Xuan Da Yu néhány mérföldön keresztül cipelte a halál részeg srácot. A karjai elfáradtak és olykor-olykor meg kellett állnia pihenni, de nem állt szándékában letenni a férfit. Négy-öt évig nem lévén ilyen közel egymáshoz, kötelezettségének érezte, hogy épségben hazavigye a másikat, még akkor is, ha a kezei már szinte leszakadtak.

Ez a srác tényleg mélyen aludt, szó szerint Da Yu hátán kezdett el nyújtózkodni és hangosan horkolt.

Xuan Da Yu megállt, egy kicsit hátrafordította a fejét és megpillantotta a másik ádámcsutkáját.

- Soha ez előtt még nem horkoltál! Mégis mi történt most?

Xuan Da Yu maga is részeg volt, ezért félre kellett tennie a gondolatait, hogy tovább tudja vinni a láb nélküli férfit.

Szerencsére, az ideiglenes rezidenciája közelebb volt, mint Xia Yao háza. Xuan Da Yu mikor végre a lakhelyéhez ért, nehezen vette a levegőt. Egy kézzel kinyitotta az ajtót és átsétált a nappalin, a másik férfit a saját hálójába cipelte, aztán a kényelmes, óriási ágyára dobta.

- Kis Xia, aludj ma velem, az akarom...

Xuan Da Yu, miután felismerte az ágyában fekvő férfit, egy pillanat alatt kijózanodott. A két férfi szinte örökkévalóságig tűnő ideig meredt dühösen egymásra.

Xuan Da Yu törte meg a csendet elsőként és dühösen ordított.

- Ki vagy te?

Az idegen férfi a szemét forgatta, hogy felmérje a körülötte lévő dolgokat, a matracra pillantva maga alatt összeráncolta a szemöldökét, majd Da Yu-re kiáltott.

- Azért hoztál ide, hogy megkérdezd, ki vagyok?

Xuan Da Yu arckifejezése azonnal megváltozott.

- Azt akarom kérdezni, hogy mégis hogy a fenébe kerültél a hátamra?

- Baszd meg, én lehetnék az, aki ezt kérdezi!

Xuan Da Yu-t megcsapta a másik férfiből áradó likőr szaga és egyből tudta, hogy ő is elég sokat ihatott. Úgy tűnt, mind a kettőjük kiütötte magát és ő a rossz embert hozta el, aki a rossz helyen feküdt akkor és így kerültek ebbe a kínos helyzetbe.

- Cseszd meg, majd leszakadt a hátam, ahogy cipeltelek és láss csodát! Mégis mi a fenét hoztam haza!

- Talán én kértelek rá? Basszus, csak az utcán sétálgattam, amikor erre az átkozott helyre hoztál, még mindig halálra vagyok rémülve!

Xuan Da Yu ridegen az ajtóra mutatott.

- Menj innen.

A másik felhúzta a lábait és megérintette a száját.

- Mégis miért csinálsz ekkora felhajtást éjfélkor? Ha taxit hívnánk, akkor is órákba telne, mire hazaérek, akkor hogyan aludhatnék?

- Én vagyok a felelős azért, hogy alszol e vagy sem? Röviden, ne szórakozz tovább a házamban, menj ahova akarsz!

- Korom sötét van odakint, mégis hogyan találom meg a haza vezető utat?

Xuan Da Yu nehezen tudta visszafogni a dühét.

- Figyelj, kimész a főbejáraton, majd jobbra fordulsz, hogy eljuss a főútig, aztán észak felé...

- Nem tudom az útvonalat! - vágott közbe.

Xuan Da Yu tíz bankjegyet vett elő a pénztárcájából és a másik kezébe nyomta azokat.

- Elég, hogy taxit hívj?

A férfi a pénzt nézegette, majd felemelte a tekintetét, hogy Xuan Da Yu-re pillantson.

- Késő este az ágyadba viszel, majd pénzt adsz... Miért érzek valami furcsát?

Ahogy kimondta, Xuan Da Yu-nek eszébe jutott egy másik beszélgetés. Az, amikor Xia Yao a hátán mondott. Azt, mondta, hogy szereti egy férfi, de most kiderült, hogy nem ő mondta, hanem ez a férfi.

Xuan Da Yu úgy nézett ki, mint aki rájött valamire, ahogy a másikra hunyorított.

- Meleg vagy és most utánam koslatsz?

A férfi az ágyban azonnal felugrott és Xuan Da Yu-ra támadt.

- Kurva anyád, az egyetlen meleg itt az te vagy!

Xuan Da Yu egyetlen rúgással juttatta vissza a másikat az ágyba, aki a fogát csikorgatta, mielőtt felordított volna, ami miatt Da Yu-nek forrt a vére.

Xuan Da Yu a férfit a rikító pólójából és szaggatott gatyájából ítélve gengszternek gondolta. A földön hevert a férfi személyije, ami a küzdelmük alatt eshetett ki a zsebéből.

Xuan Da Yu felvette és elképedt.

- Wang Zhi Shui-nak hívnak?

- Ez vagyok én - Wang Zhi Shui összeráncolt a homlokát.

- Szóval ma a kezeim közé kerültél.

- Mi?

- Da Yu vagyok.

* * *

Da Yu (Nagy Jü, 大禹 i.e.2200 - i.e.2102): legendás uralkodó volt, aki többek közt az árvíz szabályozás és morális karaktere miatt vált híressé, valamint ő alapította a Xia (Hszia) dinasztiát. Yu sikeresen kidolgozta az árvízvédelem rendszerrét, amely döntő jelentőségű a kínai földművelés történetében. Yu-ről az a beszéd járta, hogy a munkásokkal evett és aludt, és a legtöbb idejét azzal töltötte, hogy személyesen asszisztálta a csatornák kiásását, ami összesen tizenhárom évig tartott. A csatornázás sikeressége lehetővé tette az ősi Kína számára, hogy a Sárga-folyó, a Wei-folyó és más, Kína szívében lévő folyók mentén fejlődésbe kezdjenek. A projekt sikeressége miatt Yu híressé vált Kína történelmében és gyakran hivatkoznak rá úgy, mint "Nagy Jü, aki szabályozta a vizeket" (azaz: Da Yu Zhi Shui 大禹治水)

-> Röviden Da Yu és Zhi Shui egymásnak lett teremtve.