Xia Yao határozottan landolt Yuan Zong hátán, nem tudván, hogy az alatta lévő személy kiléte megváltozott, tovább koncentrált a korábbi történetre.

- Nem tudom legyőzni... Mit tegyek?

Yuan Zong alig bírt csendben maradni, minden figyelmét Xia Yao fenekének szentelte. Nem a térdhajlatánál fogta, mint Xuan Da Yu, hanem a hatalmas kezeit arra
használta, hogy Xia Yao-t a fenekénél fogva emelje meg. Így, az előny az volt, hogy Xia Yao sokkal kényelmesebben tudott kapaszkodni, és az ő kezeinek is kényelmesebb volt.

- Mike Tyson egyszer azt mondta: "Ha nem tudod legyőzni... harapd meg.."

Ahogy kimondta, Xia Yao keze szorosan megragadta Yuan Zong nyakát és az egész állkapcsát rászorította.

Ez a harapás, ha átlagos ember lett volna, már gyötrelmes sírásban tört volna ki, fel-le ugrálna, hogy a hátán lévő személyt a földre dobja, majd néhányszor meg is rúgná. A kurva anyádat, ez a legkevésbé sem egy sima harapás! Inkább a fül teljes lenyelése!

Azonban, Yuan Zong csak gyengéden összevonta a szemöldökét, nem zavartatta magát, hogy kiszabadítsa fülét Xia Yao szája fogságából. Csak megfeszítette az egyik izmát a füle környékén, hogy az sokkal hajlékonyabban és erőteljesebben tudjon ellenállni a fájdalmas harapásoknak.

Ahh! Még mindig ilyen kemény?... Xia Yao erősebben harapott.

Yuan Zong mindig magával hordott egy kis tükröt, ez a legalapvetőbb tárgy a testőrök számára, kapóra jön, amikor az ember a környezetét akarja megfigyelni. Most a második gombhoz volt rögzítve, Yuan Zong arra használta, hogy élvezze Xia Yao kegyetlen arcának látványát, miközben az életét kockáztatja, hogy megharapja, és a több dühös érzést, amit a férfi váltott ki belőle.

A rejtélyes fekete szín Xia Yao szemében fokozatosa keskenyedni kezdett, a szorítása is lassan csökkenni kezdett. Azonban végül nem távolodott el, hanem csak a harapást rágcsálásra váltotta, a szájában lévő dolgot foggal-élesítetté varázsolva.

Úgy tűnt, Yuan Zong egyik füle elvesztette hallóképességét, egyáltalán nem hallotta a körülötte lévő zajokat. Az egyetlen dolog, amit hallott, egy lebegő hang volt, ami olyan volt, mint amikor a hullám a köveknek csapódik, folyamatosan elámítva a szívét.

Yuan Zong tudatlanul lassított tempóján, hagyva, hogy Xia Yao tovább csócsálja a fülét, míg már két óra is eltelt.

A kulcs Xia Yao pénztárcájában volt, azonban attól félve, hogy felkelti az anyját, Yuan Zong úgy döntött, hogy az ablakon át megy be.

És aztán egy nehéz mozdulattal Yuan Zong bevitte Xia Yao-t a szobába. Az egész procedúra alatt nemcsak, hogy Xia Yao nem kelt fel, de még a szája is a fülén maradt.

Yuan Zong gyengéden rakta le Xia Yao-t az ágyra, teste elkerülhetetlenül nehezedett a másik férfiére, mivel az hajthatatlanul falta fel a fülét.

Bár addig nyújtotta el a mozdulatot, amíg csak tudta, Yuan Zong--nak muszáj volt kinyitni a száját és halkan Xia Yao fülébe suttogni.

- Jobb lesz, ha most már elengeded.

A szavak szinte alig hagyták el Yuan Zong ajkait, amikor Xia Yao még jobban ráharapott.

Mivel attól félt, hogy felkelti Xia Yao-t, ezért Yuan Zong lefeküdt az oldalára és félig feltolta magát és csak várt. Xia Yao-ra pillantott, aki még nem csukta be teljesen a szemét, megmutatva ősi, márvány-fekete tekintetét, amiben kötekedés, csábítás és megbabonázás tükröződött...

Mikor először meglátta Xia Yao-t, Yuan Zong már akkor szerelembe esett a szemeivel, amik olyanok voltak mint Daomadan a Pekingi operában, miközben erotikus hangulatot áraszt a való életben.

Yuan Zong vágyakozva nézett rá, ágyékánál hirtelen egy férfias sátor jelent meg.

Xia Yao ajaki elváltak, egy kicsit megengedve, hogy Yuan Zong elhúzódjon, valójában azonban csak még nagyobbat akart harapni, szinte Yuan Zong egész fülét lenyelve.

Yuan Zong tagja ott lent a zárt térben állt az egész procedúra alatt és a tüdejében lévő összes levegő egyszerre engedte ki.

Xia Yao másfelől azonban, angyalian érintetlen maradt végig.

Yuan Zong pupillái most egy tengernyi vérben álltak, eredménytelenül próbálva a vágyát kordában tartani. Csak le akarta tépni Xia Yao ruháit, megérinteni teste minden egyes porcikáját, élve felfalni, megszívni a mellbimbóit, tagját megkóstolni, fenekét szétnyitni és.. Egyszer még álmodott is erről, Xia Yao elpusztulva veszi szájába Yuan Zong hatalmas erekcióját, megkóstolja az ízét, egy este a mennyekben töltve.

Yuan Zong próbálta elnyomni az éhségét, a határvonal nem volt messze, de ha elengedi magát, akkor minden erőfeszítése ezelőtt az este előtt kárba veszne.

Ezért Yuan Zong nem tett semmit, csak várt még egy órát. Xia Yao végre elaludt és a füle kiszabadult a fogságából.

Yuan Zong elfordította Xia Yao arcát, majd csöndben távozott.