Míg Yuan Ru Yuan Zong-ot kereste, az említett férfi a kinti gyakorló pályán volt és személyesen felügyelte a csapata tréningjét. Néhány nappal korábban, a cég néhány félig kezdő embert toborzott, akiknek egy hosszú gyakorlaton kellett részt venniük a hónapban. A jelenlévő embereknek csupán a harmada lesz kiképezve, a többieket elutasítják.

Egy kicsivel arrébb, hat tiszt gumiabroncsokat cipeltek a vállukon, amik egyesével 100 kilót nyomtak. Mi több, ez a hat ember különböző magasságú volt, szóval elég megterhelő volt a feladat, és mivel nagyon messzire kellett futniuk, az átlagos emberek nem is lettek volna képesek teljesíteni ezt.

A harmadik kör után, az egyikük nem tudta folytatni.

Yuan Zong mellett álló helyettesparancsnok odament és megrúgta a férfit, a hegyes csizmája azonnal felsértette a bőrét. A férfi olyan fájdalmat élt át, hogy gyakorlatilag a földre zuhant és szívszaggatóan ordított.

- Felállni! - üvöltötte a parancsnok teljes tüdejéből.

A gyakornok a csontjaiban érezte a fáradságot, mégis hogyan várhatta el tőle, hogy rendesen álljon?

A parancsnok a másik farokcsontjára lépett, egy gyomorforgató sikolyt előcsalva annak a torkából.

Efféle jelenetet már sokszor végignéztek a gyakorló pályákon. Kilencen a gyakornokok közül lesütötte a szemét.

Yuan Zongaz újonc elé sétált.

- Állj fel! - szólt közömbös hangon.

Szavai teljesen normálisan csengettek, csak két rövid szó, azonban két könyörtelen fegyvert tükröztek, ami teljes félelmet keltett.

Az újonc felkiáltott, a maradék erejét felhasználva feltolta magát a földről.

Yuan Zong ridegen mutatott neki.

- Fuss!

A másik hat egyidejűleg futni kezdett.

- Yuan parancsnok, Yuan Ru rád vár.

Yuan Zong a helyettesére pillantott, elmondta neki hogy pontosan figyeljen meg mindenkit, majd megfordult és elsétált az irodák felé.

Nem sokkal azután, hogy Yuan Zong elment, szünetet tartottak. A tömeg törökülésben kezdett pletykálni.

- Nem tudod, hogy a parancsnok mivel van elfoglalva mostanában?

- Úgy hallottam, hogy a húgával van probléma. Őfelsége, Yuan Ru, beleesett egy férfiba. 24 éves, rendkívül helyes, és ha jól tudom, előkelő családból származik.

- Milyen idegesítő! A parancsnokunk mostanra már 30 éves. Mikor kezd el végre magára is gondolni? A női testőreink nagyon szépek. A strandon még bikinit is hordanak, a gyönyörű melleik fel-le ringanak, és ő még csak rájuk sem néz!

- Szerintem a parancsnokunknak csak nincs ízlése.

- Mi a.. Mégis hogy mondhatsz ilyet???

- Biztosan félreértettél. Úgy értem, Yuan parancsnoknak nincsen ideálja. Valóban egy töretlen hős, akinek nincs szeme a nőkhöz.

- Nem igazán, lehet, hogy csak lassú ilyen téren. Had mondjak el neked valamit. A nagybátyám olyan volt, mint ő, 35 évesen még nem volt barátnője, a rokonaink nagyon aggódtak, hogy talán meleg. Mi az eredmény? Egy nap hirtelen tetőtől talpig belezúgott a nagynénémbe és azóta sem tudja levenni a szemét róla. Meglepő, mi?

-Hé, állj fel gyorsan! Szól a csengő.

* * *

Yuan Ru eljött megint, hogy újra átmossa Yuan Zong agyát.

- Tudtad? Xia Yao-nak van egy beója. A madárka különösen aranyos, pont mint ő.

Hogy ne tudná Yuan Zong? Előző este több, mint két órán át szidta őt.

- Yuan Zong, nagyon szeretem a madárkát is. Ha mind a ketten gondját viselnénk, az nem lenne romantikus?

- Mire akarsz kilyukadni? - kérdezte mély hangon a férfi. Yuan Ru kuncogni kezdett.

- Kérlek had vigyem el ez a madáreleséget Xia Yao-nak. Ezt egy állatgondozó külön neki készítette, ez majd segít, hogy még szebb hangja legyen a madárkának. Később, miután már összeházasodtunk, majd megmondom a beónak, hogy mindennap romantikus dalokat énekeljen nekünk.. Woaah..

Yuan Zong nem mondott semmit, csak kivette a lány kezéből a dobozt.

Yuan Ru rájött, hogy testvére viselkedése Xia Yao-val szemben egyre szelídebb lett. Úgy tűnt, hogy kezdi elfogadni leendő sógorát.

Yuan Ru nem tudott róla, de Yuan zong-nak is volt egy beója. Aznap reggel vette.

Ez a madár kicsit nagyobb volt, mint Xia Yao-é, szénfekete volt, és a hangja is kellemesebb volt, mint a másiké. Egy rádiós készüléket is vett, hogy megtanítsa beszélni a madarát.

Miután visszaért a céghez, Yuan Zong egyből megetette a madarát azzal a kajával, amit a húga adott neki.

Két nappal később, Xia Yao-nak feltűnt, hogy a madár nem beszél többé, és bágyadttá vált. A finom ételek ellenére sem változott az állapota. Ezelőtt, a beó kedvenc étele a Xia Yao által megtört mogyoró volt, de most még csak meg sem szagolta azt.

Lehet, hogy azért van ez, mert két nappal ezelőtt túl sokat ordított és káromkodott, emiatt meg teljesen elveszítette az erejét?

Ezért Xia Yao elvette a kis rádiót a ketrecétől, nem zaklatva vele többé a madarat.

Azonban, a szituáció nem javult, sőt, csak egyre rosszabb lett. A kis beó depressziós lett.

Délután, Xia Yao annyira aggódott a madár miatt, hogy hamarabb eljött a munkahelyéről, és egyből haza sietett.

Mikor hazaért, már akkor hallotta a madár hangját, mielőtt még kiszállt volna az autójából.

Újra erőre kapott volna?

Xia Yao erre a pillanatra várt már régóta, amikor kinyitott az ajtót. Azonban, azonnal zöldre váltott a színe, a horrorisztikus látvány miatt.

Egy másik beó jelent meg az övé mellett és mennydörgéshez hasonló hangon ordított arra: "Soha! Soha! Soha!.."

A másik sajnálatra méltó kismadár rekedt hangon törekedett megszólalni: "Takarodj! Takarodj! Takarodj!..."

Minden egyed "takarodj" olyan fáradnak hangzott, hogy Xia Yao-nak a szíve majd összetört miatta.

Majd, a kis beója nem tudott többé megszólalni, ezért becsukta a szemét és összegömbölyödött a ketrec egyik végében, szívszaggató látványt nyújtva gazdájának. Azonban, a nagyobb beó még mindig folyamatosan üvöltött.

Xia Yao szinte levegőt venni is elfelejtett.