Amikor Xia Yao a hívatlan vendégével küzdött, Meng Xin Yi-nél is egy nevetséges történet folyt éppen.

Micsoda véletlen, hogy Yuan Ru találkozója (tudjuk-ki által szervezve) pont ebben a kávézóban volt. Ó, Isten segítsen rajtam, egy férfit kértem, erre a bátyám ezzel a feszült emberrel hoz össze. Mégis mit gondolt?!

Hirtelen, egy ismerős arc tűnt fel előtte.

A terem másik felében, vele szemben ült Xia Yao, látszólag egy randin lehetett valami lánnyal. A vicc az volt, hogy úgy tűnt, mint aki jól érzi magát.

Yuan Ru dühbe gurult, soha nem is gondolta volna, hogy Xia Yao-n egyszer ilyen nyíltan fog látni egy ekkora mosoly, mint ami most volt a férfi arcán. "Cseszd meg, ne mondd, hogy ő is találkozgat valakivel?! Impotens vagy és még így is van energiád vakrandikra menni?! Ez 100%-os rászedés!!"

Amíg ő a gondolataiba merült, addig Xia Yao Yuan Zong-hoz futott.

De a férfi helyen nem maradt sokáig üresen, mivel Yuan Ru megragadta a kínálkozó lehetőséget, hogy tönkretegye annak a randiját. Gyorsan Meng Xin Yi asztalához ment és leült Xia Yao helyére.

- Te is egy randira jöttél? - kérdezte szarkasztikusan vidám hangon.

A hirtelen a semmiből előtűnő idegen nagyon meglepte Meng Xin Yi-t, de megpróbált illedelmes maradni és válaszul bólintott neki.

Szóval igaz... Yuan Ru összeszorította a fogait, és egyből a naiv lány megmentőjévé alakult, hogy kisegítse őt a randiján, ahogy egy nő megtenné egy másikért.

- Csak úgy megjegyezném, hogy a nők is emberek, a legerkölcstelenebbtől kezdve a legelragadóbbig, a hagyományosoknak is, a szex elengedhetetlen. Szóval őszinte leszek veled. Ne a borítója alapján ítélj meg egy könyvet, vagy végül egész életedben bánni fogod.

A furcsa figyelmeztetés sikeresen megragadta Xin Yi figyelmét.

- Mire gondolsz pontosan? - kérdezte zavarodottan.

Yuan Ru kajánul rámosolygott, majd a következőt súgta a lány fülébe: - A férfi, akivel találkoztál, elsőre tökéletesnek tűnhet, de... micsoda balszerencse, hogy hasznavehetetlen... az ágyban.

A furcsa információ derült égből villámcsapásként hatott a lányra.

- Mivel mind a ketten megtapasztaltuk már, lényegtelen elmondanom, hogy milyen fontos is.. - folytatta Yuan Ru.

- Ki mondta, hogy én csináltam már, huh? - mondta Meng Xin Yi, zavartól vörös arccal. - Én nem vagyok olyan, mint te, nincs túl nagy tapasztalatom ilyen téren. Egyszerűen csak az gondolom, hogy jó úriember.

Yuan Ru megvont a vállát, valódi megbánást mutatva.

- Hogyha így áll a helyzet, akkor vedd úgy, mintha nem is mondtam volna semmit.

Egy idő múlva, Xia Yao végre visszajött. Nagy levegőt vett, és próbált úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna.

- Add meg a telefonszámod, a jövőben is tartjuk a kapcsolatot - mondta, de a lány válaszán teljesen ledöbbent.

- Azt... azt hiszem, ez nem fog működni.

- Elnézést, mi?

- Csak ez.. Nem hiszem... Nem veled van a baj, hanem velem.. Csak nem érzem biztonságban ebben a kapcsolatban.. mivel, te ilyen tapasztalat férfi vagy. Sajnálom. Mennem kell - a szavak mintha megakadtak volna a torkán.

Ez után rögtön el is ment, csak egy nagyon kicsit lassabban, mint Yuan Ru tette. Yuan Ru, bár a helyén ült, mégis mindent beleadott, hogy ne maradjon le a másik asztalnál történtekről. Amikor Meng Xin Yi teljesen eltűnt a szem elől, akkor sziszegett. Mégis ki tud ilyennel előállni, huh? Biztonság? Kérlek! A srác impotens, az is jobb lenne, ha olyat találna, akinek nincs töke!!

Hirtelen Xia Yao állt meg vele szemben. Igen, még ha hálószobai problémái is vannak, akkor sincs senki, aki ellen tudna állni a gyönyörű arcnak, főleg nem Yuan Ru.

- Oh, micsoda kellemes meglepetés itt látni téged - Yuan Ru félénken elmosolyodott.

- Igen, micsoda véletlen, hogy pont itt vagy a testvéreddel - Xia Yao mosolyában egy cseppnyi melegség sem volt.

