Wang Zhi Shui alig mutatott bármiféle ellenállást, amikor Xuan Da Yu megragadta a gallérját és a nappaliba rángatta. Xuan Da Yu, könyörület semmi jelét sem tanúsítva, majdnem megsértette Wang Zhi Shui-t, amikor felemelte az öklét, és fenyegetően ismételte:

- Mész vagy sem? Mész vagy sem?

Ez a Wang Zhi Shui kétségtelenül kívül esett az átlagos kategóriából. Valószínűleg volt egy másik csapdába esett helyzete is korábban, más halálra rémülve rohant volna el a pénzzel, van más olyan bolond, aki viszont nyugodtan tűrte volna, hogy bántalmazzák? Azonban, Wang Zhi Shui nem ilyen volt. Da Yu minél dühösebben próbálta elküldeni, Zhi Shui annál makacsabbá vált.

- Figyelj rám tesó, nagyon goromba vagy! Ilyen nagy a házad, biztos nem fájna, ha keresnék itt magamnak egy helyet, ahol alhatok. Mégis milyen mértékbe befolyásolna ez a te kényelmed?

- Nem szoktam hozzá, hogy idegenek aludjanak a házamban - válaszolta hűvösen Xuan Da Yu.

- És akkor mi van azzal a sráccal, akit a hátadon akartál elhozni? Ha nem akartad, hogy itt maradjon éjszakára, akkor miért hoztad volna haza?

- Ő kivétel!

- Akkor engem is kezelj kivételként!

Da Yu frusztrált arccal ordította:

- Mégis milyen jogon lennél te kivétel!

- A nevünk miatt!

Wang Zhi Shui elővette a személyijét és meglebegtette Da Yu arca előtt.

- Hogy is van az a régi mondás? Ötezerszeres visszatekintés egy találkozásért cserébe egy másik életben...

Xuan Da Yu arcáról teljes felháborodást tükröződött.

- Az Ötezerszeres visszatekintés, hogy a másik életbe kerülhess!

- Jó jó jó, nem találkozás, hanem áthaladás, de nincs túl nagy különbség közöttük. Az a végzetünk, berúgni és általad ide kerülni, majd megtudni az összeillő neveinket, biztosan addig próbáltunk visszanézni, amíg a nyakunk ki nem tört és a régi életbe nem kerültünk!

- Menj innen, nem ismerlek, hogy így beszélj velem. Fogd a pénz és tűnj innen!

Xuan Da Yu kilökte Wang Zhi Yhui-t.

Wang Zhi Shui megragadta Xuan Da Yu pulcsijának az ujjait, nem engedte és tovább nevetgélt.

- Da Yu Zhi Shui, Da Yu Zhi Shui, nélkülem, hogyan váltál volna híressé? (vagyis a "víz" nélkül, Nagy Yu sem lett volna híres)

- Cseszd meg, nem kell a rohadt vized, hogy császár legyek!

Wang Zhi Shui-t az ajtóhoz rángatta, aki úgy kapaszkodott az ajtófélfába, mintha azon múlna az élete közben Xuan Da Yu-re nevetett.

- Egy császárnak minden alattvalója jólétére kéne gondolnia!!

Xuan Da Yu Wang Zhi Shui kezeire pillantott, amiken zölden látszódtak az erei és egy pillanatra a feladás gondolata suhant át rajta, majd egy hangos csattanással bezárta az ajtót.

- Rendbe! Megfelel, ha itt alhatsz?

Összeszedve minden lélekjelenlétét dobott egy párnát Wang Zhi Shui-nak.

- A vendégszobában!

- Félek egyedül aludni - mondta Zhi Shui.

- Meg akarsz halni? - figyelmeztette dühösen. - Maradj itt kint és eszedbe se jusson ide betenni a lábad!

Egy újabb hangos csattanás hallatszott, ezúttal Da Yu hálószobája ajtajától, ami belülről lett bezárva. Xuan Da Yu felrakta a fejhallgatóját, biztosra menve, hogy senki ne zavarhassa meg.

Attól a pillanattól, hogy a feje a párnához ért, Xuan Da Yu úgy aludt reggelig, mint egy kisbaba. Az ágyban nyújtózkodott, a kezei annyira fájtak, hogy szinte alig bírta megemelni azokat. Azonnal eszébe jutottak az előző este eseményei és azon gondolkozott, hogy az a rohadék vajon elment-e már? Ezzel a gondolattal Xuan Da Yu felvette a papucsát és nagy nehezen kiment a szobából.

Ahogy kilépett, látta hogy a kanapét a párnákon kívül semmi sem díszítette, ami miatt megkönnyebbülten sóhajtott.

Azonban, ahogy a kijáratra pillantott, a feje majd felrobbant.

Egy üres cipős doboz.

Több pár cipő nem tűnhetett csak úgy el, amik közül az egyik egy meglehetősen drága bőr darab, külön Olaszországból hozatva és még soha nem lett felvéve, de most eltűnt. Xuan Da Yu a másik szobába rohant, kinyitotta a szekrény ajtaját, de csak néhány fürdőruhát, alsógatyát és zoknit talált benne...

Valószínűleg a bőr pénztárcájáról is szót ejteni már teljesen felesleges volt. A telefonja a pénzével és a kártyáival együtt el lett lopva.

Elveszíteni a pénzt a legkisebb probléma, a legdühítőbb dolog az volt, hogy nem volt képes kapcsolatba lépni a külvilággal a telefonja és a ruhái nélkül, szóval csak annyit tudott tenni, hogy ott ült és várt, mint egy idióta.

Bassza meg! Xuan Da Yu ökölbe szorította a kezét, sápadt arcával a földre meredt, amikor megszólalt a csengő.

* * *

A főcímdalt Yuan Ru, Peng Ze és Xuan Da Yu énekelte.