Mikor végzett a munkával napnyugtakor, miután fogadott egy hívást, Xia Yao annyira izgatott volt, hogy a privát klubig szinte vágtatott.

- Uram, kérem kövessen.

Xia Yao-t egy szobába vezette, ahol, miután az ajtót kinyitotta, egy rakás férfi és nő látványa tárult elé, a kaotikus szituáció megdöbbentette a férfit. Szemei kétségbeesetten manővereztek körbe, majd megállapodtak egy férfin, aki egyedül dohányzott az egyik sarokban.

- Da Yu! - kiáltotta.

Xuan Da Yu másokkal beszélgetett, azonban, amikor meghallotta ezt a hangot, tekintetet azonnal a hang irányába fordultak. Amint meglátta Xia Yao-t, szemei elkerekedtek és a szíve mélyén tűz lobbant.

- Mi a franc...

Xuan Da Yu a kanapétól, mint egy gepárd, hanyatt-homlok rohant felé, szinte minden embert felrúgva, aki az útjába állt Xia Yao felé. Ezután a nagy kezei átfogták Xia Yao nyakát és egyenesen a kanapéra lökte, erősen leszorította, majd puszikkal halmozta el az arcát és a nyakát, helyenként még bele is harapott a bőrébe.

Normális esetben Xia Yao a legkevésbé sem szeretett másokkal érintkezni, azonban nyilvánvaló volt, hogy az izgatottsága miatt elfeledkezett erről. Xuan Da Yu megrágcsálta, ahogy ő is tette a férfivel, mind a ketten kifulladtak, mikor végre elváltak egymástól.

- Mióta nem találkoztunk már? Te köcsög, biztosan már nem is emlékszel rám, ugye? - kérdőjelezte meg Xuan Da Yu, mintha nagy bajban lenne.

Xia Yao véres tekintete különleges élvezetet tükröztek.

- Ki nem emlékszik kire, hah? Évekig kerestelek. Mikor elmentél, még csak el sem búcsúztál tőlem, csak egy telefonszámot hagytál, amit nem lehetett elérni.

- Badarság - mosolygott Xuan Da Yu sompolyogva. - Mind ez idáig, ha tényleg meg akartál volna találni, már rég megtetted volna.

Xuan Da Yu, Peng Ze és Xia Yao triója gyerekkoruk óta barátok volta, ugyanabban a lakóövezetben laktak Dou Ye-vel együtt, aki gyakran mellettük állt, mikor jól érezték magukat. Mivel Dou Ye három-négy évvel idősebb volt náluk, csak néha játszott velük, ezért a kapcsolatuk nem volt olyan szoros, mint a másik háromé. Természetesen Xia Yao volt a legkedvesebb Xuan Da Yu szívében. A két fiú egy takaróval aludt és még be is nedvesítettek egyet, ahogy felnőttek.

Barátok voltak egészen a 11. osztályos korukig, mikor Xuan Da Yu váratlanul egy másik iskolába ment és az egész családja Makaóba költözött. Megszakította a kapcsolatot Xia Yao-val és Peng ZE-vel is, és egészen idáig nem is jelentkezett.

A pincér egy tálcányi gyümölcsöt hozott nekik, Xuan Da Yu azonnal a körtére mutatott és Xia Yao szájába tömte.

- Egy kicsivel korábban, mikor bejöttél, szinte nem is ismertelek fel. Mikor lettél ilyen helyes? -kérdezte, miközben nézte, ahogy a másik eszik.

- Mi az, hogy "lettem"? Én mindig helyes voltam!

Xuan Da Yu nevetésben tört ki, majd hevesen átölelte Xia Yao-t és megcsípte a derekát.

- Emlékszem, mikor még iskolába jártunk, nem volt ilyen igazságosság-komplexumod, hogy lehetsz most ilyen nedvdús?

- Jó kondiban tartom magam - nevetett magabiztosan Xia Yao.

- Hogyan? - kérdezte Da Yu.

- Vegetáriánus kaját eszik mindennap - szólt bele a beszélgetésbe Peng Ze viccelődve.

Xia Yao gúnyos mosolyra húzta a száját, ahogy megrúgta a másikat.

