni tőlük, de valami arra ösztönözte, hogy hamarabb jöjjön ide.

- Szóval, ki is volt az, aki nem tudott aludni tegnap este, és addig forgolódott az ágyban, míg fel nem döntött.

- Ha ott voltál, miért nem szóltál? - vetett fagyos pillantást Xia Yao.

- A barátod rombolta le a helyem, szóval miért is veled kéne beszélnem? - kérdezte közömbösen Yuan Zong.

- Akkor, ha a barátom tette tönkre a dolgokat, mégis miért engem nézel még mindig?

Yuan Zong nyelt egyet, majd egy szó hagyta el ajkait hidegen.

- Hiányoztál.

Hogy leplezze kényelmetlenségét, Xia Yao széndékosan Yuan Zong-ra meredt.

- Térjünk is a lényegre, mennyibe került? Sorold csak.

Yuna Zong áttetsző füstöt fújt ki az orrán és könnyedén válaszolt.

- Semmibe sem került, saját kezüleg építettem mindent.

- Akkor az alkatrészekért fizetek - mondta Xia Yao.

- Nem kell sem a pénzed, sem a tandíjad, de mostantól személyesen képezlek ki.

- Nincs szükségem rá, hogy te edz!

Yuan Zong közelebb ment Xia Yao-hoz, aki az ökölbe szorított kezeit a férfi mellkasához ütötte. De végül nem tudott a másik erejével felvenni a harcot, a sarka nyomott hagyott a földön, majd a háta találkozott a hideg fallal.

- Miért nem engeded, hogy én vezesselek? Nem mintha fel akanálak falni - mélyítette el a hangját Yuan Zong.

- Nincs semmi oka, csak nem szeretném.

Yuan Zong nem zavartatta magát, ahogy végignézett a másik arcán, és kacéran megkérdezte:

- Azon a részeg éjszakán, ki volt az az alávaló, aki nem akarta elengedni a fülemet? Most meg azt mondod nem szereted!

Az "alávaló" szó hallatán tűz lövelt ki Xia Yao füléből és azonnal egy ütést küldött Yuan Zong felé, aki könnyedén védte ki azt. Xia Yao a semmibe ütött, de az össze próbálokása hiábavaló volt. Egy szemetgyönyörködtető rúgást hajott végre, ami keményen ért célbe Yuan Zong mellkasán. A férfinak azonban még csak a szeme sem rebbent, nagy kezei megfogták a Xia Yao combját, megakadályozva ezzel a további mozgásban, majd egy 360-fokos fordulatot téve, miközben megragdta a másik fenekét, a mellkasához vonta.

Azt gondolván, hogy fölényben van, Yuan Zong nem figyelt annyira, minek eredményeként egy váratlan csapás érte a lapockáját.

Ez volt Yuan Zong gyeng pontja, lám csak pár napba telt Xia Yao-nak, hogy rájöjjön.

Az elképzelhetetlen zsibbasztó fájdalom miatt Yuan Zong elengedte, hátrahagyva Xia Yao puha feneke tapintásának érzését, és a hangot, ahogy egy cipő a földhöz ér.

Megnyervén a küzdelmet, Xia Yao egy gyerekhez hasonlóan szélesen elmosolyodott.

Ez volt az első alkalom, hogy Yuan Zong ilyen szabadnak látta a másikat, ami miatt valami megrándult benne belül.

- Nézzenek csak rád... milyen kis csínytalan vagy, nem?!

Xia Xao mosolygott, persze.. ki is vagyok? Azért jöttem ide, hogy megtanuljam a mozdulataidat, hogy legyőzzelek. Ha egy nap utánam mersz koslatni, letépem a golyóidat!

Yuan Zong intenzíven meredt Xia Yao arckifejezésére, ami miatt a szeme felfelé tekintett és egy fényvonal fonta körbe az elméjét.

Xia Yao magán érezte a férfi felforrósodott tekintetét, ezért azonnal egy piszkos pillantást küldött felé.

- Miért nézel?

Yaun Zong tekintete elsötétedett.

- Ki az a fiú, aki tönkre tette a helyet?

- A barátom - válaszolta Xia Yao.

- Valaki, akit hiányolnál, ha nem láthatnád minden egyes nap?

Xia Yao teljesen elfeljtette már, hogy mit mondott Yuan Zong-nak, azonban ő szórol szóra megjegyezte azt. MEGKERESNI HOGY MI VOLT AZ Minden nap megállás nélkül ismételgetné azokat, összekeverné és mosolyogna, tanulmányozná minden egyes betűt.

- Nem az a srác, akiről korábban meséltem, az Peng Ze. Peng Ze és én soha nem válunk szét. Ő Xuan Da Yu, szintln egy gyerekkori barátom, de elköltözött, amikor gimis voltam, sok éven át nem tartottuk a kapcsolatot, azonban pár napja visszajött.

- Csak most jött vissza, de már most ilyen forró fejű? Mindent kockára tesz csak mert megütöttek?

- Abba hagynád? - morogta mérgesen Xia Yao.

Yuan Zong mimikája drasztikusan elkomorodott, amit igazából mondani szeretett volna az a következő volt: Ha megötnek, csak nekem megengedett, hogy összetörjön a szívem. Ha másnak is hasonló érzései vannak az kibaszottul irritál!

- Még mindig fáj a feneked? - morogta Yuan Zong, miután két teljes percen át meredt Xia Yao-ra.

- Semmi baja sem volt- rándultak meg Xia Yao ajkai.

Xuan Da Yu-vel ellentétben, aki engedélyt kért, mielőtt gondoskodni akart róla, Yaun Zong közvetlenül megragadta a Xia Yao derekát, majd lehúzta a nadrágját és az alsógatyáját is, az öve mit sem ért.

Xia Yao hirtelen a hideg szél érintését érezte meg a fenekén, megforgatta a szemét, majd felránotta a gatyáját és káromkodni kezdett.

- Mégis mi a faszt akarsz?

- Annyira fehér a feneked, mint két gombóc (dumpling) - szédelegte ugratva Yuan Zong.

A a a a a!

Xia Yao felkapta a rudat, amit Xuan Da Yu használt, széles körben csapkodva ment Yuan Zong után. A vaktó fény számtalan árnyékban tört meg, ahogy dráman kergette ki a máskat a szobából.