A rendőrállomáson mindenki felsorakozott, hogy üdvözölje a győztes Xia Yao-t.

- Xia Yao, az én emberem, mind a három kör nyertese!

- A női kollégák a többi állomásról majd meghalnak azért, hogy egy képet készíthessenek veled!

- A kapitány bulit akar tartani, hogy megünnepeljük a győzelmedet és együnk egy jót a többiekkel.

Xia Yaot-t beszédes bajtársai ostromolták. Azonban Ő csöndben maradt, egyetlen árva szót sem hagyta el ajkait. Elpakolta a személyes dolgait, majd egy mosolyt erőltetett arcára.

- Nem érzem magam valami jól. Mi lenne, ha elhalasztanánk máskorra, rendben?

Amint kimondta egyenruháját átdobta a vállán és gyorsan távozott.

- Hah, nem néz ki túl jó.

- Lehet azért, mert egy külföldi lopta el az első csókját és kényelmetlenül érzi magát miatta?

- Pff.. Te most biztosan viccelsz velem!

* * *

Xia Yao otthona Wang Fujing-ban volt, a császári palota lábánál. Összesen néhány száz négyzetkilométer szélességgel, maga a megtestesült kínai luxus otthon. De a kialakítása csak három hálószobát tartalmazott. A fő hálószobában, ami olyan nagy, mint egy stadion, középen egy hatalmas méretű ágy található.

- Helló! Helló!

Az üdvözlés egy beótól származott. A kismadár gyorsan tanult, ezért, ha Xia Yao-nak volt ideje, megtanított neki egy-két mondatot. Amikor azonban nem ért rá, akkor egy kazettát akasztott az ablakba, hogy a madár azt hallgatva tanuljon.

A beó nem rég tanult meg egy sort egy dalból, és azt ismételgette újra és újra:

- Csókolj, csókolj, csókolj, csókolj, csókolj meg, csókolj meg szenvedélyesen...

Xia Yao erei kidagadtak homlokán. Mégis mi a fenéért kell ezt énekelnie, mi? "Csókolj meg", nem tudna valami mást énekelni? Nem vagy normális! Úgy hangzik, mint egy karcos lemez, ez nevetséges. Kiderült, hogy a lejátszó lemerült, és a hang, amit kiadott semmiben sem különbözött attól, amit a madár produkált. Mint két rossz kazetta.

- Hagyd abba! - ordította Xia Yao.

A baó egyből utánozni kezdte:

- Hagyd abba! - majd hosszasan elnyújtva énekelte tovább dalát. - Csókolj..

Xia Yao fortyogott a dühtől, amikor az ajtó hirtelen kicsapódott és Peng Ze arca tűnt fel mögötte.

- Mit keresel itt? - morogta Xia Yao.

Peng Ze baseball sapkát viselt és büszkén sétált be a szobába.

- Próbáltalak hívni, de nem vetted fel, szóval személyesen kellett jönnöm, hogy meghívjalak. Lesz egy buli számodra ma este! El kéne eljönnöd!

Xia Yao gondolkodás nélkül vágta rá: - Nem megyek.

- Ne legyél ilyen! Dou sensei már le is foglalta a helyet, szép lányokat is hívott, szóval ne hagyd cserben.

Xia Yao két dióval kezdett játszadozni, úgy tett mintha nem is hallaná a másikat. Peng Ze arcán értetlenség ült.

- Tudom, hogy dühös vagy, de mit árthat egy kis szórakozás? Nem akarsz másokkal találkozni? A többiek azt szeretnék, ha egy kicsit kikapcsolódnál. Tudod, ha lenne egy vörös szőnyegem, már a lábaid előtt heverne.

- Nincs hozzá kedvem - hallgatta el Peng Ze-t.

Hirtelen egy ismeretlen hang hallatszott.

- Ki beszél? - Peng Ze Xia Yao-ra tapasztotta szemeit, hogy biztosra menjen, ő nem nyitotta ki a száját.

Hirtelen megint megszólalt a hang - Ki a pokol beszél?

Peng Ze halálra rémült, szemei visszavándoroltak Xia Yao-ra, akinek ajak még mindig nem mozdultak.

- T-te is hallottad azt a fura hangot?

Xia Yao elrejtette mosolyát és fagyosan válaszolt.

- Milyen hangot?

Ekkor a madár ismét megszólalt - Ki a pokol beszél?

Peng Ze először ledöbbent, majd nevetve Xia Yao-ra bökött.

- Oh, már látom! A korgó gyomrod hangjával próbálsz átverni, mi?

Xia Yao, - ...