- Menj innen! És ne beszélj hülyeségeket!

Xuan Da Yu újra arra koncentrált, hogy fentről-lefelé végignézzen Xia Yao-n, és mély gyűlöletet érzett, amiért nem tudta letépni a férfi ruháit és kivenni a gatyájából azt, a dolgot megfigyelés céljából. Végül úgy döntött, hogy a nagy kezét Xia Yao tarkóján fogja pihentetni és az arcát egészen közel húzta a sajátjához, majd gyengéden elmosolyodott.

- Nem hoztad el a barátnődet?

- Nincs barátnőm - szorította össze fogait Xia Yao.

Xuan Da Yu kérdőn hunyorított Xia Yao-ra.

- Elméletileg, megszámlálhatatlan mennyiségű lánynak kéne üldözni téged!

Peng Ze nagyot sóhajtott.

- Nem az, hogy senki sem követné, csak még nem talált senki olyat, aki megfelel a szeszélyeinek. Fényűző életet él, laza sétákra viszi mindennap a madarát, egyáltalán nem figyel a szexi lányokra rövid gatyákban, csakugyan nemes származású.

Xuan Da Yu teljesen ledöbbent.

- Amennyire emlékszem, te voltál a legfeltűnőbb gyerek közülünk. Nem te voltál, aki nem bírta kivárni, hogy a szeméremszőre teljesen kinőjön, mikor már ártatlan lányok szoknyáját húztad fel vagy a mellükhöz simultál az utcán?

- Nem tudnék jobban egyetérteni. Igazi gazember volt, minden büszkeségét az óriás "fehérrépába" helyezte! - válaszolt Peng Ze.

- Igaz! Igaz! Igaz! Már emlékszem! Az óriás "fehérrépa"! Rohadt élet! Nem nyúltam hozzá évek óta! Gyere ide, gyere ide, had lássa a nagy tesó, hogy igazi ginszenggé nőtt e már vagy sem! - tört ki nevetésben Xuan Da Yu.

- Baszd meg!

Xuan Da Yu és Peng Ze könyörtelenül szívták Xia Yao vérét, ami miatt mind a három férfi hangoskodni kezdett. Végül akkor csillapodtak le, amikor Dou Ye meghívta őket egy italra.

- Hogy vannak a szüleid? - kérdezte Xuan Da Yu Xia Yao-t.

- Minden a régiben - válaszolta.

- Az apját egy másik tartományba helyezték át - tette hozzá Peng Ze.

- Mikor? - kérdezte Xuan Da Yu.

- Tavaly.

- Neked és az anyádnak vele kellett menni?

- Nem, majd a hosszú szünetet kihasználjuk, hogy meglátogassuk, már ha lesz olyan. Mikor az apám Pekinge jön konferenciára, otthon lesz kettő vagy több napra. Általában kéthavonta szoktunk találkozni.

- Mi a helyzet veled? Még mindig szingli vagy? - esett a szeme Peng Ze-re.

Xia Yao disszeminálta, amit tudott, mielőtt a többiek szóra nyitották volna a szájukat.

- Azzal a meleg sráccal lóg mindig.

- Ne hívd "melegnek" - panaszkodott Peng Ze. - Zhenzhen jó srác, igaz, néha egy kicsit hisztisen viselkedik.

Xuan Da Yu belekócolt Peng Ze hajába.

- Csak négy évig voltam távol és a főváros máris megtelt melegekkel.

Azok ketten hangosan nevettek, míg Xia Yao, aki az egyik oldalon ült, csak egy fájdalmas mosolyt tudott kierőltetni magából.

- Miért költöztél el ilyen váratlanul? - kérdezte Peng Ze Xuan Da Yu-t.

Xuan Da Yu szeme kellemetlenül rándult meg és Peng Ze poharával csörgött.

- Nagyon sok probléma volt a családomban, néhányat nem lehet egyszerűen megérteni. Felejtsük el! Igyunk!

Csak a csengő hangot lehetett hallani, ahogy a poharaik összekoccantak és azt, ahogy a gyerekkorukról beszélnek. A nyomás, a nehézség és az elfojtás, ami egész nap lankadatlanul Xia Yao-ban volt, eltűnt. Minden férfi és nő a zenére táncolt, ami a teremben harsogott és visszhangzott a falakról. Xia Yao kiitta az üveget, majd az asztalra tette azt.

