Október elseje nemzeti ünnep volt és egyben a legsűrűbb nap a rendőrök számára.

Elsejétől negyedikéig Xia Yao végig be volt fogva munkára: járőrözött, őrizte a biztonságot stb. Reggel hatkor már készen kellett várnia a turistákat a Tian An kapunál, hogy azok nyugostan megtekinthessék az Ősi Várat. Délután egy vidámparkban dolgozott. Este pedig a biztonságot felügyelő csapatban volt egy kültéri piacon Peking közelében.

De láthatóan nem ez volt minden, Xia Yao nem csak a turistákat felügyelte, hanem ő maga is egy turisztikai attrakcióvá vált.

Attrakció, ebben az esetben, a tökéletes kifejezés volt, hogy leírja a helyes rendőrt. Talpig fel volt fegyverkezve és úgy járőrözött Peking különböző tájékozódási pontjain. Olyan volt, akár egy mágnes, főleg a lányok körében.

- Gyere gyorsan, az előbb láttam egy elképesztően helyes rendőrt. Had mutassam meg.

- A a a, had csináljak egy fényképet azzal a rendőrrel ott.

- ...

Úgy tűnt Xia Yao egy állatkerti állattá vált, akit megszámlálhatatlan mennyiségű turista nézett meg és készített róla fényképet. Mindenki fotózkodni akart és volt néhány olyan eset, amikor a tudta nélkül készült "vele" fotó. 

Aznap este Xia Yao az embertömegben sétálgatott, amikor hirtelen az eszébe jutott Xuan Da Yu ügye. A magánklubhoz szaladt, ahol pár nappal ezelőtt iszogatott a barátaival, és elkérte a biztonsági kamera felvételeit. Az volt a célja, hogy tanulmányozza Wang Zhi Shui megjelenését, ami segíthetné felismerni a férfit a személyes nyomozás alatt.

Xia Yao visszatekerte a felvételt este tízre, azt feltételezve, hogy ekörül mehettek el. A vendégek csapatokban hagyták el a helyet. Peng Ze beszállt Dou Ye autójába és lassan elhajtottak. Aztán meglátott két árnyékot egybemosódva megjelenni a klub bejáratánál, ekkor nagyon összpontosított a történésekre.

A két alak kétséget kizárólag Xuan Da Yu és ő volt.

De... ha Xuan Da Yu vitte őt haza, akkor hogyan tudott később ráugrani Yuan Zong hátára?

Xia Yao még mindig a gondolataiba volt merülve, amikor meglátta, hogy egy másodperc töredéke alatt már a semmiből előkerülvén Yuan Zong cipelte őt. Nem jött rá, hogy hogyan lehetséges ilyen rövid idő alatt átmenni a másik hátára.

Azonnal visszatekerte a videót és pislogás nélkül figyelte azt.

A célpont megmutatta magát és Xuan Da Yu felé tántorgott. Ekkor az árnyékból egy másik árny jelent meg és Wang Zhi Shui máris Xuan Da Yu hátán volt, míg Xia Yao pedig Yuan Zong hátára került. Arra, hogy hogyan, nem tudott rájönni.

A csere egy szempillantás alatt történt meg. Xia Yao szó szerint nem tudott lépést tartani Yuan Zong sebességével. Ne is beszéljünk a irreális technikájáról, de csak a brutális erejét nézve, mégis milyen ember ő? Úgy tűnt, két felnőtt férfi gyerekjátéknak számított neki, úgy nézett ki, mint aki képes ilyesmire akkor is, ha a fél kezét hátrakötik.

Mintha egy horror filmet nézne, Xia Yao-t hirtelen kirázta a hideg.

Xia Yao átállította a lejátszót, hogy tízszeresen lassabban játssza le a felvételt. Miután alaposan megnézte, gondolatait düh emésztette fel.

Az a rohadék, hogy merészel így játszadozni velem?

De nem számított, hogy milyen dühös volt, hisz ez már megtörtént, nem tudott vele már mit kezdeni. Xia Yao visszaszerezte a nyugalmát. Az ügy prioritását Wang Zhi Shui képezte, ő volt az oka, amiért a felvételeket nézte.

Ezért újra lejátszotta lassításban, és végre meg tudta figyelni az említett férfit.

Xia Yao újra átnézte a személyes aktákat a rendőrségen, a férfi nevét keresvén. Arra az eredményre jutott, hogy nem talált senkit, a saját lehetőségein belül, aki megfelelt volna Xuan Da Yu leírásának és a felvételeken szereplő férfi megjelenésének.

Másnap elmondta a nyomozás eredményét Xuan Da Yu-nek.

- Gyerünk már! - mondta Xuan Da Yu. - Nem léteik, hogy máshonnan származzon. Az akcentusa elárulta. A srác ilyen tökéletes pekingi akcentussal muszáj, hogy helyi legyen.

- Azonban az lehetséges, hogy itt nőtt fel, majd elköltözött.

- Légy őszinte, Xia Yao! - mondta eltökélten Xuan Da Yu. - Nézz csak rá, elmondom, hogy már ahhoz is túl szerencsés, hogy Pekingben éljen, nemhogy még elköltözzön.

- Oké.. Had ellenőrizzem a demográfiai adatokat.

Azonban hiába való volt az egész, ugyanis nem talált semmit sem.

- Talán hamis személyije van?- kérdezte Xia Yao.

- Úgy érted egy csaló? - mordult fel Xuan Da Yu. - Szándékosan mászott a hátamra?

- Nem erről van szó - mondta Xia Yao.

- Hogy lehetsz ilyen biztos benne?

- Mi?.. Nem te mondtad, hogy aznap jöttél vissza Pekingbe, hogyan tudott volna követni?

