- Azok közül a bűnözők közül megszökött egy.

Yuan Zong egy ideig töprengett, majd azt mondta:
- Tudom.

Visszatérve a gyakorló pályára, a helyettes oktató szemtanúja lehetett, hogyan változik meg az arckifejezése.

- Mi a baj?

- Néhány probléma merült fel Pekingben.

- Ha sürgős, akkor menj, mi itt vagyunk irányítani ezt a helyet. Igazából, nem szükséges személyesen oktatnod minden egyes gyakornokot. A kiképző metódusunk eléggé hasonlít, nem bízol talán az irányító képességünkben?

Valójában nem az volt, a probléma, hogy bízik e benne vagy sem, hanem a szempontok és az elvek. Nagyon sok fiatal felnőtt Yuan Zong hírneve miatt csatlakozott ehhez az intézethez. A hírneve ebben a körbe arra ösztönözte ezeket a testőröket, hogy otthagyják fényűző életüket, fáradságos gyakorló tanfolyamokon vegyenek részt, hogy a tanítványává váljanak.

- Folytassák a kiképzést! - monda jegesen.

* * *

Xia Yao szintén hallott a szökevényről. Kiderült, hogy aznap nem csak hét bűnöző volt, hanem volt egy nyolcadik is, aki a buszon bújt el. Amikor a rendőrök harcba keveredtek velük, ő kihasználta az éberség hiányát és eltűnt a sötétben.

A hírek továbbításakor a polgárok feszülté váltak.

Még a rendőrség is aggódott. Végül is, ők terroristák voltak, akiket mind egy nap öltek meg. Hova tovább, a helyzet akkor annyira zűrzavaros volt, hogy azt sem tudták, ki adta le a lövéseket. Ha ez a bűnöző visszajön, hogy bosszút álljon, akkor a rendőrök és családjuk is veszélyben lesz.

Napközben biztonságosabb volt, még a lángeszű bűnözők is okosabbak, minthogy csapdába sétáljanak. De amint az éj leszáll, veszély fenyeget hazafele az úton, a lakhelyeden, vagy minden kis sarokba a házadban.

Ezek a fenyegetések különösen Xia Yao-ra lehetnek igazak, aki a legbátrabban viselkedett a harc alatt. A rendőri erők speciális autót akartak biztosítani neki, de ő elutasított mindent.

Ha van elég bátorságod, akkor feltétlenül mutasd meg magad! Apuci egész idő alatt várt rád.

* * *

Naplementekor, az óra után, Yuan Zong nagyjából öt órát vezetett Yentai-ból Pekingig. Éjfél is elmúlt, és szinte már mindenki mély álomba merült. Xia Yao is.

Yuan Zong meggyújtott egy szál cigit és kiélvezte azt Xia Yao hálójának ablakánál. Az arcán nyugalmon kívül semmi más nem mutatkozott, azonban az elméje nagyon éber volt, mindig azt figyelve, hogy mi leselkedik az árnyak közt.

Csak mikor hajnalodni kezdett indult vissza Yentai-ba, hogy folytassa a következő nap tréningjét.

* * *

Az utolsó két napban a nagyobb madár sokkal nyitottabbá vált, továbbá már nem hangoskodott éjszakánként. Mikor Xia Yao felkelt, hogy kimenjen a mosdóba, rápillantott a beóra, hogy megtudja minden rendben van e vele, de.. mint kiderült, a madár eltűnt.

Aztán, mikor futó pillantást vetett az ablakra, Xia Yao teljesen meghökkent.

Yuan Zong háttal volt az ablaknak, gyönyörű erőteljes háttal tökélesen egyenesen állt, kezei szorosan markolták ingének ujjait. Xia Yao régen azt hallotta, ha két kéz markolja az ing ujját, az azért van, hogy megakadályozza, hogy izzadjon, ami hátráltatná abban, hogy lőjön vagy újratöltse a fegyvere tárát.

Xia Yao rálátott a férfi nyakára is és füle mögött rengeteg szúnyogcsípést látott, amik már pirossá váltak, de a férfi nem zavartatta magát, hogy megvakarja. Csak ott állt. Nagyon sok szúnyog volt ott, és mind csak azért, mert a minap Xia Yao innen dobta ki a halas levest. A szaga olyan büdös volt, hogy a rovarok csak úgy rajzottak.

Ekkor, Xia Yao szíve mélyén valami kimondhatatlan érzés telepedett meg.

Ki akarta vágni az ablakot, hogy azt mondja Yuan Zong-nak: "Nincs szükségem a segítségedre. Nem akarok tartozni neked..", de nem volt rá képes.

Xia Yao megfordult, mély levegőt vett, majd visszamászott a meleg ágyába.

Álmatlan éjszaka volt, csak hajnalban lehetett kisebb mozgást érzékelni a teraszon.

Mikor Xia Yao odanézett, a beó visszakerült a helyére.