- Cirkusz ez? Mit csinálsz? Menj arrébb, majd én megmutatom, hogyan kell ezt csinálni!

Xia Yao a színpadhoz rohand, a pólója villámgyorsan eltűnt, gyors és hajlékony csípőjét ide-oda mozgatta, ami adrenalinnal töltötte el. Hivatalos edzőfelszerelése a fénypontja volt a kilométer hosszú mágikus lábának, csábító, de tiltott is egy időben.

Xuan Da Yu Xia Yao-ra pillantott, aki féloldalas mosolyra húzta a száját.

Xuan Da Yu belülről szikrázni kezdett, a szelet alma, amit épp csak megrágott, a torkán akadt, ami miatt a mellkasa megfájdult. Xuan Da Yu megragadta Peng Ze-t és Xia Yao-ra mutatott és hitetlenkedés tükröződött arcáról.

- Tényleg nincs barátnője?

- Egyáltalán nincs!- Peng Ze Da Yu füléhez hajolt. - A kollégái titokban Xia szerzetesnek hívják!

Azonnal, miután ezt kimondta, nyugtalankodni kezdtek a színpadnál, Xia Yao valakivel üvöltözött.

Xuan Da Yu kétségbeesetten rohant oda.

- Mi a baj?

Xia Yao a nőre mutatott, aki teljesen hozzátapadt a testéhez és őrülten táncolt.

- Bolond!

- Oké, oké... - ütögette meg Xia Yao hátát, hogy lenyugtassa barátját, majd visszahúzta a kanapéhoz, ahol piszkálni kezdte. - Emlékszem, hogy régen megharaptad az embereket, amikor részeg voltál, szóval, miért nem haraptad meg azt a lányt ott?

- Igaz, igaz, igaz, nem csak egy szokványos harapás az. Ha a fogaid egyszer beleharapnak valamibe, akkor azok ott is maradnak! - nevetett fel hangosan Peng Ze.

- Miért nem haraptál meg még senkit sem?

- Biztos még nem ivott eleget!

- Gyerünk akkor! Egészség!

És csak így, a három barát a lelküket is kiitták.

Peng Ze Dou Ye-vel ment haza, hátrahagyva Xuan Da Yu-t és Xia Yao-t. Xia Yao olyan részeg volt, hogy nem tudott egyenesen sétálni sem, Xua Da Yu, aki kevésbé volt rossz állapotban, megragadta a férfit és a hátára vette.

- Menjünk, a hátamon viszlek haza!

Xuan Da Yu roskatag léptekkel indult haza Xia Yao-val a hátán. Kint néhány személyi sofőr várakozott.

- Uram, hova szeretne menni?

- Nem, rendben van, még felismerem az utakat.. Mikor fiatal voltam... mindig a hátamon vittem... nagyon szereti.

Xuan Da Yu elég messzire jutott Xia Yao-val. Xia Yao, aki a hátán volt, még mindig ki volt ütve, csak időnként néhány érthetetlen szót mondott.

- Van egy férfi, aki kedvel.

Xuan Da Yu bokája megroggyant és majdnem a földre zuhantak. Nagy erőbe került, hogy újra egyensúlyban legyen és tovább folytathassák útjukat.

- Több is van, ki nem állhatom - motyogta Xia Yao.

- Rugd tökön - mondta részeges hangon Da Yu.

Yuan Zong, aki nem messze állt a két baráttól, kihasználta a lehetőséget és felkapott egy másik részeg alakot, aki az út melletti klubból lépett ki.

Egy pillanatra, minden súly eltűnt Xuan Da Yu hátáról, de amikor megfordult volna, már vissza is került.

Mivel nem volt közvilágítás, a koromfeketeségben Xuan Da Yu nem tudta rendesen kivenni a hátán lévő férfi arcát.

- Majdnem azt hittem, hogy leestél a hátamról. Kapaszkodj szorosan!

A karizmai majd elszakadta, ahogy felemelte a hátán lévő férfit, akinek a lábait szorosan megragadta, majd tovább sétált.