Ez egy különleges számú rész. Az első fejezet is 5 részes volt ez több lesz. Ebben Egy különleges személy fog szerepelni nem más mint: Alya

Nézzük az ő szemszögét ebben a részben.

Alya POV:

Felcsörgettem Marit mert hallottam, hogy tegnap meglépett a kórházból.

-Szia, kislány-szóltam bele amikor hallottam, hogy Mari felvette. -Annyira örülök, hogy megtaláltak. Láttad, hogy kimentett meg?

-Igen!-sóhajtotta bele a vonalba álmodozóan Mari.

-Szóval, Adrien volt?-kérdeztem amikor hallottam, hogy Mari abba hagyja a sóhajtozást.

-Nem, Chat Noir volt! Akiért az a Leyla jött a suliba.- felelte morcosan.

-Figyelj ide egy kicsit, Mari! Többé nem fogod látni Leyla-t mert elment a suliból amikor már egy hónapja eltűntél.- mondtam neki mire nagy megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőle. -Örülsz kislány?

-Még jó, hogy örülök ennek, Alya! Annyira szörnyű volt az a 3 hónap de azt hiszem már jobban vagyok csak Adrient ne enged a közelembe!- felelte most már egy kicsit jobban. Azt hallottam, hogy nagyon rossz állapotban találtak rá. Kómában volt pár napig és lehet, hogy lesz egy-két emlékezet kiesése. Attól féltem, hogy a mi barátságunkat fogja elfelejtetni de nem.

-Na mikor jössz suliba?-kérdeztem tőle gyorsan.

-Hát még egy hét pihenőt ajánlott az orvos ha már nem maradtam bent 1 hónapot akkor legalább ezt tartom be- felelte nyugodtan majd valamiért a vonal végén el akadt a légzése. -Chat? Te mit keresel itt? Ne épp Alya-val beszélgettek. Várj, Chat!

-Helló, Alya!- köszönt bele egy fiú hang valamiért egy kicsit ismerős volt.- Épp elfoglalt a hercegnő. Szóval hívd vissza később és köszönöm, hogy tartottad benne a lelket amikor én nem tudtam.

-Vajon honnan ismerős a hangja?-morfondíroztam másnap reggel suliba menet.

Adrien POV:

-Letetted?-kérdezte tőlem a hercegnő mérgesen de tudtam, hogy rám Chatként nem tud haragudni. -Na jól van majd este felhívom Alya-t

Láttam rajta, hogy egy kicsit fáradt így az ölembe vettem és az ágyra leültem vele.

-Te az én kincsem vagy, Hercegnő-súgtam a fülébe amitől enyhén elpirult majd megkönnyebbülten a mellkasomnak dőlt és elaludt. Amikor megpróbáltam eltávolodni átkarolt a derekamnál és nem engedett. Egy picit elmosolyodtam erre. -Hát jó! A kérésed számomra parancs, Hercegnőm!

Egy puszit nyomtam a hajára majd az illatára aludtam el.