Amikor visszaértek az irodájukba, Xiao Hui és Chang Tian egy rakás édességet és italt pillantott meg az asztalon. Xia Yao-ra néztek, a férfi kényelmesen, keresztbe tett lábbakkal ült, majd felemelte a szemöldökét és fellelkesedve bámult rájuk.

- Mennybe is! Mi van? - Xiao Hui az asztalhoz futott és sietősen a szájába tette az ételt.

- Mind a tieteké! - válaszolt Xia Yao.

- Milyen különleges nap van ma? - Chang Tian majd kiugrott a bőréből.

- Semmi különös. Csak jó kedvem van ma.

Xiao Hui keményen próbálkozott kinyitni egy zacskó dinnyemagot, azonban szerencsétlenségére, amikor az végre megadta magát, olyan nagy lyuk keletkezett rajta, hogy a magok szanaszét repültek a földön. Amikor Xiao Hui lehajolt, hogy feltakarítsa azokat, Xia Yao hezitálás nélkül állította félre a férfit.

- Ne csináld. Bízd csak rám.

Ezt meghallva Xiao Hui és Chang Tian titokban összenézett. Mégis miféle boldogság képes rávenni a Méltóságos Xia-t, hogy saját magától takarítson?

A boldogság és az elszántság valóban együtt járnak. Mielőtt Yuan Ru-val találkozott volna, a hónapok csak úgy repültek, anélkül, hogy Xia Yao bármit is megünnepelt volna. Épp ellenkezőleg, miután annyi krízisen túljutott az elmúlt napokban, az a két nyűgös ember teljesen elkerülték a szemét. Soha ezelőtt nem érzete még magát ennyire boldognak és felfrissültnek.

Aznap este Xia Yao szolgálaton kívül volt és még mindig a felhők között járt. Amikor a kapu felé mentek, átkarolta kollégái vállát, együtt nevetgélt és csevegett velük.

- Áruld el nekünk, hogy mitől vagy ma ilyen ujjongó hangulatban, Xia Yao?

Xia Yao összeszorította ajkait, úgy tett, mintha meg akarná tartani a titkát, miközben az arcára egy boldogító kifejezés került.

- Nem mondhatom el.

- Oh Xia, szándékosan provokálsz minket? Chang Tian, sötétben akar minket tartani! Mihez kezdjünk most?

És aztán Chang Tian Xiao Hui-val megbökte Xia Yao-t.

- Elég, hahaha.. hagyd abba!

Xia Yao félig bosszúsan, félig boldogan tolta el magától kínzói kezeit. Amíg szórakoztak, Xia Yao szeme sarkából meglátott egy ismerős autót parkolni nem is olyan messze tőlük. Mosolya egyből lefagyott az arcáról, pont úgy, mint a hangja is.

- ÁLLJ! - morajlott Xia Yao mérgesen.

A másik kettő azonnal elhúzta a kezét, azonban a piszkálódást nem hagyták abba.

- Miért lettél ideges hirtelen? Rendben voltál, amíg egy kicsit értünk hozzád, mi történt?

Xia Yao próbált puhítani arckifejezésén, mielőtt nagy nehezen egy mosolyt erőltetett rá és válaszolt nekik.

- Semmi különös. Ti ketten menjetek haza, én pedig megyek az autómért.

Amint Chang Tian és Xiao Hui elmentek, Xia Yao tekintete újra fagyos lett és elindult az út túloldalán lévő kocsi felé.

- Miért vagy még mindig itt?

Yuan Zong ujjai, amik között a cigijét tartotta, kinyúltak az ablakon, hogy lehamuzza azt. Átható tekintete gátlás nélkül körbejárt Xia Yao arcán.

Xia Yao elveszítve utolsó csepp türelmét is.

- Már megmondtam a húgodnak, nem mondta neked? - kérdezte.

- De igen.

Xia Yao-t irritálta Yuan Zong udvariatlan hangja, amely egyszerre volt tompa és nyugodt is.

- Akkor mégis mi a fenéért vagy itt? - Xia Yao hangja fenyegetően csengett.

Yuan Zong kiszállt az autójából, majd eltaposta a cigijét, miközben tekintetét végig nagyon közeli távolságból Xia Yao-n tartotta.

- Beléd estem.

Xia Yao dühösen kezdte szidni a férfit.

- Mit értesz az alatt, hogy "belém estél"? A húgod már beleunt, hogy engem üldözzön, te miért nem tudsz magaddal bírni az ő kedvéért?

Yuan Zong ajkai lassan egy szinte láthatatlan mosolyba görbültek, miközben kinyújtotta a karját és először erősen a saját mellkasára, majd Xia Yao-éra bökött.

- Úgy értem, hogy én beléd estem.

A mondat úgy csúszott ki a férfi száján, mintha Kamehameha-t adott volna elő, Xia Yao pedig egy pillanattal később döbbenten lépett hátra.

- No-nonszensz. Nem értem! Úgy nézek ki, mint aki meleg?

- Beléd zúgtam, az, hogy meleg vagy vagy sem, nem számít -mondta Yuan Zong.

- Azt hiszed, hogy majd én is beléd esem? - szólt vissza ingerülten.

- Bármit is csinálsz vagy nem csinálsz, nem számít.

- Úgy érted, az, hogy kedvelsz, nem változtat meg bennem semmit?

- De igen.

- MI?

- Az, akibe belezúgtam te vagy, hogy ne zavarna ez?

Baszd meg! Rendben, mostantól nem szórakozok ezzel a seggfejjel!

- Kurva anyád! Előbb vágom le a saját tökömet, minthogy beléd szeressek!- válaszolt neki, majd megfordult és elmenekült. Úgy érezte magát, mintha az arcát forró vassal égetnék és a legkisebb szellő is leönthetné a lábáról.