Tíz másodperccel később a bűnöző, akinek szinte már semmi ereje nem maradt, elájult.

Xia Yao végre megnyugodhatott és rendezhette gondolatait.

Yuan Zong, a biztonság érdekében, erőteljesen nyomta a földhöz a férfit, nehogy véletlen megforduljon. Yua Zong alaposan ellenőrzött mindent és talált két töltény, amiket a zsebébe tett.

Most már kiengedsz végre? Dörmögte magában Xia Yao, miközben az ablakon dörömbölt.

Azonban Yuan Zong ignorálta. Megragadta a férfit és teketória nélkül a közelben lévő autóhoz menetelt vele, ahol egy előre bekészített kötéllel megkötözte és végül a csomagtartóba lökte. Csak miután mindezzel végzett ment vissza Xia Yao szobája ablakához.

Az egyetlen figura, amit Xia Yao ki tudott venni az áttetsző ablakon keresztül, az egy elmosdott kép volt egy magas, izmos férfiről, aki a szakadó esőben szaladt.

Az ablak hirtelen kinyílt.

- Hol van? - kérdezte Xia Yao.

- Már megkötöztem, holnap beviszem a rendőrségre.

Előhúzta a pisztolyt és a töltényeket, majd bedobat azokat.

Xia Yao elvette őket, de természeten nem volt elégedett. Dühösen meredt Yuan Zong-ra.

- Mi a fenéért reteszelted be az ajtót? Mégis mit képzelsz magadról, ki vagy? Valami nagykutya? Az Isten szerelmére, te és az egód! Mit gondolsz, hogy csak úgy egy egyemberes műsort csinálsz itt és egyesével levered a rossz fiúkat és hőst csinálsz magadból, hah. Kurva anyád, itt én vagyok az igazi rendőr, a fenébe is, mégis ki jogosított fel arra, hogy beleavatkozz az ÉN munkába, hah?

Xia Yao dühös kirohanására Yuan Zong nyugodtan válaszolt.

- Csak szimplán nem akartam, hogy vizes legyél.

Xia Yao ledermedt. Annyi mindent akart mondani, de úgy tűnt nem tudja szavakba szedni gondolatait.

- Hogy van a csuklód? Még mindig fáj?

- Rendben van. A fájdalom már rég elmúlt - hümmögte.

- Mutasd őket!

- Minek?

Esélyt sem adva Xia Yao-nak az ellenállásra, Yuan Zong megfogta a karjait és kihúzta az ablakon át. Tekintete végigcikázott rajtuk és kételkedve újra megkérdezte:

- Tényleg rendben vannak a csuklóid?

Meg sem várva a választ, Yuan Zong összeszorította a kezeit, ami az előző alkalomoz képest most még erősebb volt. Nagyon élvezte a nyilvánvalóan felbosszantott Xia Yao látványát. Yuan Zong gyengéden elmosolyodott.

- Szép álmokat- mondta, majd bevágta az ablakot, letörölte a vizet az arcáról és az kocsihoz sétált.

Xia Yao ismét megpróbálta kinyitni az ablakot. Ez alkalommal... sem járt sikerrel.

Yuan Zong szorítása a csuklóján tényleg nem volt vicc. Mire Xia Yao kezei újra tudtak rendesen mozogni, már elállt az eső. Xia YAo tudott volna agresszív dolgokat mondani, de mégis inkább vette a faáradtságos, hogy kimossa és megszárítsa Yuan Zong ruháit, majd elrakta a táskájába és kitette.

Yuan Zong a kocsi ülésének dőlve aludt, mikor hallott valakit. Résnyire kinyitotta a szemét, a sötét alakot látott közeledni az ablakhoz.

- Hé, ezek a tieid.

Yuan Zong csurom víz volt, szóval a friss, meleg ruhák, amik egy kellemes parfüm illattal jártak, szinte elolvasztotta a szívét.

Míg Yuan Zong felöltözött, Xia Yao direkt elfordult. Mikor elkészült, Xia Yao-nak adta a vizes ruhákat.

Xia Yao-nak gyorsan feltűnt, hogy minden megvolt, az alsógatyát kivéve. Nem szándékozta megkérdezni, de eléggé zavarta, hogy miért volt a tiszta és teljesen száraz alsó félrerakva, ahelyett, hogy a korábban "kölcsönvett" vizes darabot lecserélte volna.

- Miért nem cserélted le azt gatyát?

- Szóval szeretnéd visszakapni?

- Tartsd meg, érdekel is engem! - morogta hidegen.

- Menj aludni! - egy kis mosoly játszadozott Yuan Zong ajkain.

Xia Yao egy helyben állt.

- Nem hiszel nekem? Behúzlak és azonnal megbaszlak.

Xia Yao szinte azonnal bevágta a kocsi ajtaját és idegesen elszaladt.

Yuan Zong figyelte, ahogy gyorsan elmenekült és nem tudott mit tenni, de pillangókat érzett a gyomra mélyén.