- Hol vannak a videók? Had lássam azokat.

Xia Yao azonnal kifejezéstelenül tagadt mindent.

- Semmi szükség rá, én már megnéztem az egészet. Te és én mégcsak nem is együtt hagytuk el a klubot, az a srác viszont igen. Szándékosan vetted a hátadra.

- Szóval azt mondod.. én vagyok a hibás?

Xia Yao hezitálás nélkül bólintott, a saját bőrét véve, ami váratlanul érte Xuan Da Yu-t.

- Ez nem azt jelenti, hogy magamat kevertem bajba?

- Felejtsd el, ünnep van, nem? Mesélj, hova utaztál az elmúlt pár napban? - váltott témát Xia Yao.

Xuan Da Yu fáradtan válaszolt: - Hhh, te jobban tudhatnád, mint bárki más. Te folyton elfoglalt vagy, szóval megkértem Peng Ze-t, hogy vigyen körbe a városban, hogy megnézzem mennyi változott a mi Pekingünk. Aztán, ahogy arra számíthattam volna, minden tömve volt emberekkel. Had áruljam el neked, végeztem, legközelebb inkább meghalok, minthogy ilyen időben menjek ki.

Xia Yao kuncogott és egy cigit dugott Xuan Da Yu szájába.

Mikor az elvette, egy kicsit bele is harapott Xia Yao kezébe.

- Ejj, kutya vagy talán?

- Hé megvan! Holnap szabadnapod lesz nem? Jöjjünk össze és kártyázzunk. Nem voltam már itt egy jó ideje. Nagyon sok ember van, akivel még nem volt lehetőségem találkozni. Ez lenne a tökéletes lehetőség, hogy újraépítsük a kapcsolatokat, érted? - válaszolt Xuan Da Yu.

- Te menjél csak - fújta ki gyengén a füstöt a száján Xia Yao és elutasította az ajánlatot. - Nagyon sokat kellett dolgoznom az elmúlt napokban. Semmire sem vágyom jobban, mint kihasználni ezt a két napot és otthon feküdni.

Xuan Da Yu, bár csalódott volt, nem akarta erőltetni Xia Yao-t, aki nagyon kimerültnek tűnt.

Azonban nem ez volt a helyzet, Xia Yao tökéletesen normális volt, azt leszámítva, hogy nem volt egy motora.

Azért, hogy ne legyen semmilyen "váratlan meglepetés", Xia Yao és Yuan Zong megegyezett abban, hogy az út fő prioritása a pihenés és nem a városnézés. Azonnal visszajönnek és semmilyen körülmények közt nem éjszakáznak ott. Hogy kihasználják a rendelkezésre álló időt, azt beszélték meg, hogy négykor indulnak el a Sárga-folyóhoz, ahol pihennek, ebédre barbecuet esznek és délután indulnak vissza Pekingbe, hogy estére visszaérjenek.

Sajnos a dolgok sohasem úgy alakulnak, mint ahogy eltervezzük azokat.

Fél háromkor, amikor meghallotta az ébresztő hangját Xia Yao azt hitte álmodik.

Négykor Yuan Zong megjelent és az ablakon kopogtatott, Xia Yao ekkor ébredt fel, a haja nem volt megfésülve, a foga nem volt megmosva. Nem volt semmi ereje, hogy bármi is érdekelje, csak felvett egy gatyát és álmosan a fürdőszobába sétált, nem foglalkozott vele, hogy puha fehér lábai véletlenül elterelték Yuan Zong figyelmét, újra felébresztve benne a piszkos vágyát, hogy ott töltsék az éjszakát.

Xia Yao fél órával később Yuan Zong előtt állt, ahhoz képest, mint aki 4 órakor volt, mintha egy teljesen új ember lett volna.

A döbbenetes kinézetű fekete bukósisak, fekete bőrdzseki, bakancsok, baromi jók. Xia Yao szó nélkül sétált Yuan Zong-hoz, nem pattant fel a motorra, hanem egy tipikus rendőr természetéhez híven a egyenesen a férfi szemébe nézett. Szinte olyan volt, mintha átlátna a másik piszkos gondolataihoz, aki ilyen nevetséges változást mert mutatni.

Yuan Zong félelem nélkül ragasztotta tekintetét Xia Yao arcára.

- A bámulásod beindít.

Ez csak olaj volt a másik lobogó dühére. Már épp fenébe rúgta volna őt, amikor Yuan Zong megállította: - Ne impulzus alapján cselekedj, az édesanyád még mindig alszik.

Xia Yao-nak nem volt más választása, mint lenyugodni és felszállni a motorra.

Eldöntötték, hogy mind a ketten felváltva vezetnek majd az út során. Mivel Pekinget szigorúan figyelték, ezért jogosítvány hiányában Xia Yao megenedte Yuan Zong-nak, hogy ő vezessen előbb.

A motor gyorsan haladt, hajnali öt órakor a nap még nem kelt fel teljesen és szinte semmilyen akadály nem volt az úton.

Xia Yao, aki hátul ült, fáradt volt. Azt mondogatta magának, semmiképp sem aludhat el. Ne aludj el! Nyitva kell tartanom a szemem. Nem adom be a derekam. Ez nem olyan egyszerű, mintha csak elaludnék valaki hátán. Ez háború, ha elalszol, meghalsz.

Xia Yao újra és újra elmondta magában, de végül nem tudott ellenállni és elaludt Yuan Zong hátának dőlve, kezeivel teljesen természetes módon átkarolva a másik derekát.

- Az a kis.. - mosolygott YuanZong.

Lelassította a motort és direkt olyan utakat választott, amik simák voltak, hogy Xia Yao biztosan egy jót tudjon aludni.

És így még egy órával megcsúsztak a tervezetthez képest.