- A testvérem? A bátyó is itt van? - bámult rá a lány teljes döbbenettel az arcán.

- Tényleg azt hiszed, hogy ezt beveszem? - miután ezt kimondta, sarkon fordult és elsétált.

* * *

Néhány nap eltelt és Xia Yao alaposan átgondolta az egészet. Olyan ügyeknél, mint Yuan Zong is, a legkisebb szikra is óriási robbanáshoz vezethet. A legjobb megoldás itt az volt, ha teljesen figyelmen kívül hagyja a másikat, semmiféle aggodalmat sem mutat irányába. Ha ez a szatír bámulni akar, akkor ignorálom. Ha az a rohadék követni akar, akkor hagyom neki. Ha pedig a házőrző kutyám akar lenni, akkor meg nyugodtan legyen a vendégem. Abban a pillanatban, amikor megjelenik a házkörül, kidobom a szemetet. A büdös szag majd idecsalogatja a szúnyogokat.

A terv totális kudarcba fulladt. Xia Yao számításaival ellenben, Yuan Zong elismerés nélkül változtatott a viselkedésén, provokatívból az őszintén védelmezőbe váltott, automatikusan semlegesítve Xia Yao védekezését. Amikor hideg volt, Yuan Zong hozott neki plusz ruhát. Amikor esett, akkor esernyőt. Amikor Xia Yao éjszakázott, ételt vitt neki. Kétség kívül minden apróságra odafigyelt.

Később még aznap délután, Xia Yao Xiao Hui-t és Zhang Tian-t találta az irodájában, akik boldogan kacsanyakat ettek. Ő is csatlakozott a klubhoz.

- Szép! Honnan tudtátok srácok, hogy szeretem? - kérdezte büszkén.

- Heh! Nem tudtuk. A sógorod volt. Ő hozta ezt a fantasztikus csemegét, mi csak voltunk olyan kedvesek és átvettük neked.

"Sógor", ki más is lehetne, mint Yuan Zong. Xia Yao nem talált szavakat. Bármilyen finom is volt a kacsanyak, minden hirtelen íztelenné vált. Még a feléig sem jutott, amikor kidobta a kukába.

- Mi csak jó barátok vagyunk és emlékeztetünk, jó? A sógorod nagyon sok szívességet tett neked. Jó lenne, ha minél hamarabb letelepednétek Yuan Ru-val. Még mi is érezzük a sietséget.

Xia Yao egy szót sem szólt. A szemét a kis faházon tartotta az asztalon.

- Ki hozta ezt?

A kérdés teljesen haszontalannak hangzott, ki más lenne olyan nevetséges, mint Yuan Zong, hogy ilyennel töltse az idejét.

Xia Yao-nak szándékában állt megszabadulni tőle, amikor a házból kiesett egy kis figura.

Ha bármi, hát ez egy sokkoló vicc volt! Xia Yao kicsinyített változata volt. A bábunak ugyanolyan arca volt, ugyanolyan aurája és még az a rohadt anyajegy is ott volt az orrán.

De a leginkább megdöbbentő az volt, hogy meztelen volt. A "Xiao Xia Yao" felfelé ágaskodott, a kerek csintalan fenék pedig szinte hívogatott, hogy beleharapj.

Xia Yao dühös volt és sértett, durván belevágta a kukába a kis figurát.

- Aiiiz, légy óvatos - mondta Zhang Tian. - Szükség van rá, hogy emlékeztesselek, hogy az az izé te vagy, csak kisebb... és pucér. Az, hogy a szemétbe vágtad, nem jelenti, hogy mások nem láthatják. És az emberek alatt az imádóidra gondolok a cégen belül. A legrosszabb forgatókönyv, ha az egyik női kolléga egy Isten adta lehetőségnek véli és hazaviszi, majd azzal maszturbál.

Más lehetőség híján Xia Yao kivettek a szemetesből. Újra és újra rátaposott, de alig ért el vele valamit. Az az izé még mindig rendben volt, egy karcolás sem esett rajta.

Úgy döntöttem, nem fogadok el vereséget ellened.

Az őrök szobájába rohand, felkapott egy kalapácsot és teljes erejével lesújtott.

Xiao Hui ott állt, és nem volt szíve továbbnézni a folytatást.

- Xia főnök, azt a bábut agyag, tojássárgája és rizsliszt keverékéből készült, ugyan azokból a hozzávalókból, mint Yuan Minh Yuan Ta Sui Fa, ami több inváziót és háborút élt már át és még mindig áll. Ha véletlen nem rendelkezel 8 ország hadseregének az erejével, akkor azt javaslom, ne pazarold az időd.

Xia Yao vonásai megkeményedtek.

- Ha nem is pusztíthatom el ezt, akkor legalább a faházat megsemmisítem!

- Persze, de.. a kis hasonmásodon még ruha sincs. Ha tönkreteszed az otthonát, hova teszed a bábut?