Munka után Xia Yao kifejezéstelen arccal sétált Yuan Zong autója felé.

Amint Yuan Zong lehúzta az ablakot, Xia Yao azonnal bedobta a faházat és az agyagfigurát raja.

- Vidd innen a hülye játékodat!

Yuan Zong kinyitotta a kis ház ajtaját és kivette belőle a "Xiao Xia Yao" figurát, majd durva férfias kezével megsimogatta annak lenti felét.

- Azt akarod, hogy megtartsam és használjam? - mondta mély hangon. Csak egy gusztustalan mozdulat és egy jó mondat kellett ahhoz, hogy Xia Yao-t sikeresen feldühítse.

- Vedd el a mocskos kezed a testemről!

Yuan Zong mintha nem is törődne vele, megvonta a vállát.

- Ha neked nem kell, akkor miért érdekel, hogy mit csinálok vele?

Xia Yao összeszorította a fogait, sikeresen benyúlt az ablakon, majd minden erejét beleadta, hogy kikapja Yuan Zong kezéből az agyagfigurát. Yuan Zong szándékosan hátrébb húzta a kezét, ami miatt Xia Yao-nak szó szerint be kellet másznia az autóba. Selyem fürtök simítottak végig Yuan Zong állán, megsebezve szegény lelkét. Csak annyit akart tenni, hogy behúzza Xia Yao-t az kocsiba, szorosan átöleli, az életet is kicsókolja belőle és az állát Xia Yao fején pihenteti.

Xia Yao sikeresen visszaszerezte a bábut.

- Ha egy kicsit is mosolyognál rám, talán átgondolnám, hogy készítsek egy nadrágot neki - mondta.

- Álmaidban! - szorosan fogta a kis figurát és fagyosan nézett a másik férfira. - Inkább hagyom meztelenül, minthogy rád mosolyogjak.

- Oké, akkor jobb, ha bezárod a házába, mielőtt elmenekül az ádámkösztümjében.

Xia Yao kelletlenül elfogadta a faházat.

* * *

Péntek délután, ahogy Xia Yao belépett az irodába, meglátta, hogy Chang Tian és Xiao Hui elmerülten bámultak egy videót.

- Mit néztek?

Amint Xia Yao elég közel került, a Yuan Zong arca hirtelen megjelent a képernyőn.

- Ez egy interjút a sógorodról - mondta Chang Tian.

Xia Yao fújtatott, majd visszament az asztaljához játszani és kizárta körülötte lévő összes zajt. A játék közepén Xiao Hui hirtelen megütötte a vállát.

- Mi újság? - vette ki a füléből a fülhallgatót Xia Yao.

- A sógorod az ország 10 legkimagaslóbb embereinek az egyike - mondta könnyedén.

- Ő? - dörzsölte meg az arcát ellenszenvvel. - Nem látom, hogy mitől lenne olyan kiemelkedő.

Kimagaslóan vastag bőre van? Kimagaslóan talál kibúvókat? Vagy talán kimagaslóan meleg?

- Amióta megalapította a cégét egészen mostanáig, százezer dollárokat adományozott. Nem olyan régen a weibo-n megosztottak egy történetet egy nagyon szegény családról, ahol eladományozták a szerveiket, csak hogy segítsenek a beteg gyerekükön, az ő cége volt az, ami állta a gyerek műtétét.

- Azért, mert van pénzük!

Azonban, bár Xia Yao ezt mondta, a szívét mégis meghatotta a férfi tette. Míg néhányak szerint Yuan Zong egy nagyon egyértelmű ember, Xia Yao mégis mindig úgy érezte, hogy ez a férfi nagyon kicsinyes és megbízhatatlan. De ezt hallva, rájött, hogy talán Yuan Zong csak simán rosszul fejezi ki az érzéseit, és valójában legbelül egy jó ember.

Xia Yao abbahagyta a játékot és arrébb sétált, hogy egy italt szerezzen magának.

- Mit gondol, a cége miért tudott a testőrképzések élére jutni? - hallatszott a riporter kérdése a hangszóróból.

- Mert nem vagyok túlságosan ambiciózus - válaszolta érzelemmentesen.

Xia Yao majdnem vért köhögött fel a poharába. Nem túlságosan ambiciózus? Csak képzeleg! Ha mégis, akkor a szótárnak át kell írni a szó jelentését.

- Azt hallottam, hogy az apád halála nagyon keményen sújtott téged, igaz?

- Így igaz, az édesanyám akkor halt meg, amikor még csak gyerek voltam, az apám volt az, aki egyedül felnevelte a húgomat és engem.

- Nem csodálom, hogy ennyit foglalkozik a testvére szerelmeivel, miután az anyja meghalt, csak ez a lány maradt neki - nézett Xiao Hui Chang Tian-ra.

Chang Tian nevetett, majd Xia Yao felé fordult.

- Xia Yao, őszintén, el kell fogadnod Yuan Ru-t! A családja egy igazi tündérmese! Nem kell az egész "találkozás a szülőkkel" dolgot végigcsinálni!

Xia Yao lézeres tekintettel pillantott a kollégáira.

- Az volt a legsötétebb időszak a családom történetében, a hadseregben kellett volna maradnom, de a családom helyzete miatt nem volt más választásom, mint visszajönni. Egyszer ács voltam, bútorgyártó, majd szerelő... A legnehezebb időkben csak naponta egyszer ettem.

Xia Yao döbbentében elnémult, szemei előtt újra megjelent a faház modellje, amit jól megvizsgált, a belső részletek még bonyolultabban voltak kidolgozva, mint a külső falai, eszébe sem jutott, hogy Yuan Zong saját kezűleg készítette volna.

Ezekkel a gondolatokkal Xia Yao utálata csökkent a másik férfi irányába. Végül is, Yuan Zong két üres kézzel építette fel a karrierjét, keményen és szorgalmasan, messze állt azoktól az elkényeztetett "hercegektől".

- Wow! A sógorod nagyon tehetséges! Úgy érzem be kéne már neki mutatnom az unokatesóm!

Ezt hallva, Xia Yao elvesztette a nyugalmát, és Xiao Hui-t a felsőjének az ujjánál ragadta meg.

- Kérlek, kérlek tedd meg, amilyen hamar csak tudod! Ha tényleg egy pár lesznek, akkor térden állva háromszor hajolok meg előtted.

- Te aztán nagyon törődsz vele - válaszolta boldogan Xiao Hui.

Xia Yao arcon rúgta Xiao Hui-t, a szegény srác úgy érezte, mintha egy liter ecetet öntöttek volna az arcára és a könnyei patakokban folytak a szemeiből.

Ahogy a három fiú egymást viccelte, egy hívás érkezett.

- Van egy sürgősségi küldetés, azonnal pakolja be a felszerelését!