A tét: Mindent vagy semmit!

Adrien POV:

Apámat szokás szerint nem találtam ott ahol gondoltam. Ahogy ballagtam vissza a szobámba egy kis lény repült az arcomba és keservesen sírt és könyörgött, hogy segítsek.

-Tikki a nevem de ez most nem fontos. Marit elrabolták és én nem tudtam megmenteni. Kérlek segíts nekem, Adrien.-mondta nekem remény vesztve Tikki.

-Na gyere-mondtam és a vállamra letelepedve beléptem a szobába ésa másik lény után kiáltoztam. -Plagg szükségem van a segítségedre!

-Máris jövök csak rakj ki két sajtot az asztalra.-felelte egy párna alól Plagg. Adrien megtette és repült is ki az említett párna alól Plagg. Leülve észrevette Tikkit Adrien vállán ahogy kisírt szemmel próbált másfele nézni mintha szégyellte volna magát. Odarepült a másik őrzőhöz és az állát maga felé fordította. -Tikki mond mi a baj?

-Hagytam, hogy elvigyék pedig én erősebb vagyok és egy perccel később értem oda és eltűnt. -hablatyolt össze-vissza Tikki.

-Ahha akkor Adrien. A következőket kell mondanod: "Plagg Karmokat ki!"

-Plagg, Karmokat ki!- kiáltott Adrien és átváltozott. -Hű de jól nézzek de most indulás, Tikki.

Kiugrott Adrien az ablakon aki abban a pillanatban már nem Adrien volt hanem a hős neve Chat Noir. Ugrált a házak tetején és próbált nyomot keresni arra, hogy kirabolhatta el Marit. Hercegnőm hol vagy,gondolkoztam lázasan először az erkélyére mentem ahol egy lábnyomot fedeztem fel és a lábnyomok házak tetején is voltak.

Marinette POV:

Hol lehetek?Miért van hideg? Hol volt Tikki amikor szólítottam?

Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben amikor lassan kezdtem magamhoz térni a sötét szobában. Hangokat hallottam de nem bent hanem kintről.

-Mondtam, hogy ne essen baja. Tán a füleden ültél amikor azt mondtam épségben hozd el nekem Adrien Agreste szerelmét.

-Nem volt más megoldás ott volt már az őrző aki beavatta a dologba és nem tehettem mást mint leütöm. -felelte ellenvetéssel a hangjában.

-Rendben!Benézzek hozzá, hogy mi van vele-felelte az első hang és kitárta az ajtót. Be kellett hunynom a szemem, hogy ne vakuljak meg a világosságtól ami a szobán túl volt. -Ó hát felébredtél! Már azt hittem agyrázkódásod van.

Ezzel lehajolt és a számra tapasztotta a száját amit én egyáltalán nem díjaztam. Hogy merészeli ez a valaki, hogy megcsókol? Megszólalni nem tudtam viszont. mintha valami gátolt volna. Megnémultam volna vagy mi? Adrien, hol vagy, hogy megments?

-Mi a baj? Kiszáradtál?Mindjárt hozok neked vizet attól jobban leszel. -felelte és gyorsan felállt, hogy ténylegesen hozzon nekem vizet. Kicsit meglepett. Ahhoz képest, hogy elraboltatott rendesen akar bánni velem. Tetszenék neki? Ez lehetetlen mivel még csak most találkoztunk és én nem emlékszem az arcára. Kb semmire, hogy mi történt miután elájultam. Már vissza is tért egy palack ásványvízzel amit a kezembe nyomott. Nehézkesen de kinyitottam és kortyoltam belőle pár cseppet. -Látod? Most már sokkal jobban vagy! Ezt meg kell ünnepelni!

-Először is te ki vagy azon kívül, hogy elraboltál?- kérdeztem egy cseppnyi ellenséges hangnemmel a hangomban. egy kicsit lefagyott de megköszörülte a torkát és nagy levegőt vett.

-Először is nem elraboltalak hanem megmentettelek másodszor pedig a nevem Axel- felelte mintha a hősöm akart volna lenni. Még eggyel meglepett. még egyszer megcsókolt az a nyomorult csak közben eltaszítottam magamtól.

-Nem igaz! Hazugság az összes szavad!- kiáltottam felé amikor kintről verekedés zaja törte meg és valaki berúgta az ajtót.

-Szeva, Hercegnő! Téged kerestelek égen földön csak arra nem gondoltam, hogy az ellenségemnél keresselek. -felelte a maszkos idegen de valahogy felfedeztem az én Adrienemet.- A nevem Chat Noir.

Ott hagytam a meglepett Axelt aki csak pislogni volt képes Chat Noir belépője miatt.

-Köszönöm, Chat.-feleltem és magamhoz húztam majd megcsókoltam amivel megleptem elég rendesen és visszacsókolt és örökké így álltunk volna kint ha Chat nem húzódik el.

-Neked holnap suli és aludnod kéne ha akarod hajnalig maradhatok nálad és ne hiányozzál.- felelte nemes egyszerűséggel és én csak bólintottam így kérdés nélkül felkapott és hazarepített majd bent a szobámban az ágyamra rakott le. Gondoskodva betakargatott és befeküdt mellém. Így aludtunk el egy mozgalmas